Napjainkban Vietnámi Néphadsereg légvédelmi tüzérsége hat hadosztályt tart hadrendben. Minden hadosztályt vegyes fegyverezettel láttak el. Felszerelésük között megtalálhatóak a nagy hatótávolságú légvédelmi rakéta rendszerek, a csöves tüzérség, a felderítő radar rendszerek és az önjáró csapat légvédelem is.
A hetvenes, nyolcvanas években beszerzett szovjettervezésű fegyverrendszerek korszerűsítéséről a kétezres években döntöttek. A tavaly nyáron végrehajtott légvédelmi lövészet célja, hogy ellenőrizzék az alakulatok kiképzettségét, harckészültségét, valamint teszteljék a korszerűsített Sz-125-ös és Sztera-10-es komplexumok képességeit.
Do Bá Ty Altábornagyot, a Párt Központi Bizottságának Állandó tagját, a Központi Katonai Bizottság vezérkari főnökét és helyettes honvédelmi minisztert üdvözli a gyakorlat vezetősége. | Forrás: vov.vo ,
A vietnámi légvédelmi rakéta tüzérség gerincét jelenleg még mindig az Sz-75M Volhov komplexumok képezik. Ez a fegyverzet a kétezres évek közepéig alkalmas volt a szembenálló kínai repülő erők leküzdésére, de napjainkra elavult. | Forrás: vov.vo ,
Az Sz-75-ös rendszer ipari javítását Vietnám maga végzi, így képesek voltak hosszú ideig hadrendben tartani ezt a fegyver rendszert. A növekvő kínai fegyverkezéssel lépést tartva, megkezdték a cseréjét korszerű Sz-300-as rendszerre. | Forrás: vov.vo ,
Az új Sz-300PMU1-es légvédelmi rendszerrel fokozatosan tervezik leváltani a matuzsálemi korú Sz-75M Volhov komplexumokat. | Forrás: vov.vo ,
Az elmúlt évtizedben elsősorban modern felderítő rendszerek beszerzésére használták fel a költségvetési keretet. A Vosztok-E és a NEBO-UE/SV korszerű háromdimenziós radarok, valamint az ukrán eredetű Kolchuga-M hírszerző rendszerek elemei manapság már Vietnám több magaslatán is megtalálhatóak. Ezeken kívül tervezik légtérellenőrző repülőgépek vásárlását is! A tavalyi párizsi légi szalonon a vietnámi küldöttség meglátogatta a C-295-ös AEW repülőgép kiállított prototípusát. ,
A Sz-125-ös rendszert Vietnámban széleskörűen használják, közös hadrendbe szervezve a Sz-75M Volhov komplexumokkal. | Forrás: vov.vo ,
Az eredeti fegyverrendszer korszerűsítésére a kilencvenes években közös belorusz-orosz modernizációs csomag készült, mely élettartam hosszabbításon kívül jelentősen megnöveli a rendszer célleküzdési képességeit, illetve zavarvédelmét. A Sz-125M 2TM Pechora-2M korszerűsítést számos állam hadereje megrendelte. Köztük Venezuela, Kazahsztán, Mongólia, Belorusszia és Vietnám is. A lövészet egyik célja a bővített képességek ellenőrzése volt. | Forrás: vov.vo ,
Vietnám mobil csapatlégvédelmi erői érdekes módon nem a szárazföldi, hanem a légvédelmi hadosztályok alárendeltségében szolgálnak. A mobil Zsu-23-4MV Shilka rendszert továbbra is nagy számban tartják hadrendben, a Strela-10MV rendszeren pedig több kisebb korszerűsítést hajtottak végre. | Forrás: vov.vo ,
A 37 és 57 mm-es ütegek továbbra is markáns részét képezik a vietnámi légvédelemnek. | Forrás: vov.vo ,
A csöves légvédelem – hasonlóan a hazánkban, a kilencvenes években végrehajtott lövészetekhez – távirányított modellekre végez lövészetet. | Forrás: vov.vo ,
—–
Szerző: Galcom
Vietnam tulajdonkeppen Kinatol tart most a legjobban?
Én úgy gondolom, hogy igen. Szerintem lenne is meglepi a kínaiaknak ha próbálkoznának.
„Szerintem lenne is meglepi a kínaiaknak ha próbálkoznának.”
Mivel okozna meglepit Kínának? az sz-300?
Egy Kínai tüzérségi támadás esetén igen hamar elfogyna a sz-300 .
Én úgy tudom hogy az sz-xx fegyverek robotrepcsik ellen is hatásosak.
Jó cikk, gratula a szerzőnek !
Érdekes, ők még a Volhovot is rendszerben tartják, nálunk meg az Sz-200 is kivonásra került !
Szintén gratulálok a szerzőnek.
Vietnam hadereje, nemcsak Ázsia de a világ nagyobb hadereje közé tartozik. Szárazföldi ereje, ha minden igaz a 8. legnagyobb a világon. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy modern. Vietnam komoly erőfeszítéseket tesz elsősorban a repülőcsapatok, a légvédelem és a haditengerészet fejlesztésére. Igen Kína az elsőrendű ellelábas, különösen, hogy a Spratly (Munk Bao ha jól tudom a vietnami nevét) szigetek közelében olajat találtak, és arra Kína, Vietnam sőt a Fülöp Szigetek is igényt tart lévén kicsit tisztázatlan a szigetek helyezete (mindhárom fél saját felségterületnek tartja (pld. Malvin/Falkland).
Más kérdés, hogy Kína hagyományos háborúban viszonylag gyorsan lenyomná Vietnamot, de utóbbinak a gerillahadviselésben megfelelő tapasztalata van, valamint intő példa a Japánok, Franciák és az USA elleni XX. századi háborukban nyújtott teljesítményük. Volt már Kínai-Vietnami határ menti összecsapás a múlt század végén, ahol Kína végül is a korlátozott konfliktusban vereséget szenvedett.
omega
Képzelem mibe került az Sz-200 fenntartása. Már megvenni felesleges volt, 1986-ban (?) állítottuk rendszerbe. A lé. rak. rendszerek közül elsőként került kivonásra a gengszterváltás után.
Vajon 86-87 körül az Sz-300 korai változata rendelhető volt? Az jobban megérte volna. Ráadásul a nyolcvanas évek derekán még „emberibbek” voltak a szovjet hadiipar árai, mint mondjuk 90-91-ben. 1993-ban a 29-esek darabját tokkal-vonóval, szerény fegyvercsomaggal úgy 26 millió USA dollár körüli darabáron vásároltuk meg, 86-87 körül lépve 2 ezrednyi mennyiség kijön ebből a pénzből.
kelepisti
Tényleg óvatosságra intő az utolsó bekezdés tartalma. A vietnamiakat „Délkelet-Ázsia poroszainak” tartják.
Megerjuk meg, hogy Vietnam amerikai haditechnikat kap (megint). :)
@onedinkapitany
Tévedés. Rohadtul keményen megkérték az árát mindennek. A MiG-23MF-ből – ami az árához képest egy fostalicska hulladék – szerinted miért csak egy századnyit rendszeresítettünk? Asszem kb. hatszor annyiba került, mint a legutolsó MiG-21bisz.
A ’80-as évek gazdasági helyzetében meg totálisan felesleges és megengedhetelen volt az a nagyarányú fegyverzet – főleg légvédelem rendeszerítés, ami akkor történt.
Valakinek nincsen képe vietnámi Chinookról?
