Nagy port vert fel, mikor a NATO tag Törökország – a nyári pletykáknak megfelelően – a nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerének szállítójaként a kínaiakat jelölte meg. A szeptember végi döntésben döntő szerepet játszott, hogy Törökorszéág NATO szövetségeseitől érkezett ajánlatokkal szemben a kínaiak nem ellenzték, hogy a török ipar is bekapcsolódjon a gyártásba, illetve állítólagosan jó 1 milliárd dollárral ígértek alá a 4 milliárdos tenderen az amerikai és európai ajánlatoknak.

Pár nappal a döntés bedobása után Ankara már diplomáciai ösztűz alatt állt, mind Washington, mind pedig a kompatibilitási kérdések miatt aggódó a NATO részéről. Október elején a döntésüket védve közölték, hogy bár alapvetően senkinek sem lehet beleszóllása egy ilyen török belügybe, azt azért közlik, hogy itt nem egy végleges döntésről van szó, véglegesítve nem lett semmi, még akár változhat is a győztes kiléte.

“Kizárólagosan Törökország érdekei tartjuk szem előtt.” – nyilatkozta akkor Bulent Arinc miniszterelnök helyettes, amit azóta Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök is hangoztatott.

Kérdés persze, hogy a törökök tényleg komolyan gondolták-e a kínai CPMIEC HQ-9 megoldás beszerzését, avagy csak egy nagyot blöffölnek az amerikai, vagy az európai rendszerek árának lenyomása érdekében. A kérdés azután méginkább jogosan merül fel, hogy október 26-án Ahmet Davutoğlu külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Törökország kész újraértékelni a tenderre beadott pályázatokat abban az esetben, ha a kíniakkal zajló tárgyalások eredménytelennek bizonyulnak. Ezen felül újból kifejtette, hogy az ügy még nincs lezárva. Ugyanakkor a korábbi, hasonló tartalmú megnyilvánulásokkal szemben most már az is említésre került, miszerint ha az aerikai és európai versenyzők jobb ajánlattal állnak elő, akkor hajlandóak tovább egyeztetni velük. Erősen kihangsúlyozásra került azonban, hogy a megfelelő árajánlaton felül kulcsfontosságúm kérdés a helyi gyártás lehetősége is, annak lehetőségéről Ankara semmilyen körülmények között nem hajlandó lemondani. A helyi gyártás előjövetele kapcsán ezen felül még szurkálgatták kicsit a NATO-t, hogy aggályaik vannak amiatt, hogy az amerikaik és az európaiak miért nem hajlottak afelé, hogy náluk (mint szövetségesüknél) megvalósulhasson a gyártás.