Az orosz védelmi minisztérium szerződést kötött az UAC (United Aircraft Corporation) repülőgépgyártó konzorciumhoz tartozó Iljusin és Mjasziscsev cégekkel az Il-38 tengerészeti járőrgépek modernizációjáról. A munkálatokat, melyek során a még meglévő, nagyjából 18 Il-38 fedélzetére integrálják a Novella névre hallgató bevetésvezérlő rendszert, eredetileg az állami tulajdonú, a védelmi tárca közvetlen felügyelete alá tartozó 20-as számú javítóüzemben végezték volna Puskinóban, ám ezt végül feladták, és a fenti cégekre bízták a feladatot. Az Il-38-asok – melyek a továbbfejlesztés után Il-38N néven üzemelhetnek tovább – így a Moszkva melletti Zsukovszkij légitámaszpont területén található üzemben újulhatnak meg.
A Novella annak a Sea Dragon rendszernek egy másik változata, amit a szentpétervári Lenyinetz vállalat tervezett meg és adott el 150 millió dollárért India számára 2001-ben annak öt Il-38-asa számára. Utóbbi azonban nem volt elégedett a sorozatos csúszásokkal és a rendszer hibáival, így a kifizetések szüneteltetése mellett döntött. 2010-ben végül mégis átvette a megrendelt repülőgépeket, amik Il-38SD néven álltak szolgálatba, viszont elvetette azt a tervet, hogy a rendszert integrálja nyolc Tu-142MKI felderítő és tengeralattjáró-elhárító repülőgépére, amiket hamarosan a Boeing P-8I típussal vált le. A Sea Dragon egyébként a gyári adatok szerint (amik később nem bizonyultak igaznak) képes 32 cél (felszíni és felszín alatti egységek, tengeri aknák) szimultán felderítésére, azonosítására és követésére 320 km-es körzetben, légi célokat pedig 90 km-ről tud észlelni. A vele felszerelt Il-38SD képes a szuperszonikus BrahMos légi indítású változatának harcba vetésére, illetve alkalmazhatja a K-35 Uran és a Sea Eagle szubszonikus hajók elleni precíziós rakétákat is.

Az első Il-38N ,
Hozzá hasonló képességeket szánnak a Novellának is, ám utóbbit a kor követelményeinek megfelelően továbbfejlesztették. Rendelkezik például egy külön elektronikai felderítő modullal, ami nem került exportra India számára. Az átalakítás során az Il-38 fedélzetén két operátor-állomáshelyet alakítanak ki, melyekben két nagy felbontású, színes LCD kijelzőn jelennek meg a felderítő rendszerek adatai, illetve beszerelnek egy ezeknél jóval szélesebb LCD-t is a parancsnok számára, amin a teljes taktikai helyzetkép kirajzolódhat. A szenzor-arzenált magas érzékenységű mágnesanomália-detektor és termikus hőképalkotó egészíti ki a korábbiakhoz képest. Az eredeti gépek hasznos terhelése, teljesítménye és személyzetének száma nem változik.
Az Il-38-asok modernizációjának megrendelése nehéz döntés volt az orosz védelmi minisztérium számára, ugyanis relatíve kevés példányszámú flottáról beszélünk, amik ráadásul erősen idősödő sárkányú gépek. Példának okáért az indiaiak élettartam-hosszabbítást is rendeltek a Sea Dragon integrációja mellé, így az ő Il-38SD-ik élettartama 40 évre tolódott ki – valószínűleg ugyanekkora lesz a változás az orosz Il-38N-ek esetében is. Az Északi Flotta állományában üzemelő 18 Il-38 közül egyébként egy más N változatú, a 15-ös oldalszámú gépet 2011-ben kezdték alávetni a csapatpróbáknak, idén január óta pedig már éles bevetéseket is teljesít.