Szadam H. hadserege a 6. volt- elbukott! :)
Szerintem ha tengeri területekért megy a huzavona, akkor nem sokat fog érni a gerilla harcmodor! De szárazföldön biztos hogy oda tudna marni Kínának az meg megint más kérdés hogy Kínába mennyit ér az ember élet? :D
Saddam hadserege 6. volt az Usa hadserege versenyben izraelével 1.
mégis elbukott mind a kettő
az amcsiké is többször a zsiráfoké is többször
sulyid:http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?139416-Vietnam-War-Helicopter-Aviation-H-21-CH-47A-and-CH-54
itt megtalálod a vietnami csinokokat :-)
Kösz, de nekem a háború utáni egyesített vietnami légerőben használt Chinookról kéne kép.
Vietnámban idegen katonának lenni nem túl kellemes dolog, hacsak az illető nem ismeri a történelmet. Akkor ugyanis halott.
kelepisti: Dk Azsiaban most 2 sziget/ek vannak diplomaciai problemak. Paracel es Spratly szigetek. Vietnami nevukon Truong Sa és Hoang Sa.
Amugy nemertem hogy még most aincs uj jenki fegyo a vietnmiaknal..:) pedig sok pénz bejonne…
Vietnamnak minek légtérellenorzo? Azok nem a vadászok kisegitesere vannak?
Roni: Egy vietnam elleni szarazfoldi tamadas lehet hogy katonailag sikerre tudnak hozni a kinaiak de politikailag nem nagyon lehetseges…max rovid ideig..persze ez fugg a tobbi nagyhatalmaktol is…
Gratula a cikkhez. kelepisti: a 79-es kínai-vietnami háború vietnami győzelemmel zárult? A kínai csapatok – minimális ellenállás mellett – könnyen bevonultak Észak-Vietnamba. Márciusban valóban megkezdték a kivonulást, de nem azért mert a vietnamiak rákényszerítették őket, hanem mert elérték céljukat, ami nem területszerzés volt, hanem egyfajta büntetőexpedíció a Vietnamiak Kambodzsai beavatkozásáért. (Vietnam megelégelte a szomszédos Kambodzsában a gyilkos Pol Pot rezsim népirtását és bevonult, megdöntve a Pol Pot diktatúrát. Ezután Kína és érdekes módon az USA támogatta a vörös khmert,mivel a SZU és Vietnam pedig a későbbi baloldali Hun Sen kormányt). Nem a valóság az, hogy a kínai támadás rávilágított Vietnamban, hogy milyen sebezhető az ország északi irányból. Azóta nyilván jelentősen megerősödött a vietnami honvédelem, köszönhetően a továbbra is nagyon szoros orosz-vietnami együttműködésnek is. Az oroszoknak saját jól felfogott érdekükben áll Vietnam erősítése, legalább részlegesen ellensúlyozandó a Kínai erőfölényt Dél-Ázsiában. A Paracel,Spratly-szigetek pedig Dél-Ázsia gyújtóbombája, Kina, Vietnam és a Fülöp-szigetek is igényt tart rá, mivel nagy gáz-olaj lelőhelyet sejtenek alatta, még sok probléma forrása lesz. Láthatóan minden érintett fél gyors ütemben modernizálja hadseregét és akkor még a Fülöp-szigeteknek nyújtott USA védelmi garanciákról nem is szóltunk.
pa: Kina nem nyert. Amit te mondasz az volt az ürügy nem pedig cél. a strategiai cél azvolt hogy eszak vietnam
megtamadasa hogy kambodzsabol visszavonjak a fő vietnami erőket eszak vietnam vedekezesere ezzel levegőhoz jutatva pol potot. de mivel az eszak vietnami milicia a 4x tuleroben lévo kinai seregnek hatalmas veszteseget okozott igy kina visszavonta a hadsereget. szoval nem sikerult politikailag elerni a célt, katonailag se mert tobb pancelossal és ember anyaggal rendelkeztek mint a vietnamiak es igyis alig tudtak megszerezni 3 varost a nem regularis eroktol(hanoiban 3 hadosztaly varta a megfaradt kinai sereg erkezeset)
@iphoneka
Azért egy dolgot te se felejts el. Az a generáció, akik harcoltak 54-73 között, az már öreg vagy halott. A mai vietnámiak közel sem biztos, hogy olyan jó teljesítményt nyújtanának vagy egyáltalán hajlandóak lennének úgy harcolni…
@pa63
A katpol cikke alapján nagyon nem úgy tűni, hogy Kína elérte amit akart. A bevetett erők ellenére elég szép verést kaptak, a légierejük semmire sem volt képes, stb. Az a kis háború világosan megmutatta, hogy a hagyományos fegyverekkel felszerelt kínai haderő még túlerő esetén is egy rossz vicc. Az első komoly ellenfél bucira verte volna őket. Mondjuk a kínai fegyeres erők minőségileg akkor voltak a mélyponton az elvtársak kemény munkája eredményeképpen.
Ehhez adalékként, hogy kínában a kulturális forradalomnak hála eltörölték a katonai rangjelzéseket mint imperialista szimbólumokat. 79-ben még ennek itták a levét, az egész bagázs akkor kezdett felocsudni.
molnibalage
„Tévedés. Rohadtul keményen megkérték az árát mindennek. A MiG-23MF-ből – ami az árához képest egy fostalicska hulladék – szerinted miért csak egy századnyit rendszeresítettünk? Asszem kb. hatszor annyiba került, mint a legutolsó MiG-21bisz.”
De később még inkább megkérték, nem? A légvédelmi fegyverzet sosem volt az a „tízdolláros kategória” mint mondjuk az AK-47. Valóban, az árak emelkedése már korábban beindult. A Top Gunban közreadott vezetői nyilatkozatok szerint beszerzéskor a MiG-21Bisz 2x annyiba került, mint az MF. A 23 MF pedig 2xannyiba (de nem 6xannyiba), mint a 21Bisz. Viszont akkor még KGST elszámolás volt, ami nagy könnyítést jelentett. Lehetett szabolcsi almával, meg Ikarusszal fizetni. Az egy jó döntés volt, hogy 23-asból nem vettünk többet, bár nyilván az állt a háttérben, hogy a Kádár-rendszer gazdaságtalanul működött, nem tudták kitermelni a korszerű fegyverzet árát.
„A ’80-as évek gazdasági helyzetében meg totálisan felesleges és megengedhetelen volt az a nagyarányú fegyverzet – főleg légvédelem rendeszerítés, ami akkor történt.”
Csak akkor a tábornokok és miniszterek egy VSz vs NATO világháborúra készültek és tessék lássék módra azért igazodni kellett a moszkvai trendhez. Mindazonáltal ha már a nyolcvanas években megkezdjük a 21-esek felváltását a Fulcrumokkal, meg beszerezzük az Sz-300-at, akkor a jugó válság kirobbanásakor védettebb helyzetben van az ország. Tehát ezek a beszerzések nem lettek volna feleslegesek. Meglehet, 50 db Fulcrum feleslegessé tette volna a Gripen korszakot. 50 db-nál már esetleg megéri átállítani-fenntartani a PG-t a típus oroszokkal együttműködésben (van rá német és lengyel példa) történő javítására, felújítására. De az Antall doktor-féle vezetés és a Nyugat nem ebben gondolkodott. És bizonyos fokig érthető, hogy viszolyogtak az orosz függéstől.
Szóljatok hozzá, Ti hogyan látjátok ezeket az elszalasztott lehetőségeket.
Továbbgondolva: ha Antallék 50 db Fulcrumot örökölnek, csak nem vágják ki őket? A jugoszláv balhé idején…
A Top Gunban közreadott vezetői nyilatkozatok szerint beszerzéskor a MiG-21Bisz 2x annyiba került, mint az MF. A 23 MF pedig 2xannyiba (de nem 6xannyiba), mint a 21Bisz.
