A Bolgár Repüléstörténeti Múzeumot 1991-ben alapították a Plovdiv melletti Krumovo kisvároshoz tartozó repülőtéren, mely napjainkban egyszerre ad otthont a katonai és a polgári repülésnek is. A 65 db repülőgéppel és a honlap szerint 6800 egyéb kiállítási tárggyal rendelkező múzeumot egy forró augusztusi délelőttön sikerült meglátogatnunk.
Mivel Krumovo állomáson szálltunk le a Plovdivból induló helyközi vonatról, még egy órányi gyalogmenet várt minket a tűző napon – aki ezt el akarja kerülni, annak egy megállóval később érdemes leszállnia, a Mavrudovo nevű állomáson, így pont a múzeum és a légibázis bejárata előtt tesz le az itthoni agglomerációs közlekedésből is jól ismert Desiro. (Autóval érkezve pedig a Plovdivból Aszenovgrád felé tartó útról érhető el a múzeum.) Feltankolva a helyi kisboltban az itthon sajnos nem kapható zseniális banános tejitallal (ez nem a reklám helye, de Wave a neve), a helyiek kedves útbaigazításának köszönhetően végül szerencsésen odataláltunk, egy felettünk csattogó Mi-17-es és egy AS532 Cougar már jelezte, hogy jó irányban vagyunk. A múzeummal közvetlenül szomszédos bázison ugyanis ezek a típusok állomásoznak a Mi-24-esek és Bell 206-osok mellett. A két forgószárnyas múzeumi ottlétünk során folyamatosan a beton felett gyakorlatozott.
A múzeum egy viszonylag nagy területű szabadtéri és egy kisméretű fedett kiállításból áll, utóbbiban látogatásunk alatt éppen felújítási munkálatok folytak. A repülőgépek jelentős része – főként a kisebb méretű, korai jetek – körülbelül egy méter magas, téglából épített magaslaton álltak, így leginkább alulnézetből voltak megfigyelhetőek. Korábbi látogatói beszámolók hiányolták a tájékoztató táblákat, ám mostanra a legtöbb gép előtt található ilyen, angolul is. A szabad ég alatti tárolás a megsárgult plexik, a megfakult festések formájában sajnos sok helyütt nyomot hagyott a vasakon, a látogató pedig fokozott napszúrásveszélynek teszi ki magát, azonban szívmelengető volt látni, hogy a pár évvel korábbi fotókon még szakadt és romos gépeket lelkes önkéntesek keze újból teljes értékű történelmi relikviává varázsolta.
Jak-23 | Fotó: Balog Dániel ,
Például az Arado Ar-196-A3-as felderítő és tengeralattjáró elleni hidroplánt, mely 1944 és 1955 között volt szolgálatban a balkáni országban és az egyetlen megmaradt, ilyen alváltozatú gép a világon. Új fényében tündökölt az Il-2 Sturmovik és a Jak-9P is (mindkettő háború utáni, fémépítésű változat). Utóbbi gép az 1945-1948 közötti, kör alakú bolgár felségjelzést viselte, ezután tértek át a szocialista magyaréhoz hasonló csillag alakúra. A második világháborút és az azt követő időszakot egy régebben felújított, de elfogadható állapotú Tu-2T bombázó is képviselte, a 27-es számú gép Balchik repülőterén állomásozott és a tájékoztató tábla tanúsága szerint kényszerleszállást hajtott végre a Fekete-tengerre, az eseményt mind a négy hajózó túlélte. A típus 1947-től 1954-ig szolgált az országban.
Arado Ar-196-A3 | Fotó: Balog Dániel ,
A bolgár légierő szinte valamennyi fontos hidegháborús és modern típusát megcsodálhattuk, kivételt képez – egyelőre – a MiG-29-es és a Szu-25-ös, valamint a MiG-25-ös, melyekből sajnos ’91-ben az összeset elcserélték a Szovjetunióval öt MiG-23MLD-re. Kuriózumból szerencsére így sincs hiány: a sugárhajtóműves repülés kezdeteit idéző Jak-23 Flora típusból máris két szépen felújított példánnyal találkozhatunk, ezek 1951-től 1953-ig szolgáltak a bolgár légierőben, míg a korszerűbb, nyilazott szárnyú MiG-15-ösök és 17-esek fel nem váltották őket. Belőlük is csaknem az összes használt változatot megtekinthetjük, ahogy a nagyobb testvéreik, a 19-esek és a 21-esek evolúciója is szépen végigkövethető a kiállított példányokon.
