|

Washington megosztaná elfogó rakétáinak adatait Moszkvával?

Vitathatatlan, hogy nem egyszerű történet az amerikai rakétavédelmi rendszernek a NATO által is támogatott, európai telepítésű részének kérdése. A Bush adminisztráció alatt igen nagy mértékű diplomáciai elhidegülésbe torkolló kérdés kapcsán az Obama adminisztráció sem tudott Moszkva által is elfogadható megoldással előállni. Sőt, a hatalomra kerülése után egyből jegelt programot menetközben szépen, némiképp módosított formában formában újraindították.

Az oroszországi elnökválasztás lezajlása után úgy tűnik Washington minden korábbinál komolyabb eszközzel akarja eloszlatni Moszkva aggályait, bizonyítani az orosz medvének, hogy a papíron Irán és Észak-Korea ellen irányuló, de a gyakorlatban az orosz atomerő egy részének lefogására is alkalmas telepítési helyekkel rendelkező program nem Moszkva ellen irányul.

Ugyan az anno az oroszok által javasolt, közös használatú, Iránhoz közeli gabalai (Azerbajdzsán) radarállomás hűvös fogadtatásra talált Washingtonban, most úgy tűnik, hogy talán mégiscsak hajlandóak osztozkodni Moszkvával. Na, azért nem a rendszer üzemeltetésében, de a korábbiakhoz képest előrelépést jelenthet Washington azon ajánlata, amit a múlt hét végén tettek.

A Kommerszant napilap hétfői számában az áll, hogy kérdésükre a Pentagon hivatalosan is megerősítette azon értesülést, miszerint Washington kész megosztani bizonyos, nem részletezett titkos adatokat Moszkvával a rakétavédelmi rendszer tekintetében.

Ezen titkos adatok elemzők szerint vélhetően az SM-3 elfogó rakéta röppályájának paramétereivel kapcsolatosak és melyek lehetővé teszik az orosz illetékesek számára annak eldöntését, hogy a Közép- és Kelet-Európába telepítendő amerikai rakéták potenciálisan veszélyt jelentenek-e az ország európai felébe telepített atomarzenáljukra nézve.

A minden bizonnyal nem egyszerűen kivitelezhető lépés akár áttörést is hozhat a “rakétavédelmi állóháborúban”, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy idén az amerikaik is elnököt választanak. Márpedig a választási kampányában Reagan-i hangokat megütő, Obamát az oroszokkal szembeni gyengeséggel vádoló Mitt Romney Fehér Házba jutása könnyedén betehet az ajánlatnak.

19 hozzászólás “Washington megosztaná elfogó rakétáinak adatait Moszkvával?”

  1. Az USA-ban is kampány folyik, így Obamának nem jönne rosszkor, ha valamilyen szinten fel tudna mutatni némi együttműködést az új (régi) orosz elnökkel – így több esélye lehet annak, hogy elnök marad. Ugyanígy igaz ez Romney-ra is, de az ő fő célja az, hogy ne Obama, hanem ő legyen az új US President.
    Természetesen Romney egy héja például Ron Paulhoz képest, de még Obamához is, ez nem vitás. Az is sejthető előre, hogy egy Romney – Putyin páros nem kimondottan lenne a példaértékű együttműködés ikonja.

    A rakétavédelmi ajánlatról:

    Bizonyos technikai paraméterek átadásának ötlete gyakorlatilag egy „súlyozott” vagy inkább „differenciált” fegyverkezési versenyt jelent majd. Hogy érthető legyek:
    Nem egy közösen felügyelt és működtetett NATO-orosz rakétavédelmi rendszerről beszélünk, hanem arról, hogy a NATO hajlandó felfedni a telepítésre kerülő rendszer paramétereit – amelyet orosz szakemberek megvizsgálnak és ennek eredményétől függően vagy nem csinálnak semmit, vagy jelképes ellenlépéseket tesznek (néhány Iszkander mutatóba, de csak annyi, ami nem váltja ki a Nyugat újabb rakétavédelmi lépéseit), valamint ezt kombinálják egy saját, teljesen különálló rakétavédelmi rendszerrel.