Az én emlékeim is innen eredeztethetőek. És hatszoros árra emlékszem. Lehet, hogyakkor az ’21-MF-hez képest, de nagyon drága és haszontalan játékszer volt.
Viszont akkor még KGST elszámolás volt, ami nagy könnyítést jelentett. Lehetett szabolcsi almával, meg Ikarusszal fizetni.
Nem. Pont ez volt a baj. N+1-szer leírtam, hogy nevetséges cserearányokat állapítottak meg a mi kárunkra. Ez maguk az elvtársak írták le és mondták ki, persze csak egymást közt…
Ha Fulcrum beszerzésekben gondolkodsz, akkor ’80-as években a teljes MiG-21 állomány kukázható lett volna, ha 36-40 db MiG-29 beszerzése lett volna cél. Igen, az én véleményem szerint ennyi 29-es nagyobb potenciált képviselt volna, mint az összes kohószökevény PF, MF és újabb biszek. Ezek számára kettő reptér elég lett volna. Semmi, de semmi értelme nem volt az első két változat rendszerben tartásának, a bisz is max addig repkedett volna, amíg ki nem épül a 29-es géppark. A várható fenyegetések türkében szarra sem voltak jók a 21-esek, az alacsonytámadó NATO gépek ellen teljesen tehetetlenek voltak.
Persze ilyen eretnek gondolatok a VSZ időkben fel sem merülhettek. Mondjuk elég ránázni, hogy milyen harckocsik alkották a MNH gerincét a ’80-as években is. Minőségről itten szó nem volt…
A vietnami fegyverzet kérdéséhez:
Szerintem politikai okból nem akarnak egyelőre amerikai vagy francia eszközöket vásárolni. Majd ha meghalt az a generáció, akinek a testvére az amerikai méregpermetezések miatt született nyomoréknak. Azért előbb utóbb az ottani kommunista párt fokozatosan követi Kádár pártját és az elvtársak rájönnek milyen jó dolog a kapitalizmus, a privatizáció, és a magántőke. Ezen a területen olyan jelentős tapasztalatokkal rendelkező kelet-európai nagymenőtől kaptak tanácsokat mint a mi Fletónk.
Fegyverzet terén úgy látom egyelőre Oroszországtól és Indiától kívánják megvásárolni a váltótípusokat. El tudom még képzelni náluk az EF-et, az olaj és földgáz kitermelési kilátások segíthetnek benne, hogy összekaparják rá a pénzt.
molnibalage
Sajnos a cserearányoknál nagyon helytálló amit mondasz.
Egyetértek: 50 db MiG-29 kellett volna, a PG megtartása + az Sz-300. Akkor tényleg kukázni lehetett volna a 21-eseket, sőt a 23-asokat.
Na persze 50 db MiG-29 tetemes mennyiségű rakétával…
A régi típusok közül egyedül a Szuhojokat tartottam volna. Még valami a 80-as évekből, amit kár hogy nem vettünk meg, legalább 1 századnyi mennyiségben: a Szu-25.
pa63:
Csatlakoznék az előttem szólókhoz. Az a helyzet, hogy a Vietnámiak elpáholták a kínaiakat is. Semmiképpen sem nevezném kínai győzelemnek, hogy bementek, elvesztettek egy rakás embert és cuccot és nem tudták az akaratukat rákényszeríteni Vietnámra.
Amúgy nem kell lenézni a Volchovokat és a Nyevákat. Megfelelően képzet személyzet és jó karbantartás mellett ezek is veszélyes fegyverek lehetnek még mindig. Lásd Boszniai háború.
Tovább a Volchov és a Nyeva egy rendszer részeként van kitalálva és a Vietnámiak jelenleg még az egész rendszert üzemeltetik. (Csőves, Sztrela, Volchov, Nyeva, +légierő).
A kínai légierő egy jelentős része még nem korszerű, azok ellen még ez is érhet valamit.
” Az én emlékeim is innen eredeztethetőek. És hatszoros árra emlékszem. Lehet, hogyakkor az ’21-MF-hez képest, de nagyon drága és haszontalan játékszer volt. ”
Háá….t nem egészen ! Az AS-ben két éve meg a Hazai felszállópályán című MiG-23 géppel kapcsolatos sorozat. Varga „Tömör” Imre – a sorozat szerzője más véleménnyel van !!
…érthető, mivel a 23-as erősen közel áll hozzá.
Amúgy nem kell lenézni a Volchovokat és a Nyevákat. Megfelelően képzet személyzet és jó karbantartás mellett ezek is veszélyes fegyverek lehetnek még mindig. Lásd Boszniai háború.
Csak azóta eltelt 11 év. A jenkik ellen ma már édeskevés lenne. Akkor is csak a túlélésre tudtak játszani, több ezer bevetésből siekrült kettő ember vezette gépet leszedni. Ez nem légvédelem. Az ellenfelet semmiben sem tudta megakadályozni.
Az is el lett mondva, hogy a bevetett gépek kis számra és az erők szétforgácsolása miatt nem tudták szétzúzni a légvédelmet és mert nagyon kötött volt a RoE. Olyan 20 gépes package-ekkel, mint a SV alatt a szerb légvédelem egy-egy körzetére koncentrálva nagyon nem ez lett volna a végeredmény. Számomra örök rejtély hogy mit balfaszkodtak ennyit. Miért csináklák azt, hogy a rendelkezésre bocsájtott csekély erőket is totálisan szétforgácsoltalák + a nagyon magas túlbiztosítás még ennek is alávágott.
Kínai SEAD képességek és korlátozott számú gép ellen még csak-csak érnek valamit, de inkább csak zavarnak, min megakadályoznak. Az Sz-300 szimultán célleküzdési képessége és minden más paraméteres annyira durva, hogy egy Sz-300P-t én többre tartok, mint 4-5 Volvohot, még ha nem is lehet egyszerre 5 helyen.
A kínai légierő egy jelentős része még nem korszerű, azok ellen még ez is érhet valamit.
+100 Szu-30MKK/MKK2 és ~200 db J-10 vietnámi mércével brutálisan korszerű elvileg és brutális mennyiség is. A kínai SEAD képesség nagy kérdőjel, de valszeg nem lennének szívbajosak lazára venni a RoE-t…
A MiG-23 volt a legjobban kihasználva az összes MiG típus közül, de ettől függetlenül ez volt az egyik legnagyobb pénz temető…
Nem mindig egyezünk molnival, de abban igaza van, hogy ha nem is 50, 36-40 MiG-29 két reptérre (Pápa, Kecskemét) elosztva bőven elegendő lett volna. Ez a mennyiség, ha felére olvadt volna napjainkra – sajnálatos veszteségek, tech. kannibalizmus – akkor is 20 gép állnak rendszerben és simán kérhetnénk most ajánlatokat, ha most lenne a tender. De kár ezt a mondani valót tovább vinni.
Most senkit nem akarok megsérteni, aki 23-son repült vagy üzemeltet! Egyáltalán nem! De az egészet kell nézni! Lehet, hogy a dolog egyik része szép és jó, mondjuk ez a egész 15-20%, míg a maradék siralmas, drága és fölösleges…
A cikkhez: A 37 és 57 mm-es légvédelmi ágyúk már-már fogalomnak számítanak Vietnamban. Elég sok amcsi gépet vertek le az égről…
@omega
A MiG-23MF-fel a cikk alapján én úgy látom, hogy soha nem volt komoly BVR gyakorlat és éleslövészet sem. Szó se róla, a MiG-29 pilóták sem indítottak soha R-27R-t, de talán még R-73-sem, nemhogy sisakcélzóval nagy szögeltéréssel.
