A Type 63 páncélozott szállító harcjármű, vagy gyári azonosító neve alapján YW531 a nyolcvanas, kilencvenes években a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg elsődleges páncélozott szállítójárműve volt. Kivonása az aktív szolgálatból a kétezres években kezdődött el, de kevés példány belőlük még megtalálható napjainkban is, elsődlegesen kiképzési célokból.

Eltérően a keleti tömb korabeli páncélozott szállító járműveitől, Kína néhány korai kísérlettől eltekintve a lánctalpas megoldás mellett döntött a kerekessel szemben. Ez a lépés figyelemreméltó volt egy olyan országtól, amely még a keleti tömb standardjai szerint is iparilag fejletlen volt. Tette mindezt úgy, hogy nem egy meglévő szovjet (pl. BTR-50) konstrukciót másolt le, hanem gyakorlatilag nulláról kiindulva tervezett és gyártott magának egyet.

A fejlesztés kezdete az ötvenes évek elejére tehető. Nagyon kevés információ van erről az irőszakról. Viszont azt tudjuk, hogy az ötvenes évek végére megszületett a Type-58.

A jármű hagyományos kialakítást követ. Elöl a motor, tőle balra a járművezető. Ezt követi a nagyméretű desszanttér, aminek a végén két nagyméretű ajtó biztosítja a lövészek számára a ki és beszállást. Mint a korabeli képekből kiderül, úszóképes volt a konstrukció, de valami okból kifolyólag nem került sorozatgyártásra.

A fejlesztés nem állt meg. 1963-ra elkészült a YW531 páncélozott szállító harcjármű, amit 1964-ben rendszeresítenek is. Ez megtartotta az előd négy nagyméretű futógörgőjét, de általános kialakításában történt néhány változás. A jármű parancsnoka elöl foglal helyet jobb oldalon, tőle balra a járművezető. A parancsnok hátánál található a motor, míg a járművezető hátánál található még egy ülőhely, amit egy segédvezető foglalhat el vagy még egy lövész. Ezt követi a deszanttér. A lövészek lehajtható székeken foglalnak helyet és a járművet vagy a páncéltest végében lévő nagyméretű ajtón hagyják el, vagy két nagyobb méretű tetőn kialakított búvónyíláson. A jármű fegyverzete egy a tetőre szerelt forgatható 12,7 milliméteres Type 59 nehéz-géppuska, melyhez 1120 lőszert vihet magával. Később ezt a fegyverzetet kiegészítették 8 ködgránát kivetővel. Ezen kívül több járműre a parancsnoki búvónyílás elé fegyverállványt szereltek, melyre géppuskát vagy golyószórót lehetett szerelni, amit a jármű parancsnoka működtethetett.

A jármű meghajtásáról kezdetben egy hathengeres vízhűtéses 235 Kw teljesítményű dízelmotor gondoskodott. Ezt a szovjet T-34 tizenkét hengeres B2-34 motorjából fejlesztették ki. Később a nyolcvanas években egy német fejlesztésű V8-as BF8L413F léghűtéses turbófeltöltős dízelmotor kerül a járműbe. Az elődhöz hasonlóan ez is kétéltű, vízben való meghajtásáról a forgó lánctalp gondoskodik.

A jármű páncélzata 14 milliméter. Ez elsősorban tüzérségi gránátok repeszei, valamint kézifegyverek tüze ellen nyújt védelmet.

Habár a jármű 1964-ben lett rendszeresítve, az országban tomboló politikai, társadalmi felfordulás következtében nem gyártottak le jelentősebb mennyiséget. A helyzet a hetvenes években kezdett javulni. Ekkor sikerült valamelyest felfuttatni a termelést, és megszülettek az első export megrendelések. A típusból ekkor vásárol Észak Vietnám, Észak Korea, Szudán, Tanzánia és Zair.

