Egy 2003-as, majd 2004-es sikertelen holland expedíció után a holland védelmi minisztérium közelmúltbeli bejelentése szerint az idei év októberében egy ausztrál/szingapúri búvárcsapat helyi halászoktól kapott tipp alapján megtalálta az 1941. december 25-én elsüllyedt holland tengeralattjáró, a HNLMS K XVI roncsát. Ezzel pedig elmondható, hogy egy északi-tengeri őrjárat során elsüllyedt HMNLS O 13 kivételével megvan mindegyik odaveszett holland tengeralattjáró.
A japán I 66 jelölésű tengeralattjáró által megtorpedózott K XVI pontos helyét nem verik nagy dobra, nyughelyét háborús sírhellyé minősítik. A szóban forgó tengeralattjáró egyébként valahol Borneó északnyugati felének, a ma Malajziához, illetve Indonéziához tartozó területek találkozásának közelében veszett oda – a korabeli információk alapján nyughelyének hozzávetőleges koordinátái: 02°30’N, 109°50’E.
A K XVI annak az 5 egységet számláló K XIV hajóosztálynak volt tagja, melynek egységei a 2. Világháború idején – illetve már megelőzően – Holland Kelet-India vizeiben védték a holland érdekeket és melyekből a 2. Világháború alatt 3 veszett oda. A K XVI süllyedt el elsőként, bő 2 héttel azután, hogy Hollandia hadat üzent a Japánoknak.
A K XVI utolsó őrjáratára a Borneót délről nyaldosó Jáva-tenger déli partjait alkotó Jáva szigetén fekvő Surabaya kikötőjéből futott ki 1941. november 18-án, azaz még úgymond békeidőben. Úti célja Borneó szigetétől keletre elterülő Tarakan szigetének térsége volt, ahol a hollandoknak olajkitermeléssel teltek napjaik. (És melyet 1942 januárjában a japánok el is foglaltak.)
1941 december 8-ig a közvetlenül Borneó keleti partja mentén, az attól szinte el sem váló sziget közelében, illetve a Celebesz-tenger közeli részén őrjáratozott. A Japánnak címzett amerikai hadüzenetet pár órával követő holland ellenben megváltoztatta a 3. tengeralattjáró osztály feladatait. A K XIV, K XV és K XVI tengeralattjárókat a feltételezett japán támadás hátráltatására, a Makassar-szoros északi bejáraténak lezárására utasították – ebből a pozíciójukból biztosítani tudták Tarakant is.
[googlemap src=”http://maps.google.com/maps/ms?msid=213001058605897758963.0004b0b435ffd157c1e02&msa=0&ll=-0.043945,116.05957&spn=25.495031,46.538086″]
2 nappal később délebbre, a Jáva-tengerre küldték őket, hogy egy állítólagosan arrafelé kolbászoló japán repülőgép-hordozónak próbáljanak befűteni. Menetközben, december 13-án a K XVI-ost visszahívják Surabaya kikötőjébe, készletfeltöltés végett. Ezzel párhuzamosan a 3 tengeralattjárót a Dél-kínai-tengerre, Indokína partjai közelébe küldik, hogy az arrafelé észlelt japán köteléket keressék a HNLMS De Ruyter és HNLMS Tromp könnyű cirkálók, valamint egy csapatnyi romboló segítségével.
Rövid Surabaya-i látogatása után a K XVI útra kélt a Dél-kínai-tenger és a Jáva-tenger határán fekvő Gaspar-szoros irányába, amit elérve egy ideig ott tartózkodott. December 19-én a 3 tengeralattjáró újabb rádióüzenetet kapott, melyben közölték velük, hogy mivel Borneó nyugati partjait légitámadás érte vélhetően egy japán repülőgép-hordozó lehet valahol a közelben, aktuális pozíciójuktól északi irányba. Az utasítás szerint az Egyenlítő mentén, már a Dél-kínai-tengeren található Pedjantan-szigetéhez kellett hajózniuk és attól 12, 24, illetve 36 mérföldre várakozó pozíciót felvenni.