A MiG-23 elektronikája annyira volt megbízható, hogy egy ukrán pilóta csak ballasztnak titulálta. Elvben sokkal kifinomultabb volt egy MiG-21bisz-nél, csak nagyon nehéz volt realizálni a képességet. Kicsit olyan, mint az F-14 az irániaknál. Jó volt, de a pilóták néha annyit küzdöttek a géppel, mint néha magával az ellenséggel…
Gyorsulásban, emelkedőképességben, hatótávban, terhelhetőségben és szárnypótossal őrjáratozási időben is verte a 21-est. Kérdés, hogy ebből mi mit tudtunk volna kihasználni vagy mit valósítottunk meg…
A szárnypótos leoldása után lehet a szárnyat nyilazását változatati? Vagy a függesztő gerenda (?) az mindenképpen fennmaradt és emiatt bukta? Mert akkor az őrjáratozási ideje sem sokkal nagyobb. A gép tervezett élettartama még szovjet szinten is botrányosan alacsony volt. (1800 óra)
molnibalage ! Angola az ukránokkal korszerűsítette a MiG-23 állományát, emlékezetem szerint 2 századnyi gépet!
Angola megengedhetne jóval korszerűbb és drágább gépeket is.
/ a modernizálás részleteit meg szigorú államtitokként kezelik /
Valószínű,hogy az angolaiaknak az a fontos, amiben a MiG-23 jó !
iphoneka : az AEW gépeknek nem a vadászok kisegítése, hanem a földi telepítésű radarok kiegészítése az elsődleges feladata. Ez pedig különösen fontos egy olyan ország esetén mint Vietnám ahol az ország domborzati viszonyai miatt földi telepítésű radarokkal az alacsonyan repülő légi célok követése szinte lehetetlen.
Jelenleg azért azt hiszem Vietnám egy kínai agresszió esetén nem sokat tehetne, mert az Sz-300-asokon és a Szuhojokon kívül nem sok potens eszközt tudnak felmutatni és ezt a kínaiak is tudják. A helyzet kiéleződése esetén a kínai felderítés valószínűleg állandóan nyomon követné a helyzetüket, hogy amennyiben fegyveres konfliktus robbanna ki akkor azonnal kész adatokkal szolgálhassanak a csapásmérők számára. Első körben pedig (mivel a kínaiak sem hülyék és az Sz-300as rendszert Ők is jól ismerik) , nyilván a modern csapásmérő képességgel rendelkező gépeket vetnék be.
molni, még számolj hozzá 100+ JH-7-est. Ha gebasz lesz, akkor ezek lesznek a fő támadó erők. Ezekhez integrálták az orosz Kh-31P helyi másolatát.
Valószínű,hogy az angolaiaknak az a fontos, amiben a MiG-23 jó !
Igen. Rendelkezésre áll az állomány és háttér hozzá. Új gépre nincs pénzük…
Megint egy felvetés- visszakanyarodva a nyolcvanas évekhez. Csak nekem tűnik úgy, hogy az orosz vadászgépgyártás irányítói eltolták a koncepciót?
Egyaránt túl nagy lett a Szu-27, és a MiG-29. Igaz, a grandiózus méretezés közismert orosz mánia. „Nekünk legyen mindenből a legnagyobb!”
Utólag bölcselkedve a MiG-31 nehéz vadászgép mellett elég lett volna egy F-15 méretű (vagy kisebb, lásd a MiG-35-öt) közepes, jelentősebb hatótávolságú és fegyverzetű típus a saját állomány elsőosztályú részének és egy könnyű 1xRD-33-al megvalósított olcsó vadászbombázó, főleg exportra, a nagy számú MiG-21 és Szu-22 leváltására. Utóbbi FC-1 jellegű fapados gépként fő légiharc-fegyverként csak az R-73-at vitte volna, kiegészítve a Szuhoj földi célok elleni irányított és hagyományos fegyvereivel.
A MiG-25 elfogóvadász szerepkörre készült a távoli területek védelmére, kifejlesztéséhez a végül rendszerbe sem állított XB-70 vezetett. Az F-15 szerepkörének a Szu-27 és verziói míg a könnyebb F-16/F-18 kategóriának a MiG-29 felel meg. A MiG-25 és utódja a MiG-31 azonban a mai napig jól használható eleme a távoli területek légvédelmi rendszerének.
Ondedinkapitany, ezen én is gondolkodtam. Hiányzik náluk az egyhajtoműves típus. Ha nem is FC-1 az kicsit kicsi, de F-16 kategóriájú töbfeladatú gép biztos jól jönne nekik.
Nah, megtaláltam. Elkaszált Mig-33 koncepció.
Most bezzeg jól jönne:)))
http://farm7.static.flickr.com/6185/6072936041_5c42e55b3b.jpg
Miért is lett túl nagy a MiG-29…? A maga korában az alap változat és az F/A-18A üres tömege és fő méretei szinte csontra ugyanankkorák. Ellenben a MiG-29 sokkal erőteljesebb. Ha nem tették volna bele azokat az idióta kopoltyújat, akkor aztán hatósugár terén is elég jó lenne. A fegyverzet és avionaika terén maradt csak el, de ott sem mindenhol.
Az ‘A’ Hornet elvileg igen sok légiharc rakétát volt képes vinni, bár ezt egyetlen fotón sem láttam még soha.
2 x AIM-9 wingtip
2 x AIM-7 törzs
2 x AIM-7 szárny alatt
2/4 x AIM-9 a maradék szárnytartón.
persze ennek már szép nagy légellenállása van, ezért sokkal reálisabb az alábbi konfig.
2 x AIM-9 wingtip
2 x AIM-7 törzs
2 x pótos a belső szárnytartón
2/4 x AIM-9 a maradék szárnytartón.
Mennyiségileg azonos a 4 x R-73 + 2 x R-27-tal csak sokkal nagyobb hatótávval + minőségi fölénnyel.
A MiG-29 nagy tragédiája, hogy nem az USA-ban tervezték így soha nem mutathatta meg, hogy picival jobb koncepcionális megközelítéssel és avionkával mire lett volna képes.
A Szu-27 tényleg nehezebb az F-15A/C-nél, ezen nincs mit szépíteni. A tolóereje fékpadon utánégetővel nagyobb, azonban M0.9 táján már azonosak.
@Mackensen
Az afganisztáni tapasztalatok fényében megkezdték az egyhajtóműves és régi típusok kivonását és a SZU összeomlása után az maradt a verdikt, hogy csak kéthajtóműves típus maradhat. A trend úgy látszik azóta is tart. Fel sem merült egyhajtóműves típus létrehozása, mert a váltótjpusoknak olyan gépeket kell leváltaniuk, amik batárnagyok.
A ‘C’ változati is elég sok rakétát tud vinni.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e5/FA-18_Hornet_VX-4_with_10_AMRAAM.jpg
Igaz ez nem ‘A’ verzió, de akkor még nem volt Aim-120. Ez 12 rakéta, plusz még egy pótos, ez senkit nem tudja rajta kívül, talán csak az SH tudna többet ha kell…
Nos, itt egy összetett kérdéssor merült fel. Ígyekszem rövidre fogni.
1. Én már láttam olyan képet, ahol iker indítósíneken 6-6 AMRAAM-ot visz a félszárnyak alatt a Hornet, a törővégeken pedig még plusz 1-1 Sidewindert. 14 rakéta…
2. Mackensen, azért ez a MiG-33 terv nem volt hiábavaló munka, a dokumentációt a kilencvenes években eladták Kínának, ez lett az FC-1 alapja. Így mégis hozott pár százezer vagy millió dollárt (gondoljunk a hajtómű szállításra) Oroszországnak.