    Orosz oldalról pont a saját rakétavédelme az Achilles-sarka a történetnek:

    Az Európába telepítendő amerikai rakétavédelem korlátozott hatósugarú, ha Moszkva ezzel egyenértékű rakétavédelmet fejleszt, az maximum az iráni – brit – francia atomrakéták ellen lehet jó, az USA nehézrakétái ellen nem. Ugyanakkor az USA bármikor fel tudja fejleszteni a saját rakétavédelmi rendszerének a mennyiségét Európában + hajókra telepítve az északi tengereken úgy, hogy az már ténylegesen fenyegesse az orosz ICBM-ek potenciálját, Ráadásul ehhez minimális minőségi fejlesztés szükséges, vagy még az sem.
    Hiába MaRV fejesek az új orosz rakéták (Jarsz és Bulava), az emelkedési fázisban ennek még nincs jelentősége.

    Tehát Oroszországnak fel kell mérnie a saját rakétavédelmi rendszerével kapcsolatban két dolgot:
    1. Vagy az USA-hoz hasonló paraméterekkel rendelkező rakétavédelmet épít ki (az SZ-500 inkább a PAC-3 kategória lesz majd), de ez a földrajzi elhelyezkedés miatt még minőségi és mennyiségi egyensúly esetén is hadászati hátrányt jelent majd, így ha ezt az utat választják, akkor csak a támadó egységek számának növelésével tudnak kompenzáli. Ez a START-III kivégzését jelenti.
    2. Olyan ellenrakéta rendszert fejlesztenek, amelyek egy léptékkel nagyobb hatósugarú tömeges elhárításra képes, így próbálva az amerikai stratégiai rakétaerőkre hasonló „nyomást” gyakorolni.

    Nyilvánvaló, hogy az első lehetőséghez a technológiai és pénzügyi feltételek adottak, a másodikhoz isten pénze sem lenne elég, de még a legfejlettebb USA high-tech sem. Az első verzió jelenti az aszimmetrikus hadászati választ, amely rugalmasan és olcsóbban továbbfejleszthető mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, hiszen minden alap adott hozzá.

    Nemrégiben Obama érdekes nyilatkozatot tett, amely – választások ide vagy oda – akár megegyezést is hozhat. Természetesen nem a közös rakétavédelemről beszélek. Obama szerint az USA végig akarja gondolni azt, hogy radikálisan csökkenteni kellene a hadászati robbanófejeket, akár 400 db-ra. Az oroszok a fenti okok miatt ebbe már nem fognak csak úgy simán belemenni, de el tudok képzelni egy olyan megegyezést, ahol a robbanófejek számát differenciáltan csökkentik, azaz több orosz robbanófej maradhat hadrendben egy „korlátozott” USA-NATO rakétavédelemért cserébe. Az USA, támaszkodva a meglévő hagyományos haderejére valamint a kiépülő rakétavédelmére még csökkentett atomfegyverzettel sem kerül stratégiai hátrányba az oroszokkal szemben, ugyanakkor forrásokat szabadíthat fel más területek érdekében.

    Hasonló, eltérő mennyiségeket definiáló egyezségekre már volt példa, lásd akár a SALT-II. előírásait, ahol jelentősen több szovjet ICBM (durván 1 aránylik az 1,4-hez) állhatott hadrendbe, ezzel ellensúlyozva a közel 3,5-szeres amerikai interkontinentális bombázó erőket. Igaz, itt mindkét rendszer támadó fegyverzetet jelentett, míg az ellenrakéta funkcióját illetően nem támadó eszköz. Az oroszok a fentebb ecsetelt probléma miatt akarják a rakétavédelmet összekötni a hadászati támadó fegyverek ügyével – ugyanis Moszkva szemszögéből a telepítendő USA rakétavédelem az orosz hadászati potenciál „abszolút értékét” csökkenti, így számukra ez hadászati jelentőségű ügy.

