Június 1-én az Egyesült Államok úgymond megtörte a jeget és nyilvánosságra hozott számadatokat a 2011. február 5-vel hatályba lépett Új START egyezmény kapcsán – ennek érdekében amúgy már hónapok óta noszogatták a témában névvel rendelkező személyek. Washington és (Moszkva) legutóbb május 13-án kapott egy nyílt levelet, melyben a nukleáris arzenáljuk aktuális méretének közlésére sürgették őket – a levelet többek közt a START I és START II tárgyalások összehozásában részt vevő, jelenleg a Nemzeti Nukleáris Biztonsági Hivatal igazgatója Linton Brooks, Jack Matlock az USA egykori moszkvai nagykövete, Reagan elnök biztonsági tanácsadója, valamint William Perry, egykori védelmi miniszter neve fémjelzi.
Miért is volt erre szükség – merülhet fel a kérdés, mikor az Obama adminisztráció a nukleáris leszerelés és transzparencia szószólója?
Nos, azon sunnyogás miatt, amit például márciusban a Federal of American Scientists Nuclear Information Project részlegének igazgatója, Hans Kristensen is megtapasztalt, mikor is az Új START egyezmény által publikálhatónak megjelölt adatok után érdeklődött, ám csak következetes elzárkózást kapott válaszul:
„A (két fél által) kicserélt adatok titkosítottak, nyilvánosságra hozataluk nem lehetséges. … Elképzelhető, hogy bizonyos, nagyon általános számadatok nyilvánosságra hozhatóak lesznek, ám ez még egy eldöntendő kérdés és nem fog megtörténni legalább hat hónapig, ha megtörténik egyáltalán.”
Ezt a nukleáris leszerelésért tevékenykedő közösség felhorkanása követte, hangoztatva azon álláspontját, miszerint ugyan az orosz bürokráciától nem számítottak túl nagy együttműködésre, ám hogy a transzparencia éllovasának képében tetszelgő Obama adminisztráció is felvette az orosz tempót, arra nem számítottak és határozottan sürgetik a két felet, hogy a START I esetében alkalmazotthoz hasonlóan az Új START kapcsán is tegyék publikussá amire a egyezmény lehetőséget biztosít.
Ám minek a közzétételét engedélyezi és mikét tiltja az Új START egyezmény?
Kezdjük talán ott, hogy a korábbi START egyezményekkel szemben a két félnek sokkal több adatot kell megosztania egymással – például a kicserélt adatoknak tartalmaznia kell azt is, hogy az egyes rakétákon hány visszatérő egység csücsül, de még az egyes hordozóplatformok egyedi azonosítóját is.
A szerződés 7. cikkelyének 5. fejezete azonban előírja, hogy a felek kezébe került adatok nem hozhatóak csak úgy önkényesen nyilvánosságra, ahhoz a szerződő felek megállapodása szükséges. Azaz, ha az Egyesült Államok közkincsé szeretné tenni az orosz startégiai atomarzenál összetételét, ahhoz Moszkva beleegyezésére lenne szükség. Talán nem kell ecsetelnünk, hogy erre mennyi esélye lenne.
Ugyanakkor a szerződés ugyanezen fejezete egyben határozottan leszögezi, hogy a felek saját arzenáljukról részletes adatokat tehetnek közzé – némi megszorítással. A 6. fejezetben taglalt megszorítások azonban a lényeget nem takarják el, hiszen alapvetően csak az alábbi adatok közlését teszik közös megállapodás tárgyává: létesítmény koordináták és tervrajzok, egyedi azonosítószámok. (Ezen adatok megosztása a régi START szerződésekben sem szerepelt.)
Mindezek mellett bár az 5. fejezet tiltja a másik fél arzenáljának kirészletezését, az egyesített adatok közlését nem. A 7. fejezet értelmében a felek saját, illetve a partner fél telepített/nem telepített ICBM, SLBM indítók és nehézbombázók, valamint a telepített hordozóplatformokon megtalálható robbanótöltetek összesített számát publikussá tehetik.
És ezt tette most Washington – és vélhetően erre utaltak márciusban, csak ilyen-olyan okokból úgy tűnik mégsem tartott fél évig ennek eldöntése…
Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának weboldalára 2011. június 1-vel felkerült az első összesített adatcsomag, mely a 2011. február 5-i, azaz az egyezmény hatályba lépésekor fennálló állapotokat tárja a nagyközönség elé:
| Kategória | Amerikai Egyesült Államok | Oroszországi Föderáció |
|
882 | 521 |
|
1 800 | 1 537 |
|
1 124 | 865 |
Amerikai illetékesek elmondása szerint előkészítés alatt van a részletes összesítés is, ám annak nyilvánosságra hozatalának időpontja egyelőre nem ismert.