3. Az tényleg érdekes, hogy az oroszok nem erőlködtek a LAVI/J-10/F-16 jellegű „1 nagy hajtóműves” vadászbombázóval. Nyilván zavarta az egységesítést (azt hogy az Eagle-Falcon pároshoz hasonlóan ugyanazzal a hmű-vel repüljön mindkét új szovjet vadászgép) a hajtóműtervező irodák konkurenciaharca. Az USA-ban 4 féle új vadászgép 4 hajtóművel épült (az F-16-ot kétféle hmű-vel gyártják) , a SzU-ban csak 3 új gép volt (a Foxhound-ot beszámítva). De a MiG-31 lényegében egy ősöreg hajtóművel repült, új tpust csak 2 géphez lehetett (kellett) tervezni.
A Tumanszkij iroda számára óriási presztízsveszteség lett volna, ha amerikai mintára a 29-esnél is a nagyobb gép hajtóművét választják.
Bocsánat, hülyeséget írtam, én ugyanezt a képet láttam és ez csak 12.
4. Molnibalage-nak igaza van, az afganisztáni háború a 2 hműves harcigépek irányába terelte az oroszokat. Viszont nem mindegyik leváltandó gép volt „batárnagy”, mert a nyolcvanas évek elején még repült náluk néhány száz MiG-21, a VSz tagállamok légierői pedig tele voltak ezzel a kis méretű típussal.
Az oroszok szerintem az afganisztáni tapasztalatok fényében a gép túlélési esélyeinek növelése érdekében favorizálták a kéthajtóműves elrendezést. A típusok összevetésénél pedig én inkább a harci alkalmazhatóság/feladatkör szempontot venném figyelembe a száraz teljesítmény/méretadatokkal szemben.
5. Egy viszonylag egyszerű és olcsó, légi harcra csak R-73-mal és az elődöktől átvett 23 mm-es gépágyúval felfegyverzett (földi célok ellen pedig legalább a Szu-22 fegyvereit + tv irányítású bombákat alkalmazó) kis mindenes gép a nyolcvanas évek derekán és a kilencvenes évek elején ideális váltótípus lett volna a a 21-es és 23-as flottákat üzemeltető VSz tagállamok és egyéb szovjet patronálású országok, vagy akár a harmadik világ számára. Amint később a JF-17 nemzetközi karrierje alátámasztja majd…
@onedinkapitany
Én a PAK-FA – Szu-35-re gondolok. Az MiG-29 és Szu-27 az 4. gen vadászokra adott válaszok volta, de ezen alapváltozatok helyett nem született igény egyhajtóműves utódra.
Az Szu-27 esténben nyilvánvaló volt az igény a két db hajtóműre. A MiG-29 estén meg ez jött ki. Lehetett volna egyhajtóműves is, csak akkor az aerodinamikai koncepció sérült volna és a t/w arány gyengébb lett volna. A 2xRD-33 erejét egyetlen hajtómű nem tudta volna produkálni. Ma tudja az az F135 vagy alulról karcolva az F119. Persze lehetett volna egy AL-31-et betenni, de hogy azzal mennyire lett volna más? Jóég tudja.
molni: igen, valoszinuleg a veteranok nem fognak meg1x harcolni. de a dien bien phu-i csatanal sem veteranok harcoltak, mégis megbuktak a franciak…az nyilvanvalo hogy ha most kitorne egy konfliktus kinaval akkor sokkal nagyobb lenne a veszteseg, de attol hogy nem veteranok harcolnak még mindig megvan a hazaszeretetuk. :)
hmm ezzel csak az a gondom, hogy ha a MiG-21 -23 flottát kiváltó típus csak R-73at hordoz, akkor légi célok elleni képességei igen korlátozottak, ergo nem üti meg a mércét. A Szu-22 verziók földi célok elleni képességei a maguk idejében elég jók voltak, kár volt őket kivonni főleg mivel váltótípus sem lett helyette. Megvoltak a gépek, a személyzet, az infrastruktúra (még ami hivatalosan nem az is), mégis kivontuk…
@iphoneka
Én az eltérő kulturális és történelmi háttérről beszélek és nem csak az életkorról.
http://imageshack.us/f/231/meatball.jpg/
Super Hornet 14 rakétával.
Afganisztán? Milyen harctéri tapasztalatokat szedtek össze ott vadászgépekkel? Nem inkább az arab izraeli konfliktusok eredményei voltak a mérvadóak?
Az, hogy az egyhajtóműves kevéssé sérülésálló gépeket úgy verte le a légvédelem, hogy ehaj…
A sokrakétás Super Hornetek nagyon elvi szinten kihasználható kapacitást takarnak. Ott kezdőik, hogy szimultűn „csak” 4 cél küzhető le. Ez kb. tömeges cruise missile és AS rakéták támadásokor játszik be. Vadászgépek légiharcában annyira dinamikus a dolog, hogy jó ha két célra van idő indítani a siker legkisebb reményéval úgy, hogy ne durranstanak le.
Számomra egyébként örök kérdőjel, hogy egy adott légtérrészben mi az a max. rakéta szám, amit a rendszerek még interferencia nélkül elvezérelnek. Ez igaz ARH és SARH-ra is. Az én gépész fejemnek felfoghatalan, hogy hogyan oldáják meg azt, hogy pl. négy közeli cél estén melyik visszaverődés után menken a rakéta akkor, ha a négy rakéta négy gépről jön. És ez még hiperprimív esten. Ugyanis más gép is adhajta az MCG-t…
molni
A te gépész fejed egy kicsit kevesebb lehetőséggel dolgozik és itt kizárólag a technika adta lehetőségekre gondolok.Én a nyakamat rá merem tenni,hogy a Fazotronnál olyan gépekkel/programokkal dolgoznak amikről itt Magyarországon még csak álmodni sem mernek a mérnökök,no nem képzelőerő híján,pusztán azért mert nem is tudják,hogy léteznek/létezhetnek ilyen dolgok(és akkor csak a Fazotronról van szó nem egy Raytheonról ahol valószínűleg kicsit jobbak a technikai feltételek).
A felfoghatatlan nem a technikát jelenti. A természettudományos hátterét sem ismerem. A fizikának vannak korlátai és minden műszaki alkotás azt feszegeti a maga szintjén.
molni
Ilyen szintű természettudományos háttérhez már kell a „vas”.
Ha bemennél a BME-re egy áramlástani problémával meg bemennél a CAGI-hoz ugyan ezzel lehet,hogy az utóbbi helyen döbbenetedben még az állad is elfelejtene leesni(bár a CAGI kis túlzással minőségjelző).
Arról nem is beszélve,hogy hol kapnál pontosabb választ.
Na azért ne legyenek illúziók ezzel kapcsolatban… pl a Falanga és a Sturm rakétáknál 4 csatorna választható az irányításhoz amit még a földön kell kiválasztani (mivel a rakétán mechanikusan kell kapcsolni) ez az amiért nem hiszem hogy AA rakéták esetében tobzódnának a lehetőségekben.
duckdodgers
10 gép indít 4 rakétát egyszerre(ez teljesen valós,hisz egy tömeges cirkálórakéta támadás elhárításához ez kell)…
molnibalage
„Én a PAK-FA – Szu-35-re gondolok.”
Mármint hogy ott szúrták el a fejlesztési koncepciót?
„Persze lehetett volna egy AL-31-et betenni, de hogy azzal mennyire lett volna más? Jóég tudja.”
Meg a kínajiak. (J-10)
A Szu-27/MiG-29 problémakört holnap folytatom.