    Összességében megállapíthatjuk, hogy jelen állás szerint ha megindul a konkrét párbeszéd az ügyben, akkor az együttműködés az eddig is bevált „ hadászati léptékben szabályozott” katonai szembenállás folytatását jelenti pusztán, de magában hordozza a későbbi világhelyzet alakulásának függvényében a szoros katonai együttműködés lehetőségét is.

    Nos, remélem sikerült kicsit érthetőbbé tenni az orosz-amerikai rakétavédelmi szkander mögött álló fontosabb szempontokat mindkét oldal részéről…, és reméljük, Obama nyer.

    UI: Brezinsky után Kissinger is igyekezett a napokban rásegíteni az amerikai-orosz viszony javulására, az öreg egy kicsit kenegette Putyin máját, persze, nem szó szerint. :D

    Üdv: M

  2. Montezuma

    A ballisztikus rakétákat felszálló ágban a legnehezebb megsemmisíteni,hisz vagy nagyon távol vannak az ellenrakéták(a Szibériából indított ballisztikus rakétát az Európába telepített rakétavédelmi rendszerrel felszálló fázisban nem lehet pusztítani. Ballisztikus pályán sem szóval marad a visszatérő fázis arra meg ott vannak különböző védelmi rendszerek a visszatérő egységekben)vagy nem tudod honnan indítják őket(az SSBN tengók nem reklámozzák a helyzetüket).Innentől kezdve ennek az okfejtésnek:”Hiába MaRV fejesek az új orosz rakéták (Jarsz és Bulava), az emelkedési fázisban ennek még nincs jelentősége.”nincs értelme.

  3. Üdv Dudi!

    “Európában + hajókra telepítve az északi tengereken” – nem olvastál figyelmesen. Több száz PAC-3 hajókra telepítve képes olyan pozíciókat elfoglalni, ahol a szibériai mezőkről indított rakétákat még a sarkköri területek előtt képes lefogni. Ha nem is az összeset – 100%-ot nem írtam – de jelentős mennyiséget.

    Ez ráadásul nem a jelenről, hanem a jövőről szólt, ugyanis az amerikai technológia és hajómennyiség ehhez elméletben rendelkezésre áll, igaziból szándék és pénz kérdése az egész.

    Amennyiben igazak az orosz és kanadai kutatók okfejtései – márpedig van benne logika – egy ilyen szinten kiépített rakétavédelem nem egy orosz első csapás elhárítására a legjobb, hanem egy amerikai első csapás kiváltásához nyújthat segítséget, hiszen ezután a megmaradó, csökkent mennyiségű orosz válaszrakéták kiiktatására kiváló lehet.

    Miután Moszkva növelni fogja a tengeri telepítésű atomrakéták fajlagos mennyiségét, így értelemszerűen várható, hogy az amerikai hajókra telepített ellenrakéta rendszer is tovább fog fejlődni. Az oroszok nem ok nélkül verik a dobot.

    M

  4. Montezuma

    Felszálló ágban képtelenek elfogni ezekkel a rendszerekkel(hajóra telepített ABM)az orosz rakétákat(ezért akartak lézert repülőkre telepíteni de nem sikerült technikai okok miatt)egyszerűen túl távol vannak és az orosz rakéták viszonylag lapos röppályán közlekednek emiatt lerövidül a felszálló ág mérete.

  5. Bocs, hogy beleszólok, de érdekes….
    Montezuma…
    Anno a szovjet taktika alapja volt, hogy az Északi-tengeren egy “zsákba” teszik a boomereiket, több rétegű védelemmel ellátva (aknazár, d/e járőr, aknazár, felszíni hajók, aknazár és légierő). Ez kizárta a boomerek atlanti járőrözését, de nagyon jó indítási biztonságot adott. A jenki boomerek pedig a világtengereken járőröztek. Jött Reagan és a “csillagháborús terv”, melynek része volt a szovjet rakéták felszálló ágban történő megsemmisítése az északi félteke feletti támadó műholdak által. Pillanatnyilag is csak a világűrből oldható meg a felszálló ágú védelem. Persze a holdakat is védeni kell. Ez a spirál ölte meg a csillagháborús tervet.
    Az orosz taktika változóban van. Mint láthatjuk, a Bulavák hatótávja kisebb, mint az eddig használt eszközöké, tehát a Borejek nagy valószínűséggel átveszik a jenki taktikát és a világtengereken bújnak el. Ehhez kellenek az új vadásztengók is + megmaradnak a régi taktika technológiai elemei is. (Delták)

  6. Üdv Dudi és Littlejohn!

