A legújabb amerikai ötödik generációs típus, a Lockheed Martin által fejlesztett F-35 Lightning II teljesítette a kiszabott berepülési programjának harmadát. A Pentagon által közzétett nyilvános értékelést érdemes elolvasni.
A jelentés szerint 2012 folyamán 1092 repülési feladattal végeztek, ez 18 százalékkal több, mint amit előre elterveztek (927 repülés), a „túlórázás” a „B” és „C” verziók javára írható, míg az „A” mintegy 30 százalékkal kevesebbet teljesített az elvártnál, ezt a repülési korlátozások és a fegyvertér-ajtók kapcsán, valamint a légi-utántöltési tesztek során felmerült problémák számlájára lehet írni. Egy további probléma is nehezítette a típus berepülési programját: az F-35-ös számára kikísérletezett, majd az F-22 is alkalmazni kívánt, kevesebb karbantartást igénylő radarabszorbens bevonat nagy sebesség és nagy magasság mellett, a vártnál nagyobb súrlódási hőterhelés miatt leváltak a vízszintes vezérsíkról.
Azért a többi variánssal is voltak/vannak problémák, legutóbb az egyik „B” verziójú gép törzsének alsó részén találtak repedéseket, de a Lockheed Martin tájékoztatása szerint „egyszerű mérnöki feladat” volt a probléma megoldása. A „C” változatról kiderült, hogy problémás az adattovábbító rendszere, némi anomália merült fel a hajók fedélzetére továbbítandó képek, videók küldése esetén, emellett az egyik éleslövészet alkalmával a hűtőrendszerben is találtak hiányosságokat. Az viszont minden altípusra vonatkozik, hogy a fegyverzet integrációja, tesztelése a radar elégtelen teljesítménye és hibái miatt késett. Emellett további munkára van szükség az üzemanyagtartály villámcsapás elleni védelmében, a végleges megoldásig zivatarfelhők 25 mérföldes közelében betiltották a repüléseket.
A BF-1 a típus ezredik repülését teljesíti ,
További késéseket okoz a Lockheed Martin folyamatos késése a szoftvermódosítások, frissítések terén, melyek engedélyezéséhez újabb ellenőrző repülések szükségesek. A sisakkijelzővel még mindig akadnak problémák, ahogy a számítógépes logisztikai rendszerrel is.
Összességében a típus tömege nagyjából állandó maradt a módosítások ellenére is, ráadásul a kritikusabb hibák közötti időtartam nőtt, de a gép még mindig elmarad attól, ahol tartania kéne a program ezen szakaszában.