A fenti táblázat kapcsán érdemes felidézni az Új START egyezmény lényegi elemeit, mit vállaltak vele a szerződő felek:
- 1 550 telepített robbanótöltet
- 800 aktív/inaktív ICBM, SLBM indító és nehézbombázó
- összesen 700 aktív ICBM, SLBM és nukleáris feladatkörre alkalmas nehézbombázó
Mint látható Oroszországnak mindössze pár tucat inaktív indító-/hordozóplatformot kell szanálnia, hiszen minden más tekintetben már most a szerződésben előirányzott értékek alatt van. Az Egyesült Államoknak némiképp több pénzbe fog kerülni ezen mutatvány.
…ééérdekes, hogy az amiknak mennyivel több a nuke kapacitása, miközben állandóan az oroszokat csepülték, a leszerelés miatt:)
„Mint látható Oroszországnak mindössze pár tucat inaktív indító-/hordozóplatformot kell szanálnia, hiszen minden más tekintetben már most a szerződésben előirányzott értékek alatt van. Az Egyesült Államoknak némiképp több pénzbe fog kerülni ezen mutatvány.”
Azt nem értem, hogy ha VALÓSAK ezek a számok, akkor az amerikaiaknak mi ebben az üzlet? Márpedig inkább ők szorgalmazták az új START szerződés megkötését, az oroszok többnyire vonakodtak, pedig a fenti számok valós megléte esetén, szinte semmi vesztenivalójuk nincsen vele, az USA-nak viszont annál több. Kíváncsi vagyok, hogy a fenti mennyiségek meglétét bemondásra alapozták, vagy szigorú ellenőrzésre. Mellesleg kevés hely van a világon, ahol könnyebb lenne megoldani néhány tucat atomtöltet elrejtését, mint a hatalmas, és rengeteg lakatlan területtel rendelkező Oroszország…
A helyzet az, hogy az USA egyik hátországa (ZetaReticuli-ak és mások…) miatt teszik ezeket a lépéseket, hogy technikai infókat kapjanak tőlük. Az más kérdés, hogy az USA elég rossz lábakat fogdoz… De hát itt is a pénz, a hatalom, nem számítva az emberiséget…
Killer Clown
Az amik is rájöttek,hogy fölösleges pénzkidobás ennyi atomfej/hordozó eszköz de csak úgy csökkenti,ha más is csökkent ez a politika!
„Az amik is rájöttek,hogy fölösleges pénzkidobás ennyi atomfej/hordozó eszköz de csak úgy csökkenti,ha más is csökkent ez a politika!”
Na de basszus, pont ez a lényeg, hogy a másiknak egyáltalán NEM kell csökkentenie ha a fenti adatok valósak! Ezért nem értem, hogy mi benne az üzlet az USA-nak, hogy ők irdatlan pénzért kivonnak, szétszerelnek, megsemmisítenek, mindehhez orosz ellenőröket hívnak meg, és vendégül látnak, miközben a másik félnek szinte nincs is miből leszerelni, csak vigyorog a farok szerencsésebbik végén… :-))
Killer Clown
Az átlag ember abban a tudatban él,hogy az oroszoknak 100000000000000000 töltetük meg rakétájuk van.Az üzlet pedig a leszerelt egységeken megspórolt pénz(hosszútávon ez sokat jelent).
Az orosz fegyverzet csökkentés olyan, mitn a magyar CO2 és környezetvédelemi vállalások 1990 után. Könnyű úgy, ha az egész ipar / hadsereg széthullott és magától teljesült a dolog. :)
Emögött a jenkinek (oroszoknak)más mozgatórugóik is vannak.
A 90-es évek nuki leszerelése ugyan költséges volt viszont olcsó fűtőanyagot jelentett az amerikai nukleáris ipar számára, (az orosz számára is a sajátjuk) mivel viszonylag könnyen és olcsón lehetett ezekből a robbanófejekből fűtőanyagot gyártani (érdst: a dúsítás nélkülihez képest)
Mostanra ezek a készletek kimerülőben vannak. Az újabb Start-tal az nukleáris ipar újra olcsó fűtőanyaghoz juthat. a nuki lobby nem véletlen pártolja a leszerelést.
molni:
igen, oroszok ezt maguktól megcsinálták mert nem tudták finanszírozni, és fűtőanyagot csináltak belőle – Pakson mi is olyan robbanófej származékokkal fűtünk amiknek amerikai városok elpusztítása volt eredetileg a célja. Csak a jenkik ezt papírra is vetik hogy az arányok biztos így is maradjanak.
Ettől függetlenül ezekkel a készletekkel még 3x elpusztíthatnák egymást
bnero:
Pont ezt akartam most leírni. Az USA nukleáris erőművei 60%+ -ban volt szovjet anyaggal fűtenek. Egyszerűen már nagyon drága az urán és fogyóban van, olcsóbb előszedni az amúgy csak porosodó készleteket.