Az igazi áttörés a nyolcvanas években következik be, mikor a nyugati nyitás hatására sikerül egy igazán jól működő motorhoz jutniuk. Az ekkor gyártott javított Type-63C változatokba a német eredetű BF8L413F léghűtéses turbófeltöltős dízelmotor kerül. Ez került a legnagyobb számban rendszerbe a Kínai Népi Felszabadító Hadseregbe, körülbelül 1800 darab. Ebből továbbá exportálnak Bangladesbe, Srí Lankába, Pakisztánbe és az akkor egymással háborúzó Irakba és Iránba is.

Habár rengeteg alváltozat készült a járműből, ezek legyártott száma nem sok a korabeli hidegháborús típusokhoz viszonyítva. Ennek oka, hogy a nyolcvanas években már kifejlesztették az utód Type-89-et. A típus és a belőle kifejlesztett változatok inkább gyakorlás céljából születtek. Úgy tűnik, hogy a kialakított önjáró tüzérségi, légvédelmi járművek amolyan hézagpótló szerepet kaptak, míg a potensebb járművek el nem készülnek. Ezen felül jó szolgálatot tettek mint kiképzési anyagok.

Miután megjelent az utódtípus és megkezdődött a hadseregen belüli típusváltás, felmerült az igény, hogy a tengerészgyalogságnak szüksége van az amerikai LVTP-7-hez hasonló tulajdonságokkal rendelkező páncélosra. Itt már követelmény, hogy a páncélosnak jóval komolyabb úszóképességgel kell rendelkeznie mint a szárazföldi társainak, mivel akár több kilométert is úszniuk kell a tenger hullámai közt viszonylag nagyobb sebességgel. Így a meglévő Type-63 járművekből alakítottak ki ilyen járműveket a tengerészgyalogság igényei alapján és ezeket addig használták, míg meg nem jelentek kimondottan erre a feladatra tervezett ZBD05/ZLT05 járművek.

Habár az időközben megjelent új típusok szinte teljesen kiszorították a hadsereg aktív szolgálatából ezeket a masinákat, úgy tűnik, hogy még akad számukra hely a katasztrófavédelemnél. Nem olyan rég előkerült fényképek alapján pirosra festett tűzoltó változatok kerültek elő. Hasonló megoldást más államok is alkalmaznak, mivel az extra terepjáró képesség és a védett belső tér ideális lehet erdőtüzek leküzdésénél.

Alapváltozat Type-63, YW531

Az alapváltozat gyakorlatilag egy doboz formájú páncéltest. Leginkább az amerikai M113-asra hasonlít, bár itt elmarad a jármű hátulján található nagyméretű lehajtható rámpa. Ettől eltekintve az egyszerűbb kivitelű ajtó is elég nagy ahhoz, hogy a járműből kényelmesen ki és be lehessen szállni. A legtöbb forrás 15 főben határozza meg a szállítható emberek számát. Ez egy ilyen kis jármű esetében nagyon soknak tűnik. Ha azt vesszük, hogy a jármű elejében három fő foglal helyet: parancsnok, járművezető és a hátánál lévő segéd, vagy lövész, akkor még 12 ember marad, aki a deszanttérben el kell, hogy férjen. Ez csak úgy lehetséges, hogy a motortér elválasztó falán van egy ülőhely, ezenkívül jól láthatóan az ajtón, valamint a jármű közepén található a toronylövész. És így oldalt még négy-négy ember számára lehet kialakítani ülőhelyeket. Ha ezt a felállást betartják, valószínű, hogy a jármű túlzsúfolt lesz. A katonák a náluk lévő fegyvereken kívül alig vihetnek magukkal egyebet. Elképzelhető, hogy a legtöbb esetben ennél valamivel kevesebb embert osztottak be a páncélosokhoz. A járműből altípustól függően több lőrést alakítottak ki a páncéltestben valamint a hátsó ajtón. Ezen kívül a jármű tetején lévő nagyméretű búvónyílásokon keresztül is lehet tüzelni.

