Belgium, Hollandia és Luxemburg katonai erejének együttműködésére törekszik és a tulipánok országából örömmel vennék, ha a közös légierő egy évtizeden belül megvalósulna.

„Nincs időnk arra, hogy megvárjuk az EU tagállamainak teljes egyetértését törekvésünkkel kapcsolatban az együttműködés elkezdésére, vadászrepülőgépeink, helikoptereink vagy szállítóflottánk cseréjére. Úgy kell erre tekinteni, mint az európai védelmi kooperálás kísérletére. A három ország légiereje az elmúlt időkben is tett már fontos lépéseket ez ügyben és a jövőben még többet fog tenni. Az én célom egy teljes mélységében integrált Benelux Légierő létrehozása az elkövetkező 10 esztendőben.” – nyilatkozta Alexander Schnitger, az RNLAF (Royal Netherlands Air Force) parancsnoka.

Február 13-án Brüsszelben Schnitger belga kollégájával, Claude Van de Voorde altábornaggyal (a Belga Légierő parancsnoka) és más katonai és kormányzati tisztviselőkkel végzett zárt ajtók mögött egyeztetést.

Meggyőződésük biztosítása érdekében rámutattak arra a bilaterális egyezményre, mely 2013. október 23-án kelt életre a holland és belga védelmi miniszter aláírása által. A LoI (Letter of Intent – Szándéknyilatkozat) lényege a két ország légtérrendészeti feladatainak közös nevezőre hozása volt, ahogy Van de Voorde fogalmaz:
„a tárgyalások a legmagasabb politikai szinten zajlanak (jogi értelemben), hogy egy olyan végleges megállapodás születhessen, amelyben a légi eszközök feladatköre világosan tisztázva lesz és a RoE (Rules of Engagement – Kötelezettségvállalási Szabályok) mellett a szuverenitást érintő egyéb kérdésekre is egyértelmű válasz fog születni.”

„Lényegében, az egész a jogászok kezében van, akik majd továbbítják munkájuk eredményét a döntéshozók elé. A katonaság számára mindezt pár perc leforgása alatt vázolni lehetett, mivel a NATO előírásai hosszú évek óta meghatározták már mindezen feladatok ellátását. Az együttműködés önmagában nem csodaszer: úgy kell létrejöjjön, hogy mindkét fél nyerjen belőle, a közös stratégia mellett nyitott könyvként kell állnunk egymás előtt. Így (első körben) a légierő túlélőiskoláját, a forgószárnyas erők parancsnokságát és a szállító egységek „kapuit” nyitnánk meg egymás előtt” – tette hozzá Schnitger.

A LoI csak egy egyezmény abban a folyamatban, ami összekapcsolja a két ország fegyveres erőit. Belgium és Hollandia már egyesítette haditengerészeti parancsnokságait és hadihajóik fedélzetére is közösen végzik az újoncok kiképzését.

Luxemburg, az Airbus A400M Atlas leendő üzemeltetője szintén profitálhat a megállapodásból. Van de Voorde szerint azért, mert:
„jelenleg egy igen összetett tanulási időszak előtt állnak a típussal kapcsolatban, ám ott leszünk, hogy segítsük „megmászni” a szállítói képesség létrejöttéhez szükséges lépcsőfokokat.”

Természetesen ezen országok nem adják fel egyúttal függetlenségüket, amelyre jó példa Belgium és azon belül is az ország déli része („Vallónia”), ahol űrkutatási programja javarészt összpontosul és szoros kapcsolatokat ápol Franciaországgal.

„Bizonyos politikai döntések túlmutatnak a biztonsági ajánlásokon. Bármilyen ez irányú lépésnek akkor van csupán értelme, ha utat nyitunk a belgáknak a franciákkal és a hollandokkal való együttműködésre is. Egyes esetekben – mint például az UAV témájában – kénytelenek leszünk majd délre tekinteni (Franciaország felé) és felmérni, hogy Hollandiával közösen mit tudunk megvalósítani” – magyarázta a belga parancsnok.

Habár egyik vezető sem zárja ki a későbbi bővítést, nem sietnék el egyelőre újabb tagok felvételét:
„A Benelux államok célkitűzése nem zárja ki sem Németországot, sem Franciaországot. Másrészről azonban, a túl gyors „kiszélesítés” lelassítaná magát az egész folyamatot. Nem gyakorolhatunk túlzottan nyomást az egyik nemzetre a követendő irány kapcsán, ha még nem jött el a megfelelő idő” – szögezte le a lényeget Schnitger.