A Magyar Honvédségben jelenleg rendszeresített és legmodernebb helikoptervezető sisak alaptípusa az SPH-4, az Amerikai Haditengerészet (US NAVY) által használt SPH-3 sisak utódjaként látott napvilágot az 1969-’70-es években és rögtön több rendszerben lévő típust is leváltott. A haditengerészet által kifejlesztett APH-5 (Aircrew Protective Helmet – Repülőgépszemélyzet Védő Sisak) és a hadsereg által kifejlesztett AFH-1 (Anti-fragmentation Helmet – Repeszvédő Sisak) típust.

Hazánkban az SPH-4AF altípus van rendszeresítve mind a szállító és mind a harcihelikopter vezetők részére, de mielőtt rátérnénk erre, nézzük meg ezen modernizált sisakok alaptípusát.

Az SPH-4 sisakot anno még a General Textiles elnevezésű cég kezdte el gyártani (ebből lett később a GENTEX), és nem sokkal később már több vállalat is gyártotta amerikai licensz alapján, mint pl. a már ismert lengyel THL-5 sisak gyártója.

Az alaptípus még itt is műgyantából készült belül bőr és gyöngyvászon rögzítő pántokkal, valamint a lengyel sisaknál megismert formához hasonló egyetlen szemvédő plexivel és annak védőburkolatával.

A kifejezetten csak forgószárnyas repülő eszközökön használatos sisak először nem nyújtott megfelelő szintű védelmet használójának a maga 97mm-es, és 83,3 kg/m3 sűrűségű belső polisztirol hab védőburkolatával, így 1974 környékén változtattak ezen és egy 1.27cm vastagságú azonos anyagból készülő energiaelnyelő burkolatot kapott a sisakbelső.

A változtatási folyamat egészen 1982-ig tartott mikorra szinte teljes mértékig biztonságossá vált a sisak, mivel a gyár alapból már egy kisebb sűrűségű (72.1 kg/m3) polisztirol belsővel kezdte készíteni fejvédőjét. Az 1970-es években elkészült sisakokhoz képest végül 33 százalékkal sikerült megnövelni a sisak rázkódás és ütéscsökkentő hatását.

Azért említettem az előbb, hogy szinte teljes mértékig biztonságos lett a sisak, mert nem történt semmi változtatás a sisak oldalirányú ütődéseiből adódó sérülések kiküszöbölésére.

A fülhallgató borítása ugyanis fröccsöntött műanyagból készült, ami túl vastag és kemény volt, így kisebb nagyobb ütődések során, ugyan a sisak nem sérült, de a viselőjének koponyáján sokszor törést vagy repedést okozott a kemény fülhallgató. Ez a probléma egészen az SPH-4B modernizált változat megalkotásáig nem oldódott meg. (Valószínűleg nem is foglalkoztak vele, ellenben a lengyel THL-5 típussal, amibe egy puha bőrborítású fülhallgató került beépítésre, valószínűleg éppen ezt a problémát kiküszöbölve.)

Az SPH-4 sisak súlya egyébként 1.5-2kg környékén mozog.

A típusnak a már említett B változata mellett létezik egy AF altípusa is (jelenleg ezt használják a magyar forgószárnyas hajózók). Ez utóbbi kettő szinte teljesen megegyezik külső és belső felépítésében, így csak a rendszeresített SPH-4AF változatot vesszük szemügyre.

Ez a típus már anyagában is eltér az eddig megismert különböző lengyel, orosz és az amerikai alaptípustól, hiszen a műgyanta sisakhéj helyett ez már kevlárból készült.

Az anyagon kívül, külső „elváltozások” figyelhetők meg, ugyanis az egy színezett szemvédő plexi helyett az AF változatban már két szemvédő, egy színezett és egy színtelen található ezáltal pedig megváltozott a leeresztő mechanizmus kidolgozása is.

A plexi védőburkolatán a középső leeresztő itt jobb és baloldalra is szerelhető, ami egyénileg választható meg. Ezzel működtethetjük a felső szűrőt, választás szerint a színezettet vagy a színtelent. Megtalálható a sisakon pluszban egy gyorsleeresztő is, mellyel az alsó szűrőt lehet leengedni (értelem szerűen azt, amelyiket nem a felső helyére építettünk be).

Újdonság még a sisak külsején az éjjellátó felszerelésére szolgáló platform. A Magyar Légierő több szállítóhelikoptere is rendelkezik éjjellátó képességgel, ezeken az L3 gyártmányú amerikai AN/AVS-9 (M949) éjjellátókat alkalmazzák. Ez a rögzítési pont a szemvédő plexik védőborításán, középen helyezkedik el és az éjjellátó készüléken kívül még speciális lámpa is felszerelhető, mely a pilótát segíti az éjszakai repülések során színtelen vagy piros megvilágítást biztosítva a pilótafülkében (nem éjjellátós gépeken).