Másnap, december 20-án érkezett az újabb információ, mi szerint egy nagyobb japán köteléket észleltek a Kondor-szigetek közelében, repülőgép-hordozók hajóznak Borneótól nyugatra, illetve Melaka közelében is észleltek egyet. Az őrjáratozási zónát ismételten északabbra tolták ki, a tengeralattjárók természetesen az ellenség támadására is utasítást kaptak. A támadásból végül semmi sem lett, december 22-én visszarendelték őket az Egyenlítőhöz, de csak azért, hogy új hírszerzési adatok alapján még aznap egy, Borneó északnyugati partjai mentán haladó, 2 cirkálóból, 3 rombolóból és 10 szállítóhajóból álló japán kötelék megtámadására utasítsák őket.
December 24-én végre zsákmány kerül a vetőcsövek elé – a borneói Kucsingtól mintegy 30 tengeri mérföldnyire északra a K XVI 2 torpedója fúródik a japán Sagiri romboló testébe. A Fubuki-osztályú, cirka 2 000 tonna vízkiszorítású rombolónak innét kezdve nem sok idő adatott meg, lévén a találatok végett a romboló saját torpedói detonáltak, véglegesen megpecsételve a hajó sorsát. Rádióüzenete alapján a tengeralattjáró parancsnoka tévesen a szintén Fubuki-osztályú Amagiriként azonosította a sikeresen megtorpedózott hadihajót. (Az Amagiri volt egyébként az a romboló, mely később, 1943. augusztus 2-ára virradó éjjelen legázolta a John F. Kennedy parancsnoksága alatt álló PT-109-es torpedónaszádot.)
A K XVI bepróbálkozott a 2. rombolóval, a szintén csak Fubuki-osztályú Murakumo-val is, ám annak mélységi bombás támadása meghiúsította a támadást. A szállítóflotta támadása is kivitelezhetetlen volt, lévén túl sekély vízben, túl erős kísérettel haladtak. A még 8 torpedóval rendelkező K XVI legénysége ellenben elkövette azt a hibát, hogy prédára áhítozva túl sokáig maradt a tett helyszínének közelében – azt azonban vélhetően nem gondolták, hogy egy ellenséges kolléga végez majd velük.
De így történt, ugyanis az I 66 azonosítójú japán tengeralattjáró december 25-én Kucsintól mintegy 60 mérföldnyire délnyugatra észlelte a holland tengeralattjárót. Állítólag mintegy 50 méternyire jobbra a tengeralattjáró orrától. 13 perccel később, Japan Standard Time szerinti 11:45-kor a japán tengeralattjáró kapitánya egy torpedó kilövésére adott utasítást, mellyel sikeresen el is találták a holland tengeralattjárót, melynek teljes 36 fős legénysége odaveszett.
December 25-én a parancsnokság rádióüzenetben Surabaya kikötőjébe történő hazatérésre utasította a K XVI-ot. A rádióüzenettel kapcsolatos azonosító, amit felleltem – #1225-0355 – 03:55-ös továbbításra utal, de hogy mely időzóna szerint, arról nem találtam semmit. Feltételezem Holland Kelet-Indiai területén érvényben lévő helyi idő lehetett, azaz elvileg a K XVI már hazafelé tartott, mikor az I-66 kiszúrta.
Szépek a cikkben lévő képeken szereplő tengeralattjárók. RIP a személyzetnek!
A napokban mi is talaltunk valszeg egy Japan tengot Rabaulnal. A HMAS GASCOYNE volt arra fele keresve az elveszett Ausztral AE 1 tengot de egyelore csak japan acelt talalt.
Ez is szep mondjuk.
nice! jó cikk. a hollandok 5 tengeralattjárói úgy „funkcionáltak” mint a németek farkasfalkái…cs kicsit narancssárgáb:D savanyúbb.
Bármilyen ideológia vezérelte a hajózó személyzetet, ők hősök voltak.
Ők akkor voltak bátrak amikor golyó, akna vagy torpedó volt az ellenvélemény!
Érdekes témaválasztás, különleges cikk, köszönjük.