|

Állandó jelleggel telepített harci gépeket Tibetbe a Kínai Népköztársaság

Ázsia, s egyben a világ két legnépesebb és legdinamikusabban fejlődő állama, Kína és India régóta konfliktusban áll egymással, annak ellenére is, hogy az utóbbi években ez a tény nem kapott különösebb vízhangot, lévén számottevő fegyveres összecsapásra nem került sor közöttük. A két ország között azonban folyamatosan zajlik egy hidegháború-szintű harc, ami katonailag elsősorban a folyamatos fegyverkezésben nyilvánul meg. Az újabb és újabb beszerzésekkel, állomány-bővítésekkel párhuzamosan pedig időről időre sor kerül arra is, hogy a közös határszakaszok közelébe telepítenek új, mélységi csapásmérésre is alkalmas egységeket – például modern vadászbombázókat. A Szu-30MKI flotta bővülésének köszönhetően India az elmúlt évtizedben a Bhutánnal, és így Kínával közvetlenül szomszédos Asszám tartomány két repülőterére (Tezpur és Chabua) is telepített az ezzel a típussal repülő századaiból, ami komolyan befolyásolta a térség erőviszonyait, így időszerűvé vált a válasz Peking részéről.

Ha vetünk egy pillantást a térség domborzati térképére, rájöhetünk, hogy a kínaiaknak nem volt egyszerű dolguk, a határ feléjük eső oldalán ugyanis ott tornyosulnak a Himalája több ezer méter magas hegyvonulatai. Belátható, hogy repülőtér építéséhez nem ez a legideálisabb alap, főleg, hogy a magashegységek ritka levegője és zord időjárási viszonyai miatt a harci repülőgépek kisebb hasznos terheléssel szállhatnak csak fel. A megszállás alatt tartott Tibetben azonban régóta található egy repülőtér, melynek 4 kilométer hosszú futópályája alkalmassá teszi arra, hogy – némi átalakítás után – nagy teljesítményű vadászbombázók üzemeljenek róla. Ez a Lhásza-Gonkar repülőtér, mely körülbelül 45 km-re található Lhásza városától, és eddig a térség polgári légi forgalmának fő állomása volt. A rendkívül hosszú futópályát a 4004 méteres tengerszint feletti magasság indokolja, ennek köszönhetően az utasszállítók biztonságosan fel tudnak szállni. Nem véletlen tehát, hogy Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légierejének vezetése ezt szemelte ki, hogy harci repülőgépeket telepítsen ide.

Miután több indiai hírszerzési forrás, és a műholdas megfigyelés is megerősítette, biztosra vehető, hogy Kína jelentős fejlesztéseket hajtott végre a Lhásza-Gonkar repülőtéren, azzal a céllal, hogy Szu-27-eseket – illetve annak helyi gyártású változatát, a J-11-est – repülő századokat helyezzen át Tibetbe. Indiai katonai vezetők szerint a Szuhojok minden időjárási körülmények közötti üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése már évek óta folyik Gonkarban, de csak mostanra lett kész annyira, hogy tényleg egész évben kiszolgálhassa a gépeket. A felderítés megerősítette, hogy több földalatti hangár és javítóegység épült ki, valamint földi telepítésű légvédelmi egységeket is áttelepítettek és aktiváltak a repülőtér közelében. Annak megoldására pedig, hogy a Szu-27-esek vagy J-11-esek ne csak korlátozott tüzelőanyag-tartalékkal vagy fegyverzettel indulhassanak bevetésre, valószínűleg légi utántöltő repülőgépeket is Gonkarba, vagy egy viszonylag közeli támaszpontra vezényeltek.

4 hozzászólás “Állandó jelleggel telepített harci gépeket Tibetbe a Kínai Népköztársaság”

  1. Hello,

    az Indiával szomszédos Csendgui katonai körzet az egyik legkisebb repülőerővel rendelkezik a Kínai Légierő állományában:

    20. Hadosztály J-8FR
    33. Hadosztály J-11A, J-7B
    44. Hadosztály J-10A, J-7H, J-7H

    A vadászrepülő erők fele még mindig MiG-21-es, annak is korai kínai változatai. Viszont van egy méretes hegylánc közöttük, ami sokat véd.

    Ahogy a Mackensen is linkelte, a Lhászai repülőtéren harminc éve települnek ki kínai vadászgépek. Viszont a fejlesztések után ez minden idős bevethetőséget fog biztosítani az idetelepülőknek. Jelenleg tudtommal nem terv állandó alakulat ide telepítése, csak a lehetőséget teremtik meg.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.