A jármű páncélzata a vele kortárs járművek szintjén van, elsősorban tüzérségi repeszek ellen kell védelmet nyújtania, valamint meg kell védenie a személyzetet az ellenfél kézifegyvereinek tüzétől. Ezt a legtöbb esetben teljesítette is, bár közvetlen közelről a teljes értékű 7,62 milliméteres puskatöltények átütik.

Parancsnoki változat Type 63D/E, YW531D/E

A parancsnoki változat megtartotta az alapjármű legtöbb elemét, a legnagyobb változás abban rejlik, hogy a deszantteret megmagasították 300 milliméterrel. A deszanttérben lévő zajszint csökkentése érdekében ezt egy ajtóval el lehet zárni a vezetőtértől. A nagyobb belmagasság kényelmesebb tartózkodást eredményez és helyet biztosít a rengeteg elektronikai berendezésnek. A deszanttér közepén helyet foglal egy térképasztal előtt a parancsnok és a helyettese, tőlük jobb és baloldalt alakították ki a rádiósok kezelőállomásait. A járműveket hadosztály, dandár és ezredszinten rendszeresítették felváltva az addig használatos kamionokat. Ezekkel a járművekkel a parancsnokok már lépést tudtak tartani az előrehaladó páncélosokkal.

A jármű felszereléséhez a következő rendszerek tartoznak:

• 3 darab VHF/FM rádió (1 tartalék)
• 2 darab HF SSB rádió (1 tartalék)
• 1 darab rövidhullámú vevő

A következő fotósorozaton jól megfigyelhető a jármű belső kialakítása:

A VHF és a HF rádiók képesek egyszerre üzemelni, továbbá lehetőség van a járművön kívül is üzemelni őket maximum 100 méter távolságból. A páncéltest hátulján egy 10 méter magas teleszkopikusan behúzható antenna található. Az elektromos rendszerek áramellátásáról egy belső generátor, valamint négy 12 voltos akkumulátor gondoskodik. Ezen kívül a jármű rácsatlakozhat más külső áramforrásokra is.

Rádiós változat ZZT1, YW721

A rádiós változat ugyanazt a páncéltestet használja, mint a parancsnoki, a leginkább észrevehető különbség a nagyméretű antenna a jármű tetején. Ezek a járművek a parancsnoki járműveket egészítik ki, és lehetővé teszik a több száz kilométeres kapcsolattartás az egységek közt. A deszanttérben van a híradós tiszt valamint két rádiókezelő. Ezek egymásnak háttal foglalnak helyet. Ezen kívül lehetőség van további két katona szállítására, akik a külső generátort kezelhetik, vagy állomásozás esetén a jármű védelmét látják el.

A jármű felszereléséhez a következő rendszerek tartoznak:

• 200W kimenőteljesítményű HF SSB rádió
• CWT-167B VHF rádió
• BWT-133 VHF hordozható rádió
• 714B VHF hordozható rádió

A 200W-os rádió képes több száz kilométer távolságból kapcsolatot tartani a különböző egységek köz és lehetséges a többcsatornás üzemmód. A CWT-167B VHF rádió lehetőséget biztosít a közelben lévő parancsnoki járművel való kapcsolattartásra. A két hordozható rádió pedig biztosítja a jármű és az operátorok közti kapcsolattartást, ha ezek a járművön kívül végzik a tevékenységüket.

Titkosításért és kommunikációért felelős változat ZZM88

Ezt a járművet viszonylag későn, 1992-ben rendszeresítették, elsődleges feladata a beosztott csapatok közti kommunikáció titkosításának összehangolása. Ezekben a járművekben dolgozták ki a napi kulcsokat a beosztott járművek rádióinak frekvenciaugratásához. A feladat fontossága miatt a legmagasabb parancsnokok mellé voltak beosztva. Mivel a fedélzet nagyon értékes és fontos berendezéssel volt felpakolva a járművet ellátták légkondicionálással is.