@onedinkapitany
Nem, mint utódokra gondoltam. A kéthajtóműves gépek utódai is kéthajtóművesek lettek.
a 4 csatornán történő irányítás pct rakétákra vonatkozott. Légiharcrakétáknál nincs infom ilyen lehetőségről. Még ha van is ilyen, akkor is nagyon korlátozott, mivel a rakéta vezérlőrendszerének antennája egy frekvenciára van belőve, és ez jelenti a problémát. Amennyiben a célok egymáshoz közel helyezkednek el akkor nagy az esély rá hogy a az indított rakéták közül több is ugyanazt a célt támadja vagy interferencia miatt egyszerűen elvesztik a célt. (Ez a félaktív irányítású rakétákra vonatkozik ahol a beprogramozott pálya után a rakéta az indító gép lokátora által megvilágított célt a saját „antennájával látja”) Nagy számú együttesen megjelenő légicél szerintem jelentősen csökkenti (félaktív rakéták esetén ki is zárja) azok szimultán leküzdésének esélyét.
@molni
Szerintem inkább az van, amit másodjára mondtál, márpedig, hogy nem volt egy elég erős hajtóművük az egyhajtóműves típushoz. Afganisztánban nem volt olyan légvédelem ami egy európai konfliktusban mérvdó tapasztalatokat nyújthatott volna.
„Nem, mint utódokra gondoltam. A kéthajtóműves gépek utódai is kéthajtóművesek lettek.”
?????
Mik lennének ezek? A hidegháború befejezése óta ugyanazokat a típusokat reszelgetik. Vagy talán lemaradtam valamiről?
Az egyhajtóműves típusról csak annyit, hogy úgy tűnik, hogy a világ nagyhatalma és a többi akik annak akarnak látszani valamiért ragaszkodnak hozzá: Amerika F-16/35, Kína J-10, India Tejas és miért ne Anglia szintén F-35, Ausztrália megint F-35 stb.
Én csak annyit mondtam, hogy per pillanat 2012 táján lehet jól jönne nekik egy gazdaságosan üzemeltetthető jó exportpotenciállal rendelkező multifunkci egyhajtoműves gép.
@Mackensen
Százas nagyságrendű Stinger találat volt és több száz AAA. Lehet, hogy alacsony intenzitású volt a háború, de 8 év, az 8 év…
A Szu-25 kivételével minden vadász méretű gép sérülésállósága elég gyatra volt. Kiváló példa a szovjet tervezési hiányosságkra az, hogy egy Szu-27 az afrikai háborúban egy MANPAD találattól odaveszett.
(A SZU idején bizonyos szükséges anyagok a COCOM listán voltak, amik a sérülésállóságot javították volna és mivel a gépekbe valszeg később sem építették be őket….)
Pár kiegészítés.
Hazánkban a csúcsidőben (1989 augusztus-november) közel 100 MiG-29-es volt üzemben, három bázison, Kiskunlacházán 34+2 egy és kétüléses, Tökölön 48+6 egy és kétüléses gép, Sármelléken pedig 19+1 ilyen gép volt szolgálatban. Később a sármelléki gépek elmentek az NDK-ba, helyükre mentek a tököliek, majd a tököliek elmentek haza, végül 1991-ben a lacházi 29-esek (mintegy 38-39 gép) is távoztak.
A MiG-29-est maga Kádár ellenezte, nem akart rá már költeni, de igencsak valószínű, hogy a darabszámnál szóba jött a teljes akkori 21-es flotta egy az egyes váltása. Három hajózó ment ki az oroszokhoz képzésre, de csak az elméleti kurzusig jutottak, aztán idehaza törölték a beszerzést, haza kellett jönniük. Ezzel egy időben ment a Szu-25-ös program is, ezt is el kellett kaszálni, mert már erre se volt pénz.
Az oroszok 1991-es távozásával merült fel a lacházi gépek átadása, de nekünk nem kellett. Ez majdnem 40 gépet jelentett.
A MiG-29-es nem volt nagy. Ez egy front vadászgép volt, harcászati feladatokra. Pont ez vele mostanság a baj, hogy a Szovjetúnió, majd pedig a külföldön állomásozó front repülők megszüntével odahaza nincs szükség erre a kis gépre. Orosz határokon belül, vagy akár a kaukázusi hadszintéren nem tudnak neki feladatot találni.
A MiG-31-esnek nem volt ősöreg hajtóműve. A D-30F6-os főkonstruktőre a Szolovjovnál Viktor Csepkin volt, ő dolgozott Arhip Ljulka irányítása alatt az Al-31F-en, majd később az Al-41F-en is, aminek már főkonstruktőre volt.
A D-30F6 egy teljesen korszerű hajtómű volt ahhoz a géphez, ahhoz a feladathoz, amire a 31-est tervezték.
Az oroszok 1998-ban minden egyhajtóműves típust hatóságilag leállítottak, nyilván nem lett volna értelme ezek után egyhajtóműves gépben gondolkodni. Pedig hajtómű bőven lett volna.
Lássuk csak.
A Tumanszkij tervezőiroda utolsó dobása, a már Szojuz néven futó R-79-es, az első (és utolsó) kétáramú utánégetős hajtóművük a Jak-141-eshez. Ezen alapult az R-179, vagy R-79M, amelyiknek szögletes fúvócsöve már a „stealth” igényeket célozta meg. Fékpadi próbákon kívül nem történt vele semmi. Pár gondolat még a legendás Tumanszkij/Hacsaturov/Gavrilov/Szojuz-Kobcsenko irodához. Ez a cég szinte egyeduralkodó volt az orosz vadászgéphajtóművek tervezésében, de szerencsétlenek nem tudták felvenni a fordulatot, mikor jött a kétáramú korszak. A 21-esek R-11/R-13/R-25-ös, a 23-asok R-29-es és R-35-ös, nomeg a legendás R-15-ös hajtóműcsalád a MiG-25-ösökben még megfeleltek, de a leningrádi Klimov kiütötte őket a nyeregből az RD-33-assal, amit Izotov tervezett, úgy, hogy ők akkor már évtizedek óta csak helikopter-gázturbinákat alkottak. Izotov hajtóműve kész volt, mikor Tumanszkijék előálltak az R-25-ös „valahogy majd” kétáramúsított koncepciójával. Az örök konkurens Ljulka meg szépen megcsinálta az Al-31F-et, melynek vibrációs problémáinak megoldásához szintén Izotovot hívta segítségül maga Ljulka, aki ekkor már a Szovjet Tudományos Akadémia tagja is volt. Izotov meg jóformán egy senki.
Nagy hajtóműnek egyhajtóműves gépbe még ott volt az már működő Al-41F az NPO Szaturn-tól, ezt mint írtam, Viktor Csepkin tervezte. Brutális, nagyon komoly szerkezet volt, de rossz időben jött világra.
A MiG 1.44-ben kellett volna bizonyítania, de az a gép nem repült sokat, így híre se ment. Ebből élnek meg ma is, mikor a 117Sz-t buherálják. Az Al41F-ről annyit, hogy Csepkin dizájnja pont olyan kevés fokozatszámmal operált, mint a kortárs P&W YF-119, vagy a GE YF-120-asa. Csak a tolóerő volt 18-20 tonnára belőve, pont mint mostanság az F-35-ös F135-ös hajtóművénél.
Végére pedig az igazi perverzió. A Jak-141-esnek komolyan gondolkodtak egy csökkentett észlelhetőségű és aerodinamikailag kellőképpen kidolgozott verzióján, a Jak-43-ason (201-es gyártmány).
