Noha az FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft) elnevezésű, az orosz T-50/PAK-FA típuson alapuló „indiai Raptor” fejlesztésével kapcsolatban eddig biztató hírek érkeztek, úgy tűnik, hogy egyesek nem egészen elégedettek az eddigi eredményekkel.

Olybá tűnik, hogy még a fizetés előtt kapcsolt a milliárdos lakosú ország s egy „pálfordulattal” éles kritika fogalmazódott meg, leginkább a partnerországgal kapcsolatban. Az F-35 Joint Strike Fighter vásárlását nyíltan elutasította A K. Antony Védelmi Miniszter, mondván, hogy az FGFA elegendő teljesítménnyel fog bírni India számára. Meglehet, hogy elhamarkodott kijelentés volt ez.

2007-ben egy kormányközi megállapodás keretében kezdődtek az alapvető munkálatok és nyolc évvel később magas rangú vezetők álláspontja szerint Moszkva nem lesz képes az elvártakat teljesíteni, még ha a 6 milliárd dollárt érő szerződés meg is köttetne a két nemzet között.

December 24-én a főváros adott otthon annak a konferenciának, melyet a védelmi termékek titkára, Gokul Chandra Pati tartott az Indiai Légierő vezető tisztségviselői előtt. Minek után egyetértettek abban, hogy az FGFA „teljesítmény és egy műszaki jellemzőkkel kapcsolatos hiányosságoktól szenved”, a Business Standard három fő pontot emelt ki a találkozón elhangzottakból: 1. az oroszok nem hajlandók a kritikus tervezési pontokat megosztani Indiával; 2. a jelenleg tervezett AL-41F hajtómű nem megfelelő, a Szu-30MKI tolóerejét adó AL-31 erőforrásnak egyszerű továbbfejlesztése; 3. túl drága. Az összeggel kapcsolatban mindössze annyi hangzott el, hogy ezen útra lépés esetén az „IAF költségvetésének nagy százalékát kellene zárolni.”

Nem telt el sok idő, a 2014-es év sem hozott áttörést és január 15-én az IAF vezérkarának helyettes vezetője a Védelmi Minisztériumban tartott értékelésen bírálta a fennálló állapotot, mely szerint a gép hajtóműve megbízhatatlan, a radarberendezés nem megfelelő (valószínűleg a teljesítményre utalhatott), az észlelhetőséggel kapcsolatos adatok kiábrándítóak, az indiai szakemberek részesedése a munkálatokban túl alacsony és mire szolgálatban áll is horror árcímkével fog majd szerepelni.

Minisztériumi források szerint van oka a légierőnek, hogy mindent megtegyen a program kisiklatásáért, mivel immáron az MMRCA tenderének győztesét, a Dassault Rafale rendszerbe állítását preferálják, amely 18 milliárd dollárt kóstálna. Mint korábbi hírünkben szerepelt, a licencgyártással kapcsolatos huzavona rajta hagyta a nyomát a légi technikai állomány állapotán, így nem csoda, hogy azt szeretnék már látni, ami hamarabb kész van. S míg 2012 októberében gyümölcsöző együttműködésnek nevezték az orosz-indiai összefogást, látszólag most szabadulnának tőle.

A védelmi minisztérium és az állami repülőgépgyártó, a HAL (Hindustan Aeronautics Limited) igyekezett csillapítani a kedélyeket, az „üzlettárs” pedig minden „vádpontra” egyenként válaszolt is. E szerint, az AL-41F1 egy átmeneti megoldás, amely csak a tesztek elvégzésére szolgál és már fejlesztés alatt áll az a hajtómű, mely mind a PAK-FA, mind az FGFA tolóerejét adni fogja. A lokátor „félkész” állapotban van, a későbbiekben már sokkal jobb adatokkal fognak szolgálni, természetesen a kooperációnak köszönhetően. (Ami megjegyzendő, hogy az oroszok egy radart képzeltek el, addig a turbánosok összesen hármat, amely – ha lehet hinni az olvasottaknak – 360 fokos lefedettséget képes biztosítani.)

Nos, míg a légierő, a minisztérium és a HAL megvitatja, hogyan is tovább, addig a Szuhojnál köszönik szépen, jól vannak és a T-50 már túl van a 300. tesztrepülésén is. A HAL annak is örülne, ha az oroszok tapasztalatait felhasználhatná az FGFA kialakítása során, eme törekvésnek már körülbelül 8 éve. A tulajdonságok tekintetében kevésbé ambíciózus partner eközben a 2017-2018 körüli szolgálatba állítását a PAK-FA első példányainak.

Mindkét oldal álláspontja érthető. Az IAF évek óta tétlenül kell nézze, hogy az MMRCA lezárása után csak reménykedhetnek abban, hogy hamarosan megkezdődik a győztes rendszeresítése. A minisztérium „nyitottsága” pedig azért világos, mert nem kívánnak lemaradni a világ vezető (fejlesztő) országaitól, egyrészt ha már atomhatalomról beszélünk, másrészt ha olyan álmokat dédelgetnek, hogy az AMCA, szintén ötödik generációt képviselő ám teljesen egyedül előállítandó vadászrepülőgép megalkotása során az FGFA tapasztalatait kívánják felhasználni.

Hogy a légierő által hangoztatottakból mennyi igaz, nem lehet tudni, de azért sejtése az olvasónak is lehet, hogy Moszkva számára sem eladó minden, legfőképpen nem az, ami az aktuális csúcsot képviseli, mint például a T-50 tervezési sémája.