Vöröskeresztes változat YW750

Ez a változat is magasított felépítményt kapott. Néhány interneten keringő képen kívül nincs róla egyéb forrás. Valószínű, hogy a magasított felépítmény lehetővé teszi, hogy akár két hordágyat egymás fölé tegyenek.

Önjáró löveg Type-70, YZ302

Az önjáró löveget a gépesített egységek tűztámogatása érdekében rendszeresítették és az addig kamion vontatású ágyúkat váltották le vele. A löveg kialakítása a második világháborúban alkalmazott megoldáson alapul, mikor már meglévő járművek tetejére szerelték rá az ágyúkat. Elmondható, hogy már születése pillanatában egy elavult konstrukciót követett, viszont olcsón és viszonylag egyszerűen meg lehetett valósítani addig is, míg a potensebb típusok gyártásra nem kerülnek. Ebből a változatból kevesebb mint 200 darabot gyártottak. A járművön az egyik legszembetűnőbb változás a rászerelt Type 54 122 milliméteres (Szovjet M-30) ágyún kívül az öt kisebb futógörgő a négy nagy helyett. A jármű kezelőszemélyzete: a jármű parancsnoka, vezető, az ágyú parancsnoka, irányzó és három töltőkezelő.

Az ágyú maximális lőtávja 11 kilométer, tűzgyorsasága 5-6 lövés percenként. Az ágyút függőlegesen -2,5 és +63 fok közt lehetett mozgatni, vízszintesen pedig a jármű hossztengelyéhez képest 45 fokra jobbra vagy balra. A páncéltestben 40 lőszert lehetett szállítani. Ezen kívül a járművet ellátták egy 7,62 milliméteres géppuskával önvédelmi célból, ahhoz 1 000 lőszer javadalmazás járt.

Önjáró rakétavető Type-70, YZ303

Az önjáró rakétavető változat a Type-63 alapváltozatára épült. Erre szereltek két sorban felül 10, alul 9 darab 130 milliméteres rakétavető csövet. A rakétavetőt menethelyzetben a páncéltestbe lehetett süllyeszteni. A rakéták maximális lőtávja 10 kilométer volt. Ezt a rakétavetőt az önjáró löveghez hasonlóan a hetvenes évek elején fejlesztették ki. A rendszer 9,5-11,5 másodperc alatt volt képes az összes rakétát indítani. A kilencvenes évek végén viszont már megjelent a sokkal modernebb Type-89 önjáró sorozatvető és ezzel el is kezdődött az aktív szolgálatból való kivonás.

Páncéltörő

Az irányított páncéltörő rakétát hordozó változatról szintén nagyon kevés az információ. Csak néhány fénykép bizonyítja a létét. Nem lehet tudni, hogy rendszeresítették-e, és ha igen, hány darabot gyártottak belőle.

A járműre egy négy HJ-8 rakétát tartalmazó indítót szereltek. Az irányzó a páncéltesten belül foglal helyet, és onnan végzi a rakéták rávezetését. Feltételezni lehet, hogy a jármű a páncéltesten belül még több tartalék rakétát képes magával vinni. A rakéták hatótávolsága 4000 méter.

Önjáró aknavető YW382 (a 120 milliméteres változat) YW304 (a 82 milliméteres változat)

Az önjáró aknavetős változatot elsősorban exportra fejlesztették ki, a hazai rendszeresítésről nincs adat. Két fajta aknavetőt lehetett a járműhöz rendszeresíteni, egy 82 millimétereset vagy egy 120-ast. Az aknavetőt a páncéltesten belülre szerelték egy 360 fokban forgatható talapzatra. A jármű ezen kívül hordoz egy extra talpat és irányzóberendezést, így az aknavetőt a járművön kívülre is telepíteni lehet. A páncéltest tetejére egy kör alakú nyílást alakítottak ki, ezen keresztül lehet az aknavetővel tüzelni, a légvédelmi géppuskát pedig előre balra helyezték át.