A kellőképpen kidolgozott alatt azt értem, hogy ahogy a Jakovlev kiesett a fősodorból a Jak-141-essel, meg se kaphatta azokat a CAGI-számításokat és irányelveket, melyeket a MiG-29-esnél és a Szu-27-esnél alkalmazhattak. Ezért néz ki a gép olyan szerencsétlenül. Hasonlít az F-15-ösre, de mégse, a MiG-25-ösre, de mégse, hasonlít ez bármire, de igazából nincs meg benne se egy komoly LERX, se egy kifinomult szárnyforma. És aki látta már élőben, közelről, az láthatja az építés minőségét is, túlzás nélkül állítom, hogy a Szovjetúnió Hőse kitüntetés jogos volt az első felszállásért.
Nos ennek a 141-esnek a továbbgondolása lett volna a 43-as, ahol ugyanazzal a 3 bearing swivel fúvócsővel operálatk volna, mint a 141-esben és manapság az F-35-ösben, melyet egyébként a Rolls-Royce talált ki. Az izgalmas maga ahajtómű lett volna, ugyanis ebben a koncepcióban a Tu-160-asok Nk-321-ese működött volna a maga 25 tonnás tolóerejével, amivel ugye jelenleg is rekorder a megépült és repült forszázsos hajtóművek világában.
(A valaha volt legerősebb utánégetős hajtómű a GE GE4/J5P jelű szörnye, a jenki SST programhoz).
Ez így rendjén is van, de egy nyugat elleni konffliktusban nem csak AAA-k és MANPAD-ok lettek volna. Ezen felül épp most mondod, hogy a kéthajtóművest is leszedtek MANPAD-dal. Tehát?
A COCOM listáról az a szivacs jut eszembe amivel az üzemanyagtartályokat bélelték. Az oroszok nem tudtak olyat előállítani ammit ne oldott volna a kerozin:)))
A nagy baj a 29-es és 27-es sérülésállóságával az,hogy a pilóták számára az oxigént palackokban tárolják ami így nagyon robbanásveszélyes(mostanában már ők is használnak OBOGS-t de az nem mérgezi a pilótát mint a Raptoré :D).Öntömítő tartályokat már a MI-24-esben is alkalmaznak ezért nem hiszem,hogy ezzel lenne baj a két gépnél.
„Az oroszok nem tudtak olyat előállítani ammit ne oldott volna a kerozin:)))”
De csak nem ilyen elven működnek a tűzoltó berendezések :)
Obranna, ezt a hozzászólást ha kicsit bővebben leírnád símán esélyes lennél a cikkíró versenyen:)))
@dudi
A mai vadászgépeken melyik nem úgy megy, hogy oxigén generátora van és nem oxigén tartálya? Az F-15 tervezése során külön figyelmet fordítottak erre az elemre a harci túlélőképesség szempontjából.
(Asszem, bár most sokminden kavarog a fejemben.)
Allesmor Obranna
Köszönet a színvonalas összefoglalóért, tele volt számomra újdonságot jelentő információkkal. Bevallom, én azt hittem, az RD-33 a Tumanszkij iroda fejlesztése- akkor ez téves hír volt. Azt gyanítottam, hogy a kivonuló szovjet csapatok eszközeinek egy részét(?) meg lehetett volna vásárolni. A MiG-29 koncepciójáról, paramétereiről szóló eszmefuttatásomat holnapra tartogatom.
A MiG-31 a D-30 hajtómű továbbfejlesztett változatával repül, a D-30-at eredetileg a hatvanas évek elején a Tu-134-hez alkották meg. Azért a Tu-134 nem egy mai gyerek. Már a hetvenes évek közepén se volt az.
A kisebb, olcsóbb, egyhajtóműves típust (Mackensen, a felsorolásból kifelejtetted a svédeket!) én a nyolcvanas évekkel összefüggésben emlegettem, a később MiG-29-ként megismert gép sorozatgyártásához és rendszeresítéséhez vezető terv alternatívájaként. Az 1 hm-es harcigép nyilván kisebb és könnyebb lett volna, mint a 2 hajtóműves, ezért a cc. 2×80 kN tolóerő megfelelőjeként nem igényelt volna egy 160 kN-osat. Egyébként ha már ilyen bivaly hajtómű kell és mégsem a Ljulka, akkor berakom a Floggerét, vagy a Foxbatét, vagy a Foxhoundét. Aztán tényleg: megfordítva a dolgokat, ha olyan klassz volt a 31-es hajtóműve, akkor miért nem ugyanazt (vagy egy alváltozatát) építették be a Flankerba?
Nem veszekedni akarok, csak szerintem ezek érdekes kérdések.
A nyolcvanas évek román fejlesztéseként ismert IAR-95 vadászbombázónál a románok az R-29-et választották hajtóműként. Jobbra nyilván nem számíthattak.
A kellőképpen kidolgozott alatt azt értem, hogy ahogy a Jakovlev kiesett a fősodorból a Jak-141-essel, meg se kaphatta azokat a CAGI-számításokat és irányelveket, melyeket a MiG-29-esnél és a Szu-27-esnél alkalmazhattak.
Ennyit a felülrő vezérelhetőség és tervgazdálkodás szépségeiről. Oszt miért nem…?
És aki látta már élőben, közelről, az láthatja az építés minőségét is, túlzás nélkül állítom, hogy a Szovjetúnió Hőse kitüntetés jogos volt az első felszállásért.
Ezzel arra célzol, hogy a gép egy fostalicska volt és még a műszaki állapota is olyan volt, hogy csak a jóisten tartotta egyben?
A 117Sz az mi? Az AL-41 lényegében az lett volna orosz színekben, mint az első hajtóművek az 5. gen gépekbe?
Az Tu-160 hajtóművét hogyan rakták volna bármilyen vadászba? Mekkora gép kellett volna ahhoz? Ekkora kétáramúsággal és szívócsatorna mérettel?
A MiG-31 a D-30 hajtómű továbbfejlesztett változatával repül, a D-30-at eredetileg a hatvanas évek elején a Tu-134-hez alkották meg. Azért a Tu-134 nem egy mai gyerek. Már a hetvenes évek közepén se volt az.
Az F-15C gépek erőforrássa egy ’60-es évek végi kísérleti hajtómű továbbgondolása. Az F100-PW-220 ennek csak komolyabb átkalapálása digitális vezérléssel, de fizikailaga a hajtómű gyakorlatilag ugyanaz. +40 éves. A leghalványabb szándék sincs a cserére az USAF részéről az F-15C gépeken, pedig -229-es hajtóművel tudna repülni az F-15C, a szívócsatorna elvben engedni. Még az F-15E gépek egy része sem kaptak meg mind a mai napig.
Vannak olyan dolgok, amik időtállóak és nem akarnak hozzányúlni. A várható haszon nem éri meg a ráfordított pénzösszeget.
onedinkapitany, a svédeknél nincs kéthajtóműves típus:) amiket én felsoroltam, ott van (F-15/22, J-11, EF, Hornet) és amellé rendszeresítenek egyhajtóművest is.
Ami a román IAR-t illeti egy conteó szerint az lenne a JF-17 alapja.
molni
„A mai vadászgépeken melyik nem úgy megy, hogy oxigén generátora van és nem oxigén tartálya?”
A MIG-29 és SZU-27 nem modernizált változatai biztos,hogy OBOGS nélkül készültek.Azt meg mindenki döntse el maga,hogy ezek mai vadászgépek vagy sem.Szerintem nem attól függetlenül,hogy sok helyen(még az oroszoknál is)ezek a nem modernizált gépek vannak túlsúlyban.
@dudi
Én allas zusammen, minden vadászra értettem. Gyakorlatilag minden gép viszi magával az oxigént.
molni
Én úgy tudom,hogy a 4.gen gépek(vagy azok modernizált változatai)már nem szállítanak magukkal palackokban oxigént mert nincs rá szükség.
