|

A Simorgh projekt – az iráni légierő “új” kiképző repülőgépe

A kilencvenes évek első felében a két nagy ellenfél, az USA és Irán légierejében egyszerre merült fel a nagysebességű kiképző gépek jövőjének kérdése. Igaz nem teljesen voltak azonosak az igények. Az USAF meglévő T-38 Talonjainál korszerűbbet, az IRIAF F-5B képességű típusából többet szeretett volna. A két ellenfél hasonló döntésre jutott és mindketten a meglévő Northrop típusaik átépítését választották. Így az öreg típus még hosszú ideig szelheti a levegőt, szolgálva a pilótaképzést. Az irániak régi F-5A/RF-5A repülőgépeik átalakítását kezdték meg kétüléses változatra. Az „új” kiképző gép neve Simorgh lett, a perzsa mitológia szárnyas alakjáról.

Az F-5-ös vadászgép iráni története negyvenhét évvel ez előttig nyúlik vissza, amikor az USA barát császári Irán, több mint száz F-5-ös Freedom Fighter vadászgépre adott le megrendelést. 1965 és 1971 között a Northrop cég közel százötven F-5A / RF-5A / F-5B repülőgépet szállított le Irán számára. Ezekkel az akkor korszerű könnyű vadászgépekkel a Császári Iráni Légierő (IIAF) RT-33A Shooting Star, F-84G Thunderjet és F-86F Sabre típusait váltották le.

A korszak helyi viszonyait jól jellemzi, hogy a Freedom Fighterek leszállítása után azonnal F-4E Phantom II és F-5E/F Tiger II típusokkal korszerűsített az IIAF, így a még csak pár éves típus a hetvenes évek közepére feleslegessé vált. A Freedom Fightereket az USA segítségével átadták, illetve eladták Dél-Vietnámnak, Etiópiának, Marokkónak, Görögországnak és Jordániának. 1976-ra egyetlen F-5A vadászgép sem maradt Iránban, F-5B gyakorló gépből is csak kilenc. Illetve az egy századnyi RF-5A felderítő gép is kivonás előtt állt.

A megmaradt kilenc kétüléses F-5B géppel tervezték gyakoroltatni az új F-16A/B Falconokra kiválasztott pilótákat, de az 1979-es forradalom mindezen terveket keresztülhúzta. Továbbiakban a túlélő F-5B és RF-5A Freedom Fighterek az iráni pilótaképzést szolgálták. Képzésre pedig szükség volt, hiszen a császári Irán pilótái a megbízhatatlan kategóriába kerültek, illetve kitört az Irak-Iráni háború 1980-ban.

A nyolcvanas évek közepétől az Iráni Iszlám Köztársaság Légierejének (IRIAF) pilótaképzése három szintre tagolódott.

  • Alapképzés során a növendékek Beech F33 Bonanza gépeken átlagosan ötven, majd Pilatus PC-7-es légcsavaros gépekkel százötven órát repülhettek.
  • A második szintre eljutó diákok, a haladó képzést F-5B Freedom Fighter, vagy kínai FT-7N kétüléses MiG-21-es másolaton kapták. Ezeken a hangsebesség feletti típusokon átlagosan száz órát tölthettek a levegőben a hallgatók, melyből harminc óra volt műszeres kiképzés.
  • Harmadik szintre kerülő pilóta jelöltek ötven órás harci kiképzés kaptak F-5A, RF-5A és F-7M vadászgépeken. Ennek során lehetőségük volt gépágyúval, illetve nem irányított levegő-föld rakétákkal éleslövészetre, valamint hagyományos bombavetésre is.

A fenti kiképzési rendszerhez közel harminc F-5-ös vadászgépet vásároltak vissza Vietnámtól és Etiópiától a nyolcvanas évek második felében, állítólag francia üzletembereken keresztül és nagyrészt izraeli pénzügyi segítséggel. A visszavásárolt gépeket az Irak-Iráni háborúban nem vetették be, a gépek fele alkatrészforrásként szolgáltak a meglévő F-5E/F és B változatokhoz.