Önjáró légvédelmi löveg

Az önjáró légvédelmi gépágyús változatról is csak néhány kép tanúskodik. Nagyon kevés készülhetett belőlük. Kifejlesztésüket inkább a tapasztalatszerzés és a legénység kiképzése motiválhatta.

A jármű tetejére egy duplacsövű 25 milliméteres légvédelmi gépágyú kerül egy páncélozott toronyban. Ennek az oldalára további rövid hatótávolságú légvédelmi rakétákat lehetett szerelni. A járműnek nincs saját radarja vagy bármilyen modernebb tűzvezető rendszere.

Úszó változat

Az úszó változatot a tengerészgyalogság igényei alapján fejlesztették ki. Ahhoz, hogy a tengerészgyalogosoknak esélyük legyen elfoglalni egy ellenséges partot, szükségük van olyan páncélozott járművekre, melyek képesek a partraszálló hajókból a nyílt tengeren keresztül a szárazföldre úszni és ott kitenni őket, vagy adott esetben védett körülmények közt továbbszállítani.

Ezt a feladatot úgy érték el, hogy a járművekre elöl és hátul további pontonokat szereltek, melyek növelték a felhajtóerőt, a jármű hátuljára pedig motorcsónak motorokat szereltek, melyeket belülről lehetett irányítani. A láncok által biztosított haladás a tengeren messze nem lett volna elegendő. Az internetre felkerült képek tanúsága szerint, úgy az alapváltozatból, mint a parancsnoki járműből is alakítottak ki ilyen járműveket. Ezek a szintén feljavított Type-63A úszó harckocsikat kísérték.
A járműveket szinte napjainkig használták, ugyanis felváltották őket a sokkal modernebb ZBD05 és ZLT05 járművek.

Tűzoltó változat YD801

Napjainkra a típus gyakorlatilag teljesen kikerült az aktív katonai szolgálatból, ettől eltekintve a jármű további feladatokat kapott a civil életben. Úgy tűnik, hogy tűzoltó járműnek átalakítva a katasztrófavédelem veszi hasznát. Ez nem elszigetelt eset, a világon több államban a katasztrófavédelem/tűzoltóság kivonásra került katonai járműveket hasznosít főleg erdőtüzek oltásánál.

Az alapjármű főbb technikai adatai

Hosszúság: 5,476 méter
Magasság: 2,580 méter
Szélesség: 2,978 méter
Tömeg: 12,6 tonna
Teljesítmény: 320 lóerő
Páncélzat: 14 milliméteres hengerelt acél
Maximális sebesség: 65 km/h műúton, 45 km/h terepen, 6 km/h vízben
Fegyverzet: 12,7 milliméteres Type 54 nehézgéppuska
Személyzet: 2+10(13) fő
Egy feltöltéssel 500 kilómétert képes megtenni

Felhasznált irodalom

http://www.military-today.com/apc/yw_531.htm
http://www.army-guide.com/eng/product985.html
http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/row/type-63.htm
http://www.army-guide.com/eng/product3480.html
http://www.military-today.com/artillery/type_70_1.htm
http://www.sinodefence.com/army/artillery/type70sp_122mm.asp
http://www.army-guide.com/eng/product4152.html
http://www.harpoondatabases.com/encyclopedia/Entry1986.aspx
http://www.armsky.com/yuanchuangzhuangao/seechina/chinaC4ISR/200602/3700.html
http://www.sinodefence.com/army/armour/zzt1.asp
http://www.sinodefence.com/army/mrl/type70_130mm.asp
http://www.sinodefence.com/army/armour/type63.asp
http://www.sinodefenceforum.com/
http://china-defense.com/
http://www.ausairpower.net/APA-PLA-Div-ADS.html#mozTocId704180