    Örülök, hogy jár erre egy-két kósza érdeklődő… ;)

    Ha a felszálló ív lapos, akkor a távolabbi tengerekről indított ellenrakétáknak több esélye van, mint egy indítási fázisban magasabb pályaívet leíró fegyver esetén. De pont a általad említett ballisztikus rakéták azok, amelyeknek meredek pályaemelkedése van (1400-1600 km pályacsúccsal), ellenben a tetőpont utáni leszálló ág nyúlik meg és válik ezáltal lapos szögűvé a becsapódó töltet pályája.

    A szibériai illetve sztyeppi területekről észak-amerikai célpontok ellen indított ballisztikus rakéták az emelkedési tetőpontjukat még jóval a sarkköri területek előtt elérik, azaz nagyrészt orosz területek felett emelkednek. Ezért veszélyesek az északi sarkkör területére telepíthető amerikai ellenrakéták, hiszen azok, ha nem is pont szemből, de kedvezőnek tekinthető irányból tudnak indulni, így a találkozási pontig az idő és a távolság lerövidül. Emiatt van esély arra, hogy még emelkedő fázisban megfogják a támadó rakétákat, mielőtt elérik a pályaívük csúcsát.

    Boomerek kérdése:
    Ugyanezen hajókra telepített ellenrakéták miatt az eddigi biztonságos indítási zóna is rizikóssá válik – nem azért, mert a tengeralattjárót lövik ki, hanem azért, mert az indított SLBM-et tudják megfogni. Innentől kezdve nem a csendben meglapuló, hanem az állandó mozgásban lévő boomerek jelentenek nagyobb biztonságot. Azokra meg elegendő a kisebb hatótáv, hiszen kénytelenek közelebb hajózni a potenciális célpontokhoz.

    Üdv: M

  7. Montezuma

    Az egyik Aranysasban írták,hogy annak az esélye minimális,hogy felszálló ágban lelőj egy ballisztikus rakétát,hisz extra közel kell lenned az indítás pillanatában különben “nem érné utol” az elfogó rakéta a ballisztikus rakétát(erről molni biztos részletesebben tudna írni).Emiatt nem agyon kísérleteztek ilyesmivel és fordultak a repülőre telepített lézerfegyverek irányába csak ez a program megbukott.

  8. Üdv

    Egy új aspektusból közelítenék a témához. Van egy harmadik út is Montezuma….
    Mégpedig az elhárító rakéta csalik és ellenrakéták. Ez így elsőre totál hülyén hangzik de,
    1. ha építenek mondjuk az oroszok a saját ballisztikus rakétáikkal megegyező “csalikat” akkor már nehezebb ez a felszálló rakétás dolog .
    2. ha mondjuk úgy programoznak PL: SZ 500 asokat vagy kifejlesztenek egy teljesen új rakétát ami képes az SM3 rakétáinak a megsemmisítésére amikor azok a ballisztikus rakétákat akarják felszállás közben lekapni.
    3. összevonják az előbbi kettőt. (valahogy , bízom a kreativitásukban)
    Nekem ez a sci-fi ötletem ha már a “csillagháborús” terv szóba került, és még nem is lenne drága.

  9. “…vagy kifejlesztenek egy teljesen új rakétát ami képes az SM3 rakétáinak a megsemmisítésére amikor azok a ballisztikus rakétákat akarják felszállás közben lekapni…”

    Rakétaelhárító rakéta ellen készített rakétaelhárító rakéta, amely ellen rakétaelhárító rakétát rendszeresítenek, amelyet kihívásként értékelve rakétaelhárító rakétát telepítenek, amelyre válaszul…

  10. Littlejohn!

    Nagyon jó a kép! Másodszorra belegondolva nem is olyan vicces. ;)

    Dudi!

