Az orosz Védelmi Minisztérium megrendelésére készülő „Storm” névre hallgató koncepció alapját a T-72B3 harckocsi képezi, amelyhez az autonóm működésért felelős egységek fejlesztését a moszkvai székhelyű 3. Központi Kutatóintézet végezte.

Az UralVagonZagod által gyártott páncélos a költséghatékonyság figyelembevétele miatt került előtérbe, noha a T-14 Armata kapcsán számos automatizálási megoldást sikerült tesztelni, erre a feladatra az új orosz harckocsit drágának találták.

A beszámoló alapján az Uran-9 UGV-től eltérő koncepciót kívánnak megvalósítani, ahol a szíriai tapasztalatok alapján túl kevésnek ítélték az irányítóközpont és a robotizált eszköz közötti távolságot. (Külön cikket lehetne szánni a problémák felsorolására, a hírhez kapcsolódóan annyit érdemes megjegyezni, hogy az Uran-9 és a vezérlőközpont többször elveszítette a kapcsolatot egymással, olykor egy órányi időtartamra is.)

A tapasztalatokat figyelembe véve a jövő városi harcterein több robotizált jármű együttműködését képzelik el, amelyek harccsoportot alkotva hajtják végre a kijelölt feladatot (hasonlóan az ember vezette járművekhez), nem kevesebbet várva ettől, minthogy az Uran-9 esetében felmerült kommunikációs problémák minimálisra csökkennek a megnövelt kommunikációs csatornáknak köszönhetően.

A platformként alkalmazott T-72B3 mindegyik átalakított variánsa aktív védelemmel, tolólappal és egy 7,62 mm-es PKTN géppuskával lesz felszerelve, amely lehetőséget biztosít egyrészt a terepakadályok autonóm módon való leküzdésére, másrészt támadás esetén képes lesz magát megvédeni, kihangsúlyozva itt az ellenséges páncéltörő eszközök megsemmisítését.

Az UGV-k esetében már többször találkozott az olvasó azokkal az igényekkel, minthogy autonóm módon képes legyen (akár egy kijelölt) útvonalon haladni, a terepakadályokat kikerülni vagy leküzdeni, ezek az elvárások Oroszországban sincsenek másképp, azonban fontosnak tartják azt is, hogy a jármű képes legyen megkülönböztetni a barát-ellenséges erőket elkerülve a saját veszteség okozását.

Mint a fórumon már szóba került, a harckocsik számára a városi környezet nem igazán ideális, ezért a 125 mm-es löveggel felszerelt változat csövét rövidebbre tervezték, hogy mozgékonyságát fokozni tudják. Emellé egy 22 lőszeres javadalmazással bíró automatikus töltő berendezést és többfunkciós, nagy robbanóerővel rendelkező lövedéket terveznek. Az időzíthető gyújtóval felszerelt lövedék alkalmazásával így képesek lesznek épületen belül hatékonyan operálni. A rövidebb csőhossz a mobilitás mellett a löveg mozgathatóságára is jó hatással van, a +14 fokos függőleges kitérítési lehetőséget sikerült +20 fokra feltornázni.

Egy másik T-72 változatot RPO-2 (ismertebb nevén Shmel-M vagy Bumblebee) rakétákkal szereltek fel. A 2004-ben szolgálatba lépett – alapvetően vállról indítható – rakéta 3 kg robbanóanyagot tartalmazó harci részével ideális a városi környezetbe, mivel hatásos lőtávolsága kb. 300 m (maximális hatótávolsága 1700 m).

A két (2A42) 30 mm-es gépágyúval felszerelt Terminator-t nem kell az olvasóknak bemutatni, a csecsenföldi tapasztalatok által életre hívott változatot direkt a városi hadviseléshez tervezték, így logikus volt az átalakításra vonatkozó döntés. A robotizált változat annyiban tér el az eredeti elképzeléstől, hogy páncéltörő rakéta helyett szintén RPO-2 került felszerelésre a felépítmény oldalára. A +25 fokban kitéríthető főfegyverzet ideálissá teszi a háztetők és emeletes épületek elleni küzdelemben.

Az utolsó T-72 UGV változat a TOS-1A, amely a T-72A alapokon kialakított sorozatvető. A 16 darabos (más forrás szerint 24 db) NURS-rakéták nem hatótávolságukról, inkább pusztítóerejük által váltak híressé. A közelmúltbeli fejlesztésnek köszönhetően az alap 2,7 km-ről sikerült 6 km-re növelni a tűzcsapás zónáját (szintén más forrás szerint 12 km-re).

A járművek irányítását szintén T-72 alapon létrehozandó APC (Armored Personal Carrier) megalkotásában képzelik el, a BMO-T páncéloshoz hasonlóan. Az összesen 8 fő szállítására tervezett parancsnoki központ (2+6 fő kezelő) maximum 3 km távolságból fogja irányítani/felügyelni az UGV-ket, amennyiben a tesztek sikerrel zárulnak (utalva itt a rádióösszeköttetés kritikus fontosságára, mellyel fentebb már találkozott az olvasó).