Miért nincs szükség? Ha nem termelik valahogy, akkor vinni kell…
molni
Ezek szerint egy EF-2000-ben,Rafaleban,F-15C-től fölfelé,SH-ban stb nincs OBOGS?
De van bennük.
http://www.airliquideadvancedtechnologies.com/en/our-offer/aeronautics/on-board-oxygen-generating-systems/obogs-avions-de-chasse.html
Oxygen regulator and anti-G system for F-35 – Lockheed Martin
• OBOGS for M346 – Alenia Aermacchi
• OBOGS for Rafale – Dassault Aviation
• OBOGS for L159 – Aero Vodochody
• OBOGS for Mirage 2000 – Dassault Aviation
http://www.beaerospace.com/products/oxygen_military.htm
Eurofighter Typhoon
http://www.cobham.com/media/75388/SYSTEM%20F-16%20OBOGS%20ADV10556.pdf
F-16
+Installed in AV-8B, TAV-8B, T-45, F-14D,
F/A-18, F-15E, A-10, A-4AR, AL-X, GR5, T-4,
T-6A, T-50, F-5, F-2, C-130 and PC-9
Nagyja tuti szállít…. de változó pl mirage 2000-5ben ott az obogs ehez képest F16nál tán csak block 50fele.
molnibalage
De azért az F-22 és a 35 már új típusú hművel repül:)
A D-30F6-os nem a D-30-as továbbfejlesztése, a permi Szolovjovnál három D30-as család van. Van a D-30-as hajtómű a Tu-134-esekhez. Van a D-30KP/KV/KU hajtómű a Tu-154M/A-50/Il-62M/Il-76-osokhoz. Ez is D-30, de semmi köze a kis D-30-ashoz. Ugyanott készül, de teljesen más konstrukció.
Végül van a D-30F6 (D-30F6M MiG-31M-ben, illetve a D-30F11 a Szu-47-esben) ami megint csak egy másik konstrukció.
Itt egy kép a D-30F6-osról:
http://paralay.iboards.ru/download/file.php?style=12&id=14097&mode=view
Érdekesség, hogy a Mjasziscsev M-55 Geofizika gépben dolgozó PSz-30-V12-esek nem az utasszállító D-30-asok leszármazottai, hanem a D-30F6-osé. Tolóerje is közel 10 tonna fékpadon, csakúgy mint az F6-osnak forszázs nélkül, ugyanott, szemben a kis D-30-as 7 tonnájával.
A PSz jelölés ismerős lehet sokaknak, ez a Perm-Szolovjov jelölése kb a 80-as évektől. Addig a D-20/25/30-as jelölést használták (Tu-124, Mi-6/Mi-10/Mi-12, Tu-134 stb.stb…)ahol a D a Dvigatyel-t, azaz hajtóművet jelölte, míg később átálltak a PSz-jelölésre, ez a Perm-Szolovjov-ra utal, így a D-30F6 forszázsától megfosztott, magassági változata a PSz-30-V12 lett, ahol a V a viszota, azaz magasságra utal, a 12-nek nem tudom mi az értelme itt.
Még egy kérdés merült fel, miért nem kapta meg a Szu-27-es a D-30F6-ost?
Nos erre a következő a válasz.
Aki látta már Csepkin terveit a Szu-27-es hajtóművét illetően, azaz látta azt az evolúciós utat, aminek eredménye végül az Al-31F lett, az láthatja, hogy az eredeti koncepció jóformán a D-30F6-oson alapult, de egyfelöl túl sok fokozattal, másfelöl túl nagy méretben.
A D-30F6-os reakcióideje a gázkar mozgatására túl hosszú egy olyan gépnek, mint a Szu-27-es.
Ezért se lett volna életképes berakni egy harcászati repülőbe pl. a Kuznyecov Nk-321-est, ami nagyban az Nk-25-ösön alapul és egy bombázónál teljesen elfogadható 18 másodperces a felpörgési ideje alapjáratról max forszázsig.
Aztán ott van még az a „törés” a hossztengely mentén a konstrukcióban, amivel pontosan be tudták állítani a fúvócsövek pozícióját a gép hossztengelyéhez képest, szemben a D-30F6-ossal, amely majdnem egyenes.
Allesmor Obranna
Ezek szerint tényleg tévedtem és a D-30 megjelölést több esetben csak félrevezető céllal használták az elvtársak. Mindig lehet tanulni… Köszönöm Obranna, elismeréssel adózom a felkészültségednek.
Mackensen
„Ami a román IAR-t illeti egy conteó szerint az lenne a JF-17 alapja.”
Azok után, amiket a régi Daciakról hallottam, ezt kétlem:) Bár talán ott sem a francia eredetiken alapuló tervekkel, inkább az összeszerelés laza kivitelezésével volt gond. Nekem hitelesebbnek tűnik a komolyabb tapasztalatokat felhalmozó MiG iroda 33-asának megvásárlása.
Folytatva „a szovjet vadászrepülőgép-fejlesztési döntések a hetvenes években” problémakört kiemelném, hogy az egyszerű 21-esek felváltására szánt 29-es túl nagy és túl drága gép lett a kisebb, szegényebb országok lehetőségeihez mérten. Árát, üzemeltetési költségét, az F-15-höz közelítő méretét nézve az merül fel, hogy annak, aki ezt a nagy, kéthajtóműves gépet nagyobb számban képes megvenni és üzemeltetni, annak kevés lesz a hatótáv és a fegyverzet. Mert az alapváltozat esetében a mérethez képest (a manőverezőképesség és a kopoltyúrendszer érdekében?) ezeket elég visszafogottra tervezték.
Nagyobb exportsikert hoz, ha a második vh-s Jakok, az am-i F-5 gépcsalád, vagy éppen a Kilo tengeralattjáró-sorozat mintájára a szerényebb utat, az 1 db RD-33-mal repülő olcsó, gyorsan kifejleszthető tömegvadászgépet választják, fegyverzetként kezdetben csak a GS-23 gépágyúval, az R-73-mal, R-60-nal és a Szu-22 földi célok elleni fegyvereivel. Aztán a MiG-21-hez hasonlóan a kis gép fegyverzetét több változaton keresztül tovább lehetett volna fejleszteni, gondolok itt elsősorban az R-73 félaktív, majd aktív lokátoros önirányítású változatára, a fedélzeti radar cseréjére, zavaró és felderítőkonténerekre, továbbá egy kisebb lokátorromboló rakétára, az AGM-88 utánérzésére.
A dáciánál nem az elképzeléssel volt a baj, hanem a kivitelezéssel:)
Ami az IAR-t illeti azt tudjuk, hogy elég sokat dolgozztak rajta mielött elkaszálták. Tehét lehetett valami amit eladhattak a kínaiaknak. Azt is tudjuk, hogy a két ország közt nagyón jó kapcsolatok voltak és a románok probálkoztak mindenféle fegyvereladással a kínaiaknak.
Szerintem a kínaiak monden elérhető forrást megvettek oroszt, románt és áttanulmányozták.
Aztán, hogy ezekből mit vettek át azt csak ők tudják.
@onedinkapitany
Senki nem mondta, hogy a 29-es a 23-as váltótípusa…
Miért, akkor mi volt a 23-as vadászváltozatainak a váltotípusa? A MiG-31, vagy a Szu-27?
Az előbb a 21-est emeltem ki, de a szovjet-orosz alakulatok többségénél szerintem a 29-es váltotta a 23-ast is. Lásd Sármelléket.
molni ha lehetséges mailcímet vagy msn-t küldj nekem Tcat-en keresztül!
Lenne egy kérésem feléd.