    „Amíg te a kimerevített állókockában gyönyörködsz, addig én a filmet nézem”. Azért tettem idézőjelbe, mert ez a hasonlat írja le leginkább az álláspontjaink különbségét – ez sok esetben másokra is igaz, így nehogy személyeskedésnek vedd!
    (Tudod, a múltkor már kiegyeztünk, ugye? :D )

    Vissza a témához:
    Nem arról írok, ami most van, hanem arról, ahová fejlődhet. A jelenlegi technológiai szinten a további fejlődés lehetősége kódolva van. A hosszú távra szóló stratégiai döntéseket hosszú távra szóló előrejelzések és elemzések alapozzák meg.

    Mire van nagyobb esély?
    1. A jelenlegi rakétatechnológia (támadó és ellenrakéták) már nem igazán fejlődnek tovább, így a globális hadászati helyzet belátható ideig be van betonozva.
    2. A fejlődés nem áll meg, amihez folyamatosan alkalmazkodni kell. Lásd pl. Borej + Bulava kombináció stratégiai koncepcióját. (És akkor még csak az amerikai és orosz arzenálról beszéltem, a kínai vagy indiai arzenál fejlődését meg sem említettem!)

    A következő Borejek már annyi rakétát visznek, amennyit korábban csak a Typhoonok vittek az oroszoknál. Ha a Bulavákra telepíthető töltetek maximális lehetőségét nézem, akkor egy 20 rakétás Borejnek max. csak előre köszönhetne egy régi szovjet Typhoon tűzerőben.

    Én a második lehetőségre szavazok és szerintem az oroszok is.

    Nem azért verik most a dobot, mert az általam felvázolt helyzet előállt, hanem azért, hogy az ide vezető folyamat lehetőleg lelassuljon és időt adjon alkudozni, vagy ha végül mégsem lesz megegyezés, akkor addigra legyen egy reálisan megkezdhető „B”-terv, mint alternatív válasz.

    Miután a belátható jövőben az USA bármikor képes lehet elindítani egy addig csak korlátozottan kiépített rakétavédelmi rendszer felfejlesztését (minőségi és mennyiségi szinten is), így ezt az opciót nagy hülyeség lenne az oroszok részéről figyelmen kívül hagyni a hosszabb távú stratégiájuk kidolgozásakor. Nem is hagyják.

    Üdv: M

  11. Üdv Fip7!

    Én ebben az esetben azt gondolom, amit egyszer Molni írt egy repülős kommentben: „Nyerő csapaton ne változtass!”
    Azaz az USA rendelkezik egy már tengerre is telepített hatékony elfogó rendszerrel, ami azon kívül, hogy remek alap a további fejlesztésre, ráadásul a finanszírozható opció is. Azaz arra építesz a továbbiakban is, amid van, pláne, ha eddig bevált. Ez igaz technológiára, struktúrára, bármilyen rendszerekre.

    Az oroszoknak is hasonlóan jó ellenrakétás rendszereik vannak (SZ-300,400), erre ők is tudnak építeni. De itt jön a képbe amit az elején írtam: a telepítési és mobilitási lehetőségek miatt az USA a tengereken már most fölényben van rakétavédelem területén. Ez nem a PAC-3 vagy az SZ-400 technikai kérdése, hanem az alkalmazási szisztémából eredő kérdés: az orosz szárazföldhöz relatíve elég közel mozgatható rakétavédelem az oroszok számára hadászati fenyegetést jelent, míg a szárazföldi telepítésű SZ-400 vagy majdani SZ-500 rakéták az USA hadászati erőinek szempontjából „csak” harcászati probléma lesz.
    Ha az oroszok hajókra is telepítenek ilyen rendszereket, akkor sem lesznek pariba az USA-val már csak a tengeri haderő különbsége miatt sem.