Fotó: Balog Dániel ,
A korai, MiG-19Sz változatból kettőt is láthatunk (egyikük látványos terepszínű festésű, melyet a makettezők a Kopro hibás méretű felségjellel kiadott készletéből is ismerhetnek), a P változat már fedélzeti radarral rendelkezik, de még gépágyú is van a szárnytőben: utóbbit a nálunk is használt PM változat esetében elhagyták és a négy darab RSz-2USz légiharcrakéta jelentette a fegyverzetet.
MiG-19Sz erősen megkopott, ám még így is látványos terepszínű festéssel. | Fotó: Balog Dániel ,
Huszonegyesből a bisz és az UM kivételével hat főbb – Bulgáriában használt – változattal találkozhatunk, a legérdekesebb számomra az eredetileg 20-as oldalszámú, valaha elegáns fehér-zöld-piros díszfestésű PF. (Mára ez sajnos elég ütött-kopott, így ha valakinek van fotója a gép aktív korából, azt nagyon megköszönném!).
MiG-21F-13 & PFM & US | Fotó: Balog Dániel ,
Mára ütött-kopott, egykoron fehér – zöld – piros díszfestésű MiG-21PF | Fotó: Balog Dániel ,
A harci gépek következő generációját a MiG-23-as MF (külön öröm volt a szerzőnek a korábban makettként megépített 670-es oldalszámút élőben látni), MLA, BN és UB alváltozatai, valamint egy Szu-22M-4 és UM3K képviseli, utóbbinál a hátsó kabintetőt egy fémlemezzel pótolták. Mellettük hajdani ellenfelük, egy török F-104 Starfighter látható, a múzeum egyetlen külföldi gépe.
MiG-23MLA | Fotó: Balog Dániel ,
Az utas- és teherszállítókat többek közt a Balkan légitársaság színeit viselő AN-24-es, valamint egy felújításra váró Il-14T és egy ex-szovjet lajstromú Li-2-es képviseli. A forgószárnyasok közül szintén valamennyi főbb hidegháborús típussal találkozhatunk a Mi-1-estől a Mi-24D-ig, magyar szemnek egyedül a Mi-14BT, a „Minyó” tengerészeti változata ritkaság, illetve egy N11V1 típusú könnyű bolgár kísérleti helikopter, ami most meglehetősen elhanyagolt állapotban leledzik.
Liszunov Li-2 | Fotó: Balog Dániel ,
Viharvert Iljusin Il-14T | Fotó: Balog Dániel ,
A lepusztult állapotú N11V1 | Fotó: Balog Dániel ,
Hasonlóan többet érdemelne a mellette álló Antonov A-11-es pillangó-vezérsíkú vitorlázógép, mely egykor a DOSZAAF (a szovjet MHSZ) ajándéka volt a bolgár pilóták részére. Látva azonban a múzeumot támogató önkéntesek igyekezetét, remélhetjük, hogy előbb-utóbb e gépek is sorra kerülnek a felújításban: ottlétünkkor épp az Il-28R felderítő ezüsttestét csiszolták, egy viharvert Z-37 Čmelak kapott új borítást, továbbá dolgoztak egy Jak-11-es újrafestésén is.
Antonov A-11 | Fotó: Balog Dániel ,
Fotó: Balog Dániel ,
Egyik kolléga, látva érdeklődésemet, megmutatta az egyik zárt hangárt, ahol oldtimer gépekkel találkozhattunk, legnagyobb büszkeségüket az éppen 100 éves típus, az Albatros F2 replikája jelentette. Az első balkáni háború folyamán, 1912 október 16-án Radul Milkov pilóta és Prodan Tarakchiev megfigyelő elsőként hajtott végre e német gyártású típussal sikeres felderítő bevetést a török Edirne (Drinápoly) erődje felett. Az építésben is részt vevő úr németül-angolul valamint kézzel-lábbal, de végig nagyon kedvesen bemutatta nekünk a gyűjtemény többi darabját: egy Lazarov Laz-7M gyakorlógépet, melyet az ötvenes években Bulgáriában fejlesztettek ki, egy lengyel licencgyártásban készült Po-2-est és egy másik kétfedelűt, a ’20-as években fejlesztett Dar-1 bolgár gyakorlógépet, valamint egy különös megjelenésű, apró Mignet HM.14 „repülő bolha” sportrepülőgépet. A felsoroltak egy része látható volt az elmúlt évek bolgár repülőnapjain is.
