|

A tengeralattjáró verseny és apróbb résztvevői

Ázsiában fokozódó intenzitású fegyverkezési verseny zajlik, melynek egyik elemét képzik a tengeralattjáró beszerzések. Elmondható, hogy az elmúlt időszakban leadott SSK, azaz hagyományos meghajtású tengeralattjáró rendelések egy zsíros szelete a térség nagyobb államaitól érkezett az európai és orosz gyártók felé. (A magának termelő és az említett folyamatért nem is olyan kis részben “felelős” Kínát értelemszerűen nem említjük velük egy lapon.)

Mielőtt kitérnénk a tengeralattjáró beszerzések darabszám tekintetében domináns hányadát adó SSK beszerzések kapcsán a két legújabb hírre, előtte tennénk egy kapcsolódó kitérőt a Forecast Internationalnek egy nemrégiben publikált anyagára, melyben az aktuális évtizedre prognosztizálnak fejleményeket.

A többek között a védelmi szektorral kapcsolatos elemzéseket is folytató cég számításai szerint a 2011 – 2020-as intervallumban akár 111 tengeralattjáró is gazdára találhat, alulról 107 milliárd dollár értékben. Persze ebből lehozzák a 960 millió dolláros egységárat, mint az SSK-k komplexitásának növekedésével (pl.: AIP) járó árcédula emelkedés egyik indikátorát. Csak hogy ez az átlagár nem tükrözi a valós képet – mint ahogy arra persze az elemzésben is kitérnek. Nem tükrözheti, hiszen aktuális évtizedünkben relatíve combos mennyiségben szállnak majd vízre a teljesen más árkategóriát képviselő SSN egységek (USA, Anglia, Oroszország, Kína, Franciaország, Brazília(?)) egy nagyobb maréknyi SSBN kollégával (Oroszország, Kína, India) kiegészülve. A teljesen más súlycsoportot jelentő atom-tengeralattjárók árcédulája pedig adott esetben képes verdesni a 2 milliárd dollárt egységenként. Az elemzésben éppen ezért 3 részre osztják fel a piacot – SSBN, SSN, SSK.

SSBN vonalon részletezés nélkül 13 boomerrel – mint megrendelt, vagy építés alatt álló – és 