    „Nyerő csapaton ne változtass!” – ismét!

    Az oroszoknak jó a támadó rakétatechnikájuk, így ők erre álltak rá – MaRV robbanófejes ballisztikus rakéták. Ismereteim szerint jelen pillanatban Oroszország rendelkezik egyedül a világon szárazföldi és mobil telepítésű MaRV fejes ICBM-ekkel és szintén az oroszoké lesz a világ első hadrendbe állított MaRV fejes SLBM-e is. Ez az oroszok első számú érve és válasza.
    Nyilván ők is fejleszteni fogják a hadszíntéri rakétavédelmet is, tengerre is fognak pakolni belőle, ez elég lesz ahhoz, hogy az USA-t leszámítva kellőképpen lelombozzák a többi atomhatalmat Kínától Franciaországig. Az USA ellen nem rakétavédelem épül, hanem egy csinos mennyiségű MaRV fejes rakétapark.

    Miután az oroszok a hajók elleni szuperszonikus cirkálórakétákban is a legjobbak, így nem PAC-3 (vagy 4, vagy X) elleni ellenrakétákat fognak fejleszteni, hanem az ezeket a rakétákat hordozó cirkálók ellen fognak tengeri erőket kiépíteni (pl: Brahmos-2 és társai), alapozva a meglévő hajók elleni fegyverzetükre. Azaz kiépítik azt a lehetőséget, hogy szükség esetén lépni tudjanak a rakétavédelmi rendszerrel felszerel hajók ellen – de lehetőleg nem ballisztikus rakétákkal, mint a kínaiak, hanem hatékonyabb módon.

    Ez egy működőképes és reális asszimetrikus válasz a hadászati erőegyensúly kérdésében, minden szükséges technológiai alappal megáldva mindkét oldalon.

    Emlékeztetőül: Putyin jelezte nemrég, hogy további hadászati tárgyalásoknak csak akkor van értelme, ha a többi atomhatalom is beszáll. Nos, innentől lesz érdekes a történet!

    Üdv: M

  12. “alapozva a meglévő hajók elleni fegyverzetükre.”
    A mai rombolóik nem valami hatékonyak .

    Ahoz még várni kell nekik kb 15évet mert még a új rombolót el sem kezdték építeni és még fantázia rajz sincs róla .
    2020-ra jó ha átadnak belőle 2 db,míg az angolok már most fölényben vannak romboló terén Kínáról meg nem is beszélve .

  13. Montezuma

    Tetszetős kis írás, jó meglátásokkal. Valószínűleg ebbe az irányba fognak elmozdulni az oroszok. Meg SM3 ide vagy oda , ha Szibéria “közepéből” indítanak interkontinentális rakétát akkor az emelkedő pályán való elfogás esélye 0. Szerintem az amerikai fenyegetés nem jelent komoly veszélyt az orosz rakétaerőkre. Egyenlőre… Első hozzászólásomban is próbáltam “ironikusan” megközelíteni a dolgot , a hidegháborús fegyverkezési verseny szemszögéből, ahol mindig mindenre volt válasz , még az elhárító elhárítóra is :P Én ebben a “paraméter átadásban” a konfliktus tompítására tett kísérletet , nem az élesedést látom. De mint mondtad az USA-ban elnökválasztás lesz…

  14. misinator

    Igen, értettem, hogy csak folytattad a gondolatsort, és a ténymegállapításod is jogos:Ezeknek agymenésük van. Az ilyen hozzá állásból alakult ki a fegyverkezési spirál a hidegháború alatt. Ennek az agymenésnek a csúcsa a “csillagháborús” terv volt amit már szerintem az USA sem vett komolyan de az SZU igen. Meg is lett az eredménye.

  15. Az amcsik szerették szívatni a ruszkikat /persze fordítva is/ Már tudták, hogy nem fognak széleskörűen használni robotrepülőgépeket /matador, Snark/, de az oroszokat hagyták ebben a hitben, hadd öljék a pénzt a Lavocskin-féle Burjába…

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.