Több mint 69 év aktív szolgálat után, 2013. július 13-án feloszlatják az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogságának VMA-513 „Flying Nightmares” repülőszázadát, mely 1970-óta az AV-8 Harrier különböző verzióit repüli. A „Repülő Rémálmok” 1944. február 15-e óta szerepel a USMC aktív állományában. Pilótái kivették a részüket a II. világháborúból, a koreai és vietnami háborúkból, majd később az 1991-es és 2003-as iraki, illetve a 2001-es afganisztáni hadműveletekből és azok folytatásaiból. Érdekesség, hogy a koreai háborúban – és a világtörténelemben – ők voltak az elsők, akiknek sikerült éjszaka, fedélzeti lokátor segítségével egy ellenséges sugárhajtóműves vadászrepülőgépet lelőniük.
Megalakulásukkor Grumman F6F Hellcat típussal nappali vadászként funkcionáltak, majd az F4U-5N és F7F-3N repülőgépekre átnyergelve, éjszakai vadászrepülőkké avanzsáltak. A sugárhajtású korszakba 1952-ben léptek be a Douglas F3D-2 Skynight mindenidős vadásszal. 1952. november 3-án, a kora hajnali órákban William T. Stratton őrnagy és Hans Hoglind főtörzsőrmester fedélzeti radarjuk rávezetésével, a sötétséget kihasználva elfogtak és lelőttek egy észak-koreai Jak-15 típusú, sugárhajtóműves vadászrepülőgépet, amivel repüléstörténeti tettet hajtottak végre. Később váltottak, 1958-tól 1963-ig repülték a Douglas F4D-1 Skyray típust, majd 1970-ig a McDonnell Douglas F-4B Phantom II-t.
A VMA-513 jelzést 1971. április 16-án kapták meg, amikor átvették az első McDonnell Douglas / British Aerospace AV-8A Harrier V/STOL repülőgépüket, amikkel főként az Iwo Jima-osztályú helikopterhordozó dokkhajókra települtek. A függőlegesen fel- és leszállni képes típus újabb változatát, az AV-8B Harrier II-t 1987 októberében kezdték el használni, így ezekkel vettek részt az 1991-es iraki hadműveletekben, ahol 103 bevetést teljesítettek veszteség nélkül. Az Egyesült Államok 21. század háborúiban szintén a Harrier II volt az igáslovuk, igaz, a típus közben folyamatos modernizációkon esett át, megkapták például a LITENING célmegjelölő konténert, amivel precíziós csapásmérésre is képessé váltak.
2002 októberétől 2003 szeptemberéig, első afganisztáni kiküldetésük alatt 1250 éles harci bevetést teljesítettek (3763 repült óra, ebből 1833 éjszaka) mindössze hat repülőgéppel; 2006 februári kezdéssel pedig az iraki Al Asad támaszpontról hajtottak végre bevetéseket, ezek során 4519 órát repültek harci körülmények között, 95%-os hadrafoghatóság mellett – panasz tehát nem lehetett rájuk. Szintén ide kapcsolódik egy elsőség: 2006. május 11-én a VMA-513 AV-8B-i voltak az első Harrier II-k, melyek élesben vetettek be JDAM bombákat: 500 fontos GBU-38-asokkal támadtak egy ellenséges célt.
Afganisztánból 2011-ben távoztak végleg, ezt követően a USS Bonhomme Richard (LHD 6) fedélzetén települve megjárták a Távol-Keletet, ahol részt vettek az idei Foal Eagle hadgyakorlaton. Ez azonban már csak a végjáték része volt: útjuk az arizonai Yuma tengerészgyalogos légitámaszpontra vezet, ahol június 13-ától kezdve megszűnnek létezni. A repülőgépeket egyrészt kivonják és konzerválják, néhányat átadnak más századoknak, a személyi állományt pedig szintén szortírozzák: egyesek átkerülnek más, Harrier II-t üzemeltető egységekhez, a kijelölt katonák pedig F-35B-átképzésen vehetnek részt.
Forrás: MilitaryTimes
Még több ilyen cikket a világ híres repülőszázadai/ezredeiről! Bármely országból! :D
Egy-egy kevésbé ismert szovjet, hideg háborús ezred történetének publikálását be tudom vállalni, ha van rá érdeklődés.