Régebb óta ismert, hogy a kozelszki rakétamező változások előtt áll: az SS-19 Stiletto ICBM kivonásra kerül, helyét a jelenlegi legmodernebb orosz ICBM az RS-24 Jarsz veszi át. (2012 végén befejeződött az RS-24 „bátyjának”, az SS-27 Topol-M ballisztikus rakétának a siló vonalas telepítése is, idén már az RS-24-e a főszerep mind a siló, mind pedig a mobil telepítés területén.)
Az RS-24 silókba is történő telepítését 2011 decemberében erősítették meg, majd a tavalyi év decemberében tovább bővült a kör mind mobil, mind siló vonalon.
Visszakanyarodva az első körben bejelentett Kozelszkhez: a 28. gárda-rakétahadosztály területéről az SS-19 ICBM-ek kiemelése nagyjából egy évvel ezelőtt kezdődött meg, a mostani híradások pedig arról számolnak be, hogy időközben elkezdődtek a silók átalakítási munkálatai is.
Az ilyen jellegű kivitelezési munkálatokban érintett vállalat, a SzpecTroj weboldalán közzétett fotók alapján úgy tűnik, hogy komolyabb munkálatok zajlanak – fémmunkák mindenképpen zajlanak.
A kozelszki rakétamező egyik SS-19 silójának átalakítása egy június közepén készült fotón. | Fotó: SzpecTroj ,
SzpecTroj">Az oroszok számára nem újdonság ezen feladat, lévén korábban az RS-24 testvére, az SS-27 kapcsán is zajlottak siló átalakítások – az SS-27 és az RS-24 pedig igen hasonló méretekkel bír. Ettől még érdekes látni, hogy – fotó alapján – elég komoly munkálatokkal jár a folyamat. Pusztán találgatunk, de ennek azon felül, hogy az RS-24 cirka fél méterrel kisebb átmérővel rendelkezik, mint az SS-19 talán az lehet az oka, hogy a szilárd hajtóanyagú RS-24 hideg indítású.
Ez annyit tesz, hogy a silón belül maga a rakéta egy tubusban helyezkedik el, amiből az indításakor nagy nyomású gázzal lövik ki, maga a rakéta csak a tubus és a siló elhagyása után, már a földfelszín felett kel látható módon „életre”, azaz csak ekkor indul be az első fokozat rakétahajtóműve. Ez egyszerűbb siló kialakítást tesz lehetővé, hiszen a rakéta nem a silóban indul be, nem kell gondoskodni az égéstermékek elvezetéséről, illetve az intenzív hőhatás sem jelentkezik.
Egy ilyen siló konverzió esetén a tubus rögzíthetősége mellett talán megszüntetik az égéstermékek elvezetésére hivatott, immáron feleslegessé vállt rendszert is. De ez csak a mi tippünk.
Ezen kis rövidhír végére pedig következzék egy mini film-front :)
Egy SS-19 ICBM indítása. Jól látható, hogy a rakéta már a silóban beizzítja az első fokozatot, saját erejéből emelkedik ki a felszín alól.
Szintén nagyon szépen látszik az amerikaiak legnagyobb és egyben utolsó folyékony hajtóanyagú ICBM-ének, a silóból kényelmes tempóban kiemelkedő behemót Titan II esetében.
Ezzel szemben a hideg indítás esetében a rakéta nem önerejéből jut ki a silóból, az első rakétafokozat csak röviddel a felszín fölé emelkedéskor indul be. Ez konkrétan egy amerikai LGM-118A „Peacekeeper” – ezen rakéta esetében alkalmazták először ezt a technikát ICBM esetében az amerikaiak
Ezzel szemben az oroszok ekkor már vígan használták az SS-18 esetében.
Nem beszélve a mobil telepítésű ICBM-jeikről – amikre az amerikaikkal ellentétben igen nagy hangsúlyt fektettek és fektetnek továbbra is. Ez egy SS-27 Topol-M teszt.
Az elsőként az amerikaiak által megvalósított ballisztikus rakéta hordozó atom-tengeralattjárókon meg ugye máshogy nem is működhet a dolog… :)