|

Oroszország tagadja a T-90 vádakat

Saját bevallásuk szerint Moszkva érthetetlenül áll az indiai sajtó által bedobott azon „csámcsognivalón”, miszerint Oroszország nem hajlandó teljesíteni az indiai T-90S beszerzés és licence gyártással kapcsolatos vállalásait.

Az angol nyelvű indiai gazdasági napilap, a Business Standard hétfőn azzal rukkolt elő, hogy értesülései szerint a T-90S gyártása Moszkva által akadályoztatva van, ugyanis az orosz fél nem szállítja az indiai licence gyártásához szükséges, Oroszországban készült komponenseket, illetve nem biztosítja a szükséges technikai dokumentációkat. (Kapcsolódóan megjegyzendő, hogy a technológiai transzferrel valóban voltak ellentétek az eladó és a vevő között, ám ezt 2008-ra mindkét fél által megerősítetten rendezték.)

Az orosz védelmi minisztérium reakciójában kitért arra, hogy az orosz fél minden szerződésben foglalt vállalását teljesíti indiai partnere felé, mindemellett a problémás kérdéseket már rendezték, így nem is értik, miért merülhettek fel ezen vádak.

Indiai orosz források nézőpontja szerint India Oroszországra próbálja hárítani a felelősséget, holott a T-90S licence gyártása körüli nehézségek egész egyszerűen saját problémáikból adódnak. Más források úgy vélik, hogy a T-90S gyártásának lassú üteme miatti felelősség bizonyos indiai beszállítókat terhel, akik nem tudják időben teljesíteni a szerződésükben vállaltakat.

Emlékeztetőül: India 2001-ben rendelte meg a T-90-es harckocsit – részben a 90-es évek második felében Pakisztán által beszerzett 320 T-80 miatt, illetve részben, hogy ezekkel csak T-72-eseket tudott volna szembeállítani, lévén a hazai fejlesztésű Arjun határozott gyengélkedett, a hadsereg már nem is igen akarta. Első körben 310 T-90S került megrendelésre, melyből 124 készen, a többi pedig részben, vagy teljesen elemeire bontva érkezett Indiába. A további tervek között az szerepelt, hogy 2020 magasságáig, teljesen hazai gyártásban mintegy 1 000 T-90M Bhisma, azaz a T-90S indiai igényekre szabott, nyugati elektronikával teletűzdelt változata kerül legyártásra 2007/2008-tól kezdődően. Aztán 2006 őszén további 330 T-90M került megrendelésre az oroszoktól, elodázva a teljesen hazai gyártás megkezdését. Ezen második körös rendelés Indiában összeszerelt harckocsijai először 2008-ban jelentek meg az indiai hadseregnél. Az első, teljesen indiai gyártású T-90-esek 2009 augusztusában gördültek ki az Avadiban található Heavy Vehicles Factory gyárcsarnokából.

T-90M Bhisma átadás

Az első 10, teljesen hazai gyártású T-90M Bhisma átadása | Fotó: R Ragu ,

24 hozzászólás “Oroszország tagadja a T-90 vádakat”

  5. dudi

    Miért szarakodnának pont most az oroszok a részegységekkel amikor eddig soha nem tették és időben megérkeztek a megrendelt harckocsik vagy részegységek?

    Roni

    „Csak a szu-30 gyártása évi 12 db ? még viccnek is rossz .”

    Ez hülyeség nem csak évi 12 SZU-30-as készül a gyárakban!

    2011. november 30. szerda at 17:07
  9. ranyek

    Én azért nem írnám le annyira az orosz harckocsikat. Egész egyszerűen más koncepció szerint tervezik őket, mint a nyugati harckocsikat, az oroszok sokkal inkább építenek pl. a reaktív páncélzatra (kisebb részben aktív védelmi rendszerekre), mint a nyugatiak. Más megközelítést tükröznek pl. az oroszoknál nagyon elterjedt ágyúcsőből indítható rakéták/irányított lövedékek, amiknek egyenlőre nem nagyon van nyugati megfelelőjük (talán csak az izraeli Lahat) és lehetővé teszik azt, hogy – ha a terep engedi – akkor messzebbről megkezdjék a harcot.Az orosz harckocsik könnyebben szállíthatók, alacsonyabb a talajnyomásuk, mint nyugati társaiknak, ami jobb mozgékonyságot ad, bár a Le/t értékben keleti és nyugati harckocsik kb. azonosak. hátránya viszont az orosz harckocsiknak az, hogy nincs elkülönítve a lőszer a kezelőktől (az automata töltés miatt, ami viszont lehet előny, nyugaton is kezd kapós lenni – Leclerc, K2) és a lövegeiknek alacsonyabb a töltényűri nyomása, ami kisebb kezdősebességet és az APFSDS-ek esetében kisebb páncélátütést ad. ízlések és pofonok….

    2011. november 30. szerda at 20:14
  13. jancsiga

    A páncélzat Az érzékelők És a páncélzat tekintetében szerintem gyengében az Orosz harckocsik T-62 esket és T-72 esket Irakban sorba lőtték ki az M-1 sek Tudtommal Nem nagyon halottam hogy M1 est kiköt volna egy oroszt tank is Bár én kedvelem az Orosz tankokat Technikákat

    2011. november 30. szerda at 21:30
  17. Mackensen

    @Dudi

    „Miért gyengeség?Sokkal sokoldalúbb és pontosabb int egy APFSDS.”

    1. Bárhogy is tekintünk rá ez mégiscsak egy kumulatív sugárral működő fegyver. Ez ellen a nyugati hk ha nem más, de szemből védettek. Még a régebbi típusokra is fel tudnak aggatni bazi nagy reaktív páncéllapokat. Ha tovább követjük a gondolatmenetet maga az ágyú űrmérete csökkenti a páncélátütőképességet. A TOW/HOT/9M133 Kornet pl cca 152 mm átmérőjűek tehát ha már rakétát használunk sokkal hatékonyabbak a hagományos vetőcsöves rendszerek, azokat nem korlátozza az ágyú űrmérete.
    2. Az 1 pont folyománya, hogy ellenük az APFSDS a megoldás
    3. Lőtéri körülmények szükségesek az üzemeltetéséhez. Nem kerülhet semmilyen akadály a lézersugár útjába, sem tereptárgy sem füst, por stb. Nem csak azért használnak csökkentett erejü töltetet az indjtásuknál, hogy óvják az elektronikát, hanem azért is, hogy a tank elött ne verje fel a port a robbanás.
    4. A rakéta teljes repülése alatt meg kell világítani a célt. Ez 5000 m 17 másodpercet jelent. Ez idő alatt nem tüzelhet másik célpontra és nem is nagyon mozoghat de a nagyobb gond, hogy gyak mostanra még a modernizált T55 is felszerelik besugárzásjelzőkkel. Ennyi idő bőven elég, hogy kilője a ködgránátoka és eltünjön onnan.
    5. A fegyver ára legalább is a hidegháború éveiben csillagászati volt. Lehet kicsit elfelejtődött, de az amik is rendszeresítettek ilyesmit a MGM-51 Shillelagh formájában. Még két tankot is gyártottak köré M551 Sheridan és M60A2. De nem ez volt a fejlesztés további útja. M60A3 szépen visszakapta a jól bevált L7 ágyút és azt megtartották az M1 Abrams első szériájában is stb. A szovjeteknél gyakorlatilag a gárdaegységeket látták el velük. Ez még nekik is nagyon drága volt.
    A következtetés az, hogy a szovjetek/oroszok képtelenek voltak kifejleszteni egy nagy teljesítményü harckocsiágyút, célzórendszert és lőszert, amivel 4 km+ jó eséllyel meg tudjanak semmisíteni egy ellenséges harckocsit. Ez a megolás inkább hézagpótlásnak tűnik.

    2011. november 30. szerda at 22:40
  18. dudi

    Mackensen

    A reaktív páncél ugyan úgy véd az APFSDS-lövedéktől mint a kumulatívól.Kevesen tudják,de amikor egyesült a két Németország az amik kipróbálták az M829-es APFSDS-t egy ERA-val védett T-72-esen és az semmilyen távolságból nem tudta átütni a T-72 homlokpáncélját.Erről az ERA-ról beszélek http://makettinfo.hu/upload/200911/tn_800x600_384038_65908_T72_ERA.jpg (ennél már csak modernebbek vannak).4000 méterről esélytelen vagy átlőni egy T-80 vagy T-90 homlokpáncélját bármilyen APFSDS lövedékkel(ekkora távolságból már nagyon pontatlanok ezért a találat is kérdéses).Ellenben egy rakétának a hatótávolsága legvégén is maximális a páncélátütő ereje és irányított.
    Sokan mondják,hogy a Rapira harckocsi ágyú nem megfelelő fegyver mert 2000 méterről kisebb a páncélátütő képessége az alkalmazott APFSDS-nek mint a 120-as társaié ez igaz is(nagy valószínűséggel szemből sem egy Leopard-2 sem egy M1A2 torony homlokpáncélját nem képes átütni)viszont ha ezt a távolságot csökkentjük(1500m vagy ez alá)akkor már egy Rapirával is ki lehet lőni bármit és ez a lényeg nem pedig az,hogy x vagy y mm a páncélátütő képessége.

    2011. november 30. szerda at 23:06
  19. snakeye

    Visszatérve a cikk eredeti témájához, ha az oroszok tényleg rendesen szállítanak (X példányt rendesen leszállítottak a bajok a licenszgyártásnál kezdőttek), és az indiai beszállítókkal van a baj. Akkor kérdem én, hogy akarnak majd 4.gen gépet licenszben gyártani, ha egy ócska konzervdobozt sem képesek licenszben legyártani.

    2011. december 1. csütörtök at 12:31
  20. Mackensen

    Nem arról az ERA-ról beszélsz:)
    Te a Kontakt-5 ERA-ről beszélsz, de az általa belinkelt képen nem az van. A Kontakt-5 volt az első reaktív páncélztat melynek tervezésénél követelmény volt APFSDS elleni védelem. Elsőként a T-80U kapta ment, de ahogy felfutott a gyártás régebbi T-72 is felszereltek vele. Az általad említett kísérleten egy ilyen hk-t lőttek M829A1 lőszerrel. Ez után jelent meg M829A2 amivel már képesek átütni ezt a páncélt is. Most már megjelent a M829A3 és dolgozznak az A4 verzión, hogy továbbra is lépést tartsanak az orosz ERA fejleszésekkel.

    http://www.russianarmor.info/Tanks/EQP/kontakt5.html

    http://fofanov.armor.kiev.ua/Tanks/EQP/era.html#K5

    Vagyis semmi új a nap alatt. Páncél és páncélelhárítás versenye tovább folyik.
    Azonban úgy tudom, hogy a nyugati hk képesek 3-4 km távolságból elég nagy eséllyel eltaláni egy másik harckocsit az APFSDS nagy sebessége, amit kialakításánál fogva hatékonyan tartani is tud, lapos röppályálya és fejlett tűzvezetési rendszernek köszönhetően. A „nyugat” látszólag e mellett tette le a voksát és nem azért nem fejleszt ágyúból indítható rakétát, mert nem képes rá. Ez a megoldás még mindíg nagyságrendekkel hatékonyabb mint egy lézervezérlésü rakéta, melyet végig célon kell tartani stb, stb,
    Fent már leírtam.

    2011. december 1. csütörtök at 17:33
  21. dudi

    Mackensen

    Bakker ez tényleg nem Kontakt-5…

    Ezek a lövedékek érzékenyek a szélre(nem a forgás stabilizálja őket hanem a szárnyak amiknek lényegesen nagyobb a légellenállásuk mint a lövedék testének)és nincs az a tűzvezető rendszer ami tudja,hogy 4 km-en keresztül,hogy fúj a szél.

    2011. december 1. csütörtök at 17:49