Az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma (Department of Defense – DoD) minden évben kiad egy összefoglaló jelentés a Kínai Népköztársaság katonai erejéről, melyet a Kongresszus számára címez. Ennek segítségével a döntéshozók könnyebben felmérik az ázsiai nagyhatalom erejét, így adott helyzetben jobb döntéseket tudnak hozni vele kapcsolatban. A 2010-es jelentés kicsit késett, ám nemrég megérkezett a szenátorokhoz. Ebből szemezgetünk alant.
Az augusztus 16-án megjelent irat szerint ’Kína hosszú távú, átfogó programot folytat fegyveres erői kapacitásának megnövelésére, hogy azok képesek legyenek az ország összes felségterületének állandó védelmére’. Ám, mint azt többször is hangoztatják a Pentagon munkatárasai, az adatok lassú szivárgása miatt kevés információ áll rendelkezésre ennek konkrét módszereiről.
Természetesen a jelentésben szerepet kap Tajvan is: ’Összhangban az eddigi stratégiával, a Kínai Népköztársaság továbbra is jelentős mennyiségű és egyre jobb minőségű fegyverzetet állomásoztat Tajvan közelében.’. Az amerikaiak szerint Peking és Tajpej viszonya javul, ám a kontinentális Kína még mindig bármikor kész egy invázió megindítására.
’Az egymás közti politikai és gazdasági kapcsolatok alakulásában továbbra is pozitív tendencia érzékelhető, jelentőset léptek előre 2009-hez képest. Ennek ellenére Kína továbbra is Tajvan közelébe összpontosítja csapásmérő erejét.’
’A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) egyre jelentősebb erőfölénye rákényszerítheti Tajvant, hogy Pekingnek kedvező feltételeket fogadjon el bizonyos helyzetekben, végső esetben pedig azt is, hogy mondjon le függetlenségéről és az Egyesült Államok segítségéről, ha arra kerülne sor. Erre ma még talán nem lenne képes a PLA, de a többszörös katonai túlerő egyre nyomasztóbb lesz.’ – áll a jelentésben.
Ami Peking és Washington viszonyát illeti, a Pentagon a fegyveres erők közötti együttműködés folytatását javasolja. Ez megerősíti Barack Obama elnök azon elvét, miszerint a Kínai Népköztársaságnak és az Amerikai Egyesült Államoknak nem kell feltétlenül ellenségekké válniuk, a békés rendezés mindkettejük számára sokkal kedvezőbb lenne.
Azonban a Kongresszusban vannak néhányan, akik folyamatosan sürgetik a fegyverkezés felgyorsítását, hogy ellensúlyozni tudják a közelgő fenyegetést. Szerintük fent kell tartani egy olyan mértékű katonai erőt, melynek már a puszta léte is elég ahhoz, hogy eltántorítsa Kínát bármilyen agressziótól. A Védelmi Bizottság elnöke, Ike Skelton republikánus politikus szerint ’A népeink közötti konfliktus továbbra is egy lehetséges jövőkép, és készen kell állnunk a bekövetkezésére, bármit is hozzon a jövő a Kínai-Amerikai kapcsolatok terén! Ugyanakkor persze nem szabad elhamarkodott lépéseket hoznunk, mivel tetteinknek beláthatatlan következményei lehetnek, így az együttműködést is figyelembe kell vennünk, mint a mindkét fél számára fennálló legjobb megoldást.’
A jelentés kitér a jelenleg folyó kínai védelmi fejlesztésekre, elsősorban a rakétatechnológiára. A Pentagon szerint a PLA rendelkezik a világ jelenlegi ’legaktívabb ballisztikus- és cirkálórakéta-fejlesztési programmal’. Információik szerint Kína új szárazföldi és tengerészeti cirkálórakétákon dolgozik, melyek közül több orosz terveken alapul. Miután ott nem sikerült megvalósítani őket, Kína megszerezte a szükséges adatokat, és folytatta a fejlesztéseket (legalábbis az Egyesült Államok hírszerzése szerint).
Ballisztikus rakéták terén is fejlődik a PLA, bár már eddig is jelentős erőket volt képes felvonultatni e téren. Jelenleg nagyjából 1100 darab CCS-6 és CCS-7 típusú, kis hatótávolságú ballisztikus rakéta áll készenlétben egy Tajvan elleni támadás esetére. Ezek a Pentagon szerint nagyobb hatóerejűek, pontosabbak és nőtt a hatótávolságuk is.
Az esetlegesen Tajvan segítségére siető amerikai repülőgép-hordozó harccsoportok ellen fejlesztette ki Kína a CSS-5 ballisztikus rakétát, mely 1500 kilométeres hatótávolságával nagy veszélyt jelent a Csendes-óceán nyugati felén hajózó felszíni egységek számára.
Végezetül pedig ott vannak a DF-31 és DF-31A nukleáris robbanófejjel ellátott ICBM-ek, melyek már gond nélkül elérhetik az Egyesült Államok szárazföldi területeit is.
Ami pedig a kínai repülőgép-hordozó programot illeti, a Pentagon csak megerősíteni tudta az eddigi híreket, miszerint Peking több ilyen egységet is szeretne az évtized végére. A DoD szerint már el is indítottak egy kísérleti kiképzési programot, melynek keretében a leendő haditengerészeti pilótákat képzik ki a hordozófedélzeti le- és felszállásokra, természetesen egyelőre a szárazföldön (lehet, hogy pont itt?). Információik szerint négy éven belül készen állhat a jelenleg építés alatt álló első repülőgép-hordozójuk, az egykori Varjag, mely most még Dalian egyik hajógyárában van, de rövid időn belül készen áll majd a szolgálatra.
A Kínai Népköztársaság haditengerészeti ereje a Pentagon információi szerint mintegy 75 nagyobb felszíni hadihajóból, több mint 60 tengeralattjáróból, 55 közepes és nagy kétéltű partraszállóból és közel 85 rakétás őrhajóból áll. Ezen eszközöket is folyamatosan fejlesztik, a DoD tudni véli, hogy jelenleg elsősorban a lokátorok modernizációján dolgoznak, emellett pedig túl szeretnének lépni azon a korszakos gyengeségen, mely a felszíni egységek légvédelmi képességeire vonatkozik.
A jelentés szerint Peking hamarosan szolgálatba állítja öt új IN-osztályú (Type 094) nukleáris meghajtású ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáróját (SSBN).
A légierő tekintetében 500 első vonalbeli harci repülőgépet határoztak meg a Pentagonban. Ezek mindegyike képes légi-utántöltés nélkül elérni Tajvant, és számtalan repülőtérre szállhat le szükség esetén.
A Pentagon szerint Kína a közelmúltban modernizálta B-6 bombázóit (a Tu-16 kínai másolata), és létrehozott egy új változatot is, mely már képes a nagy hatótávolságú cirkálórakéták hordozására is, ez szintén nagy veszélyt jelent a hordozókra és kíséretükre.
A légvédelmi rakéták terén is folyamatos a fejlesztés és a bővítés, a DoD szerint jelenleg Kína rendelkezik a legnagyobb mennyiségű SAM-al a világon, és bár ezek egy része elavult, de fokozatosan átállnak a modernebb rendszerekre.
Végül pedig a szárazföldi erőkre is kitértek a jelentésben. E szerint közel 400 000 katona állomásozik Kína keleti partvidékén, és áll készen a Tajvan elleni invázióra. Az ő felszerelésüket is folyamatosan fejlesztik, ez érinti mind a fegyverzetet, mind az egyéb eszközöket, mint a kommunikációs és navigációs rendszerek, a ruházat és az ellátás. Támogatásukra jelentős mennyiségű harckocsit, páncélozott csapatszállítót és tüzérségi löveget vontak össze.
A Pentagon szerint egyre nagyobb számban terjed el az új Type 99 harckocsi, és megjelentek új 200, 300 és 400 milliméteres rakétavető rendszerek is, valamint a partraszállások támogatására egy kétéltű gyalogsági harcjármű (AAV) is.