A fedett épületrészben lévő kiállításon látogatásunkkor a bolgár űrhajózást bemutató tárlat volt csak megtekinthető. Az űrhajósok ételei, öltözéke és egyéb eszközei mellett a fő attrakciót a Szojuz 33-as kabin jelentette, mellyel 1979-ben az Interkozmosz program keretében Georgi Ivanov első bolgár űrhajósként jutott ki az űrbe, Nyikolaj Rukavisnyikov szovjet parancsnok társaságában. Küldetésük műszaki hiba miatt kudarcba fulladt, az űrhajót nem sikerült összekapcsolni a Szaljut–6-űrállomással, ám a személyzet végül épségben földet ért. 1988-ban az ország még egy kozmonautát adott a világnak: Alekszander Alekszandrov, Ivanov korábbi helyettese a Mir űrállomásra jutott ki.
Szojuz-33 | Fotó: Balog Dániel ,
Nem hiányoznak a múzeumból a földi irányítás, illetve a légvédelem eszközei sem, így a főépület mellett találkozhatunk Zil-130-as teherautóra épített reptérparancsnoki állással, különféle lokátorokkal, repülőgép-fedélzeti fegyverekkel, lövészethez használt légcsavaros céldrónnal és Sz-75 Dvina légvédelmi rakétával.
Fotó: Balog Dániel ,
A kiállítást emlékoszlopok zárják a bolgár repülés hőseire emlékezve. Összességében a múzeum mindenkinek csak ajánlható, akit érdekel a katonai repülés, nyilván hosszasan lehetne hiányosságokat sorolni, de látszik a fenntartók szándéka és hajlandósága a kiállítási tárgyak egyre nagyobb részének renoválására és megóvására a nem túl bőséges anyagi források ellenére.
(Megjegyzés: a cikkben említett Albatros F2 replika építéséről és az elkészült gépről az alábbi fórumban található képanyag: http://www.airgroup2000.com/forum/viewtopic.php?t=5773&start=60 )
(A múzeum hivatalos honlapja: http://www.airmuseum-bg.com/eng/index.html )
—–
Szerző: Balog Dániel
Az első két kép másnál is egyforma?
Már nem. Az Arado hidroplán valóban kétszer került be véletlenül. Az első helyen nem annak kellett volna lennie.
Gratulálok az összeállításhoz, agyon jóra sikerült.
Remek írás! Megnyitásakor még egész szép lehetett, reméljük újra elérik ezt az állapotot.
http://i50.tinypic.com/20fubmu.jpg
Régebben sokat foglalkoztam a hidegháborús szembenállással a balkánon, néhány kiírt dátum nem pontos, de részlet kérdés. Inkább:
http://i49.tinypic.com/2rolr1s.jpg
Szegény madarak eléggé le vannak pukkanva, de az bizakodásra adhat okot, hogy nem gazdátlanok és próbálkoznak a múzeum helyreállításával.
(Technikai megjegyzés: mindegyik képet Balog Dániel készítette, csak 1 helyen elírtam, után meg copypaste-el megszivattam magam, így lett a fotók egy része alatt Balog Dávid kiírva. Korrigálva.)
A Bolgár légierő a hidegháború alatt nagyon erősnek számított ha jól emlékszem!Több NATO tagálammal is szomszédos volt, kellett az erő!
@Tcat
mindegyik képet Balog Dávid készítette, csak 1 helyen elírtam,
Akarod mondani mindegyik képet Balog Dániel készítette :P
GrGLy: hogyne. Inkább nem mondok semmi, scak annyit hogy ébredés után nem sokkal írtam a kommentet :D
Szép gyűjtemény. Nekem különösen a kis helikopter tetszik.
Jut eszembe: nem tud valaki fellelhető anyagot az SOH-01 helikopterről?
Igen erősnek, bár ez inkább a korszerűbb technikát jelentette, mint a nagy mennyiséget. Az ötvenes, hatvanas években egyértelműen fejlettebb repülőgépekkel volt a bolgár légvédelem és a frontlégierő felszerelve, mint a helyi NATO erők. Persze könnyen tehették, nekik velünk ellentétben nem kellet a technikák nagy részét kifizetniük a Szovjetuniónak.
A hetvenes évek közepétől a Phantom II-esek megjelenése után, már árnyaltabb a kép, de a bolgár erők a szovjet Odesszai Katonai Körzet és a szovjet Fekete-tengeri flotta egységeivel együttműködve végezték volna a feladataikat. (Tartalékban a Kievi KK egyes hadseregei). Ezek az erők még mindig jóval korszerűbb technikával rendelkeztek, mint a görög-török NATO és az ide telepítendő ANG repülő egységek.
