Január 26-án Ashton Carter, a Pentagon akvizíciós osztályának vezetője kijelentette: az Amerikai Egyesült Államok, mint a Joint Strike Fighter program vezető nemzete, maximálisan nyitott afelé, hogy India esetleg becsatlakozzon a típus fejlesztésébe mind anyagilag, mind technológiailag, s ennek következményeként megvásárolhassa az F-35-öst. Ez nyilvánvalóan technológiai transzferrel és saját gyártósor létrehozásával járna, ami felerősítheti azon indiai szócsöveket, melyek az MMRCA leendő győztese helyett az 5. generációs vadászbombázót választanák.
’Semmi olyan indokunk vagy elvünk nincs, melyet esetleg felhozhatnánk India ellen, ha az be szeretne kapcsolódni a JSF fejlesztésébe.’ – mondta Carter. Őt csak megerősítette a Pentagon szóvivője, Cheryl Irwin, aki úgy nyilatkozott: amennyiben India maholnap felkeresné őket egy ilyen jellegű kéréssel, teljesen nyitottan és segítőkészen állnának hozzá a dologhoz, sőt, támogatnák is azt. Bár hozzátette, hogy minderről természetesen csak feltételes módban beszélhetünk, mivel az indiai kormány részéről eddig nem került nyilvánosságra hivatalos kijelentés az F-35 esetleges megvásárlásával kapcsolatban.
F-35A ,
Az MMRCA tenderen az egyik legelső és legfontosabb szempont minden résztvevővel szemben a teljes technológiai transzfer, tehát az, hogy India töviről-hegyire kiismerhesse az adott repülőgép működését, rendszereit, szerkezetét, az alkalmazott technológiákat. Ezeket később saját maga is hasznosíthatja majd a hazai típusok fejlesztésénél. Mikor korábban felröppentek hírek arról, hogy Indiában bizonyos szakértők az F-35-öt preferálják egy 4. generációs típussal szemben, sokan azzal érveltek a javaslat ellen, hogy a JSF esetében a technológiai transzfer kizárt lenne. Ám akkor, ha India maga is szerepelne a fejlesztő országok között – ami esetükben szinte 100%-ban magával vonzaná egy ottani összeszerelő üzem felépítését és működtetését –, mindez már tárgytalannak minősülne, és lehullanának a korlátok a rendszeresítés elől.
Utóbbi – mármint a saját gyártási kapacitás – megléte egyébként semmissé tesz még egy ellenérvet, melyet Indiában az F-35 ellen felhoztak. Mégpedig azt, hogy ha a szubkontinensnyi ország most rendelné meg a típust, valószínűleg csak nyolc-tíz év múlva kaphatná meg első példányait, mivel a NATO-tagállamok részéről fennálló több ezres megrendelés-állomány teljesítését ki kell várniuk. Ezt egy indiai üzem egyszerűen megoldaná, mivel ott saját maguk számára állíthatnák elő a gépeket, sőt, akár még a többi megrendelőnek is besegíthetnének egy kicsit.