Kérem, ne felejtsék el: a nukleáris arzenál üzemeltetése állami szinten kiadás, a leszerelés pénzbe kerül rövid- és középtávon, csak hosszútávon jelent csökkentést, és azt is csak addig, amíg új fejlesztési programok (kisebb, mobilabb, védettebb, pontosabb, zavarhatatlanabb, kivédhetetlenebb, akármilyenebb eszközök) beindításáról a Kongresszus/Duma nem dönt.
És az ilyen döntések egyik igen fontos oka, hogy a fejlesztés, gyártás, üzemeltetés stb. állami kiadásaival egész ágazatok pörögnek fel, olyan állami élénkítőprogram ráadásul, amit nem tud megtiltani egyetlen „esélyegyenlőségi” világszervezet sem.
Vagyis az adatoknak, mint a kötelezően csökkentendő mennyiségeknek hatásuk van a gazdaságra, a cégek részvényárfolyamaira, a tőzsdeindexre, az állampapírokra, alapkamatra stb.
És nemcsak olyanok vannak, akik örülnek az „állami kiadások hosszú távú csökkentésének, úgy általában”, hanem vannak jól leírható ellenérdekű csoportok is – akik felé a kiadások most irányulnak, és borzasztó elégedetlenek lesznek, ha ezeket a pénzcsapokat elzárják.
Az üzemeltetési helyek környékén laktanyák, egész települések jöttek létre, fejlődnek, a telepek bezárása viszont a sorvadásukhoz vezet. És akkor mit fognak szólni? Mit mondanak a képviselőjüknek?
Fejlesztik, cserélik, ezért gyártják és állami büdzsékből vásárolják az alkatrészt, hajtóanyagot, irányítórendszert, fizetik az őrszemélyzet zsoldját, a laborok szemüvegeseinek a juttatásait, hiszen egy fegyverrendszer sosincs „kész”. Mind megannyi ellenérdek, ami a csökkentés miatt szűkülő jelenlegi piacairól keresi majd a kivezető-átvezető utat (pl. egy úgy fegyverrendszer évtizedekig tartó bevezetésének kilobbizása felé).
Akár az Amerikai Egyesült Államokat, akár az Oroszországi Föderációt tekintjük, látjuk: a hadi alkalmazás, nemzetbiztonsági okokból történt titkosítás mellett még ezer jó oka van mindkét államnak, hogy ne igyekezzék nyilvánosságra hozni azt, mennyi van – mert mindenki azt fogja nézni, mennyit kell megszüntetni, és első (második, sokadik) felindultságában megy a képviselőjéhez a támaszpont melletti kisváros polgármestere, a lobbistájához az alkatrészgyár igazgatója.
Persze ez egy haditechnikai kerekasztal (Haditechnikai Kerekasztal), de a hírek nagyrészében szereplő technika állami és magánvállalatok terméke, finanszírozó állami költségvetésekkel és pénzcsoportokkal, meg rengeteg politikussal a háttérben.
szerintem logikusan vegiggondolva latszik hogy nagyhatalmaknak nem eri meg nuklearis fegyvereket fenntartani mert a tarolasuk költseges hatasfokuk meg eleg csekely az ujjabb generacios hidrogenbomba vagy vakum bombak hoz kepest raadasul ki az a hüly aki olyan fegyvert hasznal ami karositja a tamado felet is a sugarzas lakhatatlanna teszi a teruletett akkor meg minek foglaltak el : ) vedekezesre es tamadasra is a hidrogenbomba es vakumbombak hatasfoka sokkal jobb.ha mar a haboru elkerulhetetlen legallabb ugy kell lejatszani hogy maradjanak azert nyertesek is . egy globalis nuklearis haboru valoszinuleg kipusztiatana az embereket a bolygorol :)
a jövöben sokkal valoszinünbb hogy a nuklearis fegyverek letesitmenyek nem nagyhatalmak hanem inkabb fanetikus vagy elmebetek emberek (terroristak) vagy kisebb elmebeteg diktaturak eszkozei lesznek …emiatt fontos lenne ezek globalis szintu ellenorzese
1 ebkent az en velemenyem az hogy az emberi fajnak tulajdonkeppen nincs szuksege atomenergiara en egy nemzetkozi teljes tilto es ellenorzo rendszert javasolnek ami mindenhol beszunteti az atomenergia hasznalatat primitiv kornyezetszennyezo veszelyes a kiegett nuklearis futoelemek meg tobb ezer evig karositjak a kornyezetet a kutatoreaktorokon kivul nincs letjogosultsaga .
„szerintem logikusan vegiggondolva latszik hogy nagyhatalmaknak nem eri meg nuklearis fegyvereket fenntartani”
Ja és szerinted majd az oroszok lemondanak a nuki erőről ?
Ha nem lenne nuki erejük akkor mivel fenyítenék be az ellenfelet ?
még a hozzájuk képpest hangya faszányi japán is megpocsékolná őket .