Ha épp erre járt a US NAVY hordozója, akkor lehetett a mérleg nyelve középen, bárt azt meg szeretettel fogadta volna a szovjet flotta rakétahordozó repülő hadosztálya. És akkor még nem beszéltünk a szovjet Kaukázuson-túli KK kelet-törökország felé felsorakoztatott erőiről. Érdekes időszak volt.
Az arányok csak 89 után tolódtak el, akkor viszont nagyon.
Különleges hely volt. A VSZ erőit itt lekötötte Jugoszlávia, illetve a Román helyzet is több volt mint bonyolult. (Az egységek elhelyezése, mindent elmond.) De a görög-török viszony se semmi.
Ráadásul a NATO itt olyan egzotikus típusokkal repült, mint az Super Sabre, Delta Dagger, illetve a Starfighter különleges alváltozat kavalkádja.
A Bolgároknál mennyi riasztás lehetett ha a Görögöknél mindennapos volt! Kíváncsi lennék ilyen dogfightokra ott a térségben ! Ha tud valaki ilyet belinkelhetné….
A Fórumban is van néhány kép 2009-ből:
http://forum.htka.hu/index.php/topic,291.msg34174.html#msg34174
Nem hiszem, hogy nagy dogfight lett volna. A két nagy katonai tömb közötti érintkezést jóval szigorúbb előírások szabályozták. Már csak a várható következmények miatt is.
Talán a nemzetközi vizek feletti egymás kísérgetését leszámítva.
Sztem a Törökök akkor is és most is szartak mindenre! Berepültek a Görögökhöz és Szíriába is ahogy a jelek mutatják miért pont Bulgáriával tettek volna kivételt! megnéztem volna egy Mig-23(21) vs F-104 dogfightot.Vagy egy F-4 vs Mig-25-öt :)
A Törökök a Hidegháború időszakában elsősorban levedlett észak-amerikai és nyugat-európai technikákkal voltak felszerelve. Keményen alárendeltek voltak a Szovjetunióval szemben. Ennek tudatában is voltak, nem nagyon ugráltak. Jó példa erre Alexander Zujev dezertálása MiG-29-esével 1989-ben. Az oroszok nyomására a Törökök azonnal visszaadták az értékes haditechnikát.
Bár tényleg érdekes lett volna a Merzifon-i F-104G és a Ravnetz-i MiG-21PFM egymásra találása. Egyik sem az a manőverező típus és mindkettő 1989-ig állt hadrendben, a két legközelebbi török-bolgár katonai reptéren.
A bolgár és a szovjet MiG-25RB századok napi szinten hajtottak végre gyorsítást a fekete-tenger felett, de a Törökök nem rendelkeztek akkoriban a térségben ellenszerrel.
Elírtam
Merzifon, helyett Balikesir
Köszönöm a remek beszámolót!
TG
Köszönöm a dícséreteket és örülök, hogy hosszabb beszélgetés alakult ki.
Galcom, tetszetősek a linkelt képek, különösen a második:) Az adatokat leginkább a lefotózott táblákról vettem, persze sejtettem, hogy nem mindenhol mérvadóak… de kíváncsi lennék, mire gondolsz pontosan.
–
A bolgár hidegháborús korszak légierős képeinek aranybányája egyébként még ez az oldal:
http://pan.bg/retrospotters/
Bár lehet, ismeritek páran.
A második linkhez egy kiegészítés a HTKA Facebook oldalról :)
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=513829471974176&set=a.191632344193892.47100.148530615170732&type=1&theater
Szia Bdan, semmi lényeges, csak apróságok.
A Jak-23-as kivonására valóba 1953-as dátumot másolnak az írók. De ha az ember mélyebbre áss kiderül, hogy jóval tovább repültek ezek a korai csövesek. Az ötvenes években három bolgár vadászrepülő hadosztály közül a 4. másodvonalbeli alakulatként elavult vadászokkal repült az ötvenes évek elején. Feladata a Jugoszláv erők sakkban tartása volt, ennek megfelelően elavult Jak-9-es és Jak-23-as típusokkal repültek. Csak miután az első vonalbeli hadosztályokat Mig-17-esekkel kezdték feltölteni és a 15-ösök egy része felszabadult, az után vonták ki a Jakokat. A Jak-23-as 1955-56 körül került ki az aktív hadosztály állományából, majd a 12. Harci Kiképző repülő ezredhez kerültek, ahol még tovább repültek.
Vagy pl. a képen látható MiG-23-as egy MLD export változat, nem MLA.
De ezek csak apróságok, azért nem is írtam eddig. A cikk így tökéletes, ahogy van! Tetszik, hogy az egyedi különleges típusokról tettél be fotókat!