A kilencvenes évek második felében az Iráni Repülőgép Gyártó Vállalatnál (HESA) elinduló Simorgh projektben ezeket a túlélő, illetve visszavásárolt RF-5A és F-5A együléses gépeket tervezték átalakítani F-5B/T-38A mintára, kétüléses haladó kiképző repülőgéppé.

A háttérben RF-5A-k repülőgépek átépítésre várva

A háttérben RF-5A-k repülőgépek átépítésre várva ,

Az iráni mérnökök természetesen a gyártó Northrop cég segítségére nem számíthattak a feladat megoldásában, hiszen az iszlám forradalom óta USA embargó állt fenn az országgal szemben. Ezért visszatervezést végeztek a meglévő alkatrészek alapján. Ezen kívül az eredeti alkatrészeket legyártó gépek, szerszámok sem álltak a rendelkezésükre, így azokat is meg kellett tervezniük, illetve elő kellett állítaniuk.

Külsőre a Simorgh gépek azonosak az eredeti Northrop F-5B Freedom Fighterekkel, de belülről jelentős különbségeket találni. Kompozit anyagokból öntötték ki az újonnan gyártott törzs orrészét, a kabintető kereteket, illetve több burkoló lemezt. A belső berendezéseket részben a szabadpiacon beszerezhető polgári rendszerekkel pótolták, részben saját maguk gyártották le. Sőt a fekete piacon General Electric J85-ös hajtóművekhez is hozzájutottak. A munkába pakisztáni mérnököket is bevontak.

Az első F-5A átépítését Simorgh típusra, 1995-ben kezdték meg. Az „új” nagysebességű kiképzőgép prototípusa 1999-ben, a második 2000-re készült el. A jó tapasztaltok alapján megkezdték a széria átalakításokat. Az iráni Esfahan városához közeli HESA üzemében tárolt F-5A és RF-5A gépek közül, az első szériában 2006-ig hat gépet alakítottak át.

A második széria Simorgh gép átalakítása során egyre több orosz eredetű berendezést is alkalmaztak. A 2009-ben átalakított kilences gyári jelzésű gépben például már a Zvezda tervező iroda méltán híres K-36DM katapultülései kerültek az angol Martin Baker ülések helyére. De több belső eszközt, például a navigációs rendszert is oroszra cserélték az átalakított repülőgépekben.

Simorgh orosz katapultüléssel

Simorgh berepülés előtt, közvetlen átépítés után. Jobb felső képen jól látható az orosz katapultülés. ,

Az legyártott Simorgh kiképző gépek pontos száma nem ismert. Legtöbb forrás tizenhárom eddig átadott gépről szól, de ez még nem a végleges szám. A HESA üzeme ebben az évben három további Simorgh gép átadását tervezi az iráni légierő számára.

Simorgh gépek 2010-ben

A legutóbb átadott 3_7025-ös oldalszámú Simorgh két társával 2010-ben. Az eredetileg Dél-Vietnámi F-5A változatú gép ma két orosz gyártmányú K-36DM katapultüléssel van felszerelve. ,

Az iszlám állam „új” Simorgh kiképző gépei, hasonlóan az USAF T-38C Talon típusához, még hosszú évekig szolgálhatják majd a haladó pilótaképzést.

Simorgh

A 3_7019-es Simorg, ami eredetileg RF-5A felderítőgép volt. A képen a 2009-es teheráni bemutatón látható ,

—–
Szerző: Galcom

27 hozzászólás “A Simorgh projekt – az iráni légierő “új” kiképző repülőgépe”

  1. Az Irániak istenítik az USA gépeket! Bár milyen meglepő. Ha tehetnék olyan megrendelést adnának ma is hogy kettéállna a gyártók füle az örömtől. Láttam olyan F-4-et képen amin rajta volt a fékezőhorog, amint a hordozókon lévő gépen.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.