Az orosz és lengyel sisakoknál ismertté vált, hogy eredetileg fehér színben készültek. Mivel az SPH-4AF sisak már jóval modernebb és kifejezetten forgószárnyas repülőeszközökhöz készült a gyártó többféle színben is készíti az igényeknek és a civil vagy katonai alkalmazásnak megfelelően.

Természetesen Magyarországra már a NATO elvárásoknak megfelelő matt zöld színben érkeztek a sisakok.

A sisak hangrendszerét tekintve a fülhallgató és mikrofon integrálva van a sisakban, ezek csatlakozását pedig leginkább egy 3,5-es „Jack-dugóra” emlékeztető, de négy részre tagolt U-174/U típusú csatlakozó biztosítja (a civil változatokon ez eltérő).

A fülhallgató EV986 típus megjelölésű és 19 Ω impedanciájú. Maga az elektronikus szerkezet egy több részből álló a felhasználóra tekintve biztonságos és a külső zajokat megfelelő módon hangszigetelő foglalatban található. Ennek részei különböző szivacs gyűrűk, hézagolók és műanyag külső tartógyűrűk.

A sisakhéj bal külső oldalára rögzített dinamikus mikrofon, mely egy állítható tartórudazaton található M-87A/AIC típusú és 6 Ω impedanciájú.

Érdekességként megemlítendő, hogy a U-174/U csatlakozó nem kompatibilis az orosz helikopterekben megtalálható hangrendszer csatlakozásával, így egy átalakító szükséges az amerikai sisakok használatához. Az eltérő csatlakozási módon kívül az orosz fedélzeti rádiók más impedanciájú mikrofont és fülhallgatót igényelnének így az átalakító csatlakozónak erre is megoldást kell nyújtania. A sisak rendszeresítése előtt 2003-2004 környékén az azóta már megszűnt MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezred harcihelikopter hajózói többször is próbarepüléseket végeztek ezzel a sisakkal, valamint az akkor még fejlesztés alatt álló átalakítóval, feljegyezve a különböző változásokat. A már említett kompatibilitási problémákon túl a sisak elektromos alapzajt is produkált, melyet végül sikerült megszüntetni.

A sisak belsejét tekintve a felső részében itt is egy energiaelnyelő, rázkódáscsökkentő polisztirolhab került, erre pedig egy modern termoplasztikus bélés. Ez utóbbi egy öntött kemény műanyag levegőbuborékokkal töltött réteg (ez hasonló, mint a csomagolásnál használatos un. pukkasztós fólia, csak teljesen kemény), rajta néhány szellőzést biztosító lyukkal, mindez pedig egy fekete színű szövettel van lefedve melynek feladata a „pukkasztós” fólia megfelelő helyen tartása és védelme.

Ezenkívül az egész sisakbelső fekete színű műszálas borítást kapott, mely szerencsére könnyen eltávolítható és a sisak használati utasítása szerint öblítős vízben egyszerűen tisztítható, szárítás után azonnal használható.

A sisak egyébként két méretben rendelhető normál (regular) méretben 57 cm vagy kisebb kerületű fejméretre, valamint nagy (extra large) méretben 57 cm vagy annál nagyobb kerületű fejméretre.

A megfelelő méret beállítását és a sisak biztonságos, rendeltetésszerű használatát a belső rögzítő szíjak, csatok beállításával és bekapcsolásával lehet elérni. További beállítási opció a szabvány méret egyénre formálása. A termoplasztikus bélés könnyedén formálható rövid melegítés után. A folyamathoz a sisak használati utasítása szerint egy hőmérsékletszabályozós, légkeveréses sütő szükséges melyben körülbelül 10 perc alatt, 93,3ºC ±2,8ºC-on formálhatóvá válik a műanyag elem.
Természetesen a Magyar Légierőben az ilyesféle műveletek elvégzése a kecskeméti MH Légijármű Javító Üzemben történik, amikor egy pilóta új sisakot kap.

A modern SPH-4AF súlya mérettől függően 1,41 kg vagy 1,47 kg lehet.

A sisak gyártó által kiszabott ledolgozható össztechnikai naptári üzemideje, ami természetesen a használatát veszélyessé tevő, sérülések, meghibásodások esetén rövidülhet összesen 15 év.

Az SPH-4AF sisakok végül 2005 környékén kerültek a helikopteres alakulat hajózó állományához.

A sisak a Magyar Honvédség tulajdonában van.

Fotók és szöveg: Balogh Ákos, LHSN.hu