A hét eleji Tajvannal kapcsolatos hírek ismét felkavarták a két Kína közötti konfliktus iszapját, mely már igencsak zavaros. Most a szigetország elnöke, Ma Ying-jeou szólalt meg az ügyben, hogy megnyugtassa a világot: Tajvan nem fog fegyverkezési versenybe szállni szárazföldi szomszédjával, ugyanis jelen körülmények között erre nem lenne képes.
Mint ismeretes, a Kínai Köztársaság egy nemrég kiadott tanulmányán felbuzdulva az USA kongresszusának 136 tagja levelet írt Obama elnöknek, melyben kérik: engedélyezze, hogy eladhassák Tajvan számára azt a 66 darab F-16C/D Block 50/52 vadászbombázót, melyért évek óra könyörög. Ha ez bekövetkezne, az a Kínai Népköztársaságból erős nemtetszést váltana ki.
Erre reagált Ma Ying-jeou, Tajvan jelenlegi elnöke, aki 2008-ban foglalta el hivatalát, és kormányával együtt azóta is azon fáradozik, hogy javítsa a politikai, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat Kínával. No szóval, az elnök úr a következőt bírta nyilatkozni:
„Tajvan továbbra is arra törekszik, hogy egy kicsi, viszonylag olcsón fenntartható, de mégis modern, folyamatosan fejlesztett és ütőképes haderőt tartson fent, mely adott esetben képes megvédeni államunk függetlenségét. Azonban arra sem a politikai, sem a gazdasági helyzetünk nem ad okot és lehetőséget, hogy fegyverkezési versenybe kezdjünk Kínával, mely az utóbbi években jelentősen megnövelte fegyveres erőit, sőt, mostanra már repülőgép-hordozón dolgozik, mely számunkra egy új és rendkívül komoly fenyegetés. Most az a fontos, hogy szavatolni tudjuk kereskedelmi útvonalaink biztonságát, és ehhez minden eszközünk megvan és meg is lesz a jövőben is.”
A nyilatkozatban elhangozottak olyan dolgok is, melyekkel eddig is tisztában volt a téma iránt érdeklődő, vagyis hogy Tajvan fő célja nem az, hogy mennyiségileg felvegye a versenyt a Kínai Népi Felszabadító Hadsereggel, hanem, hogy olyan erőt tartson fent, mely képes olyan szintű veszteségeket okozni az ellenfélnek, ami már okot adhat annak alapos átgondolására, hogy érdemes-e megtámadni őket.
Végül hozzátette:
„Komolyan kell vennünk a kínai haderő által ránk nehezedő fenyegetést, és késznek kell lennünk a védelemre és az elrettentésre, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne próbáljuk meg javítani a kapcsolatokat, mert akkor elveszíthetjük versenyképességünket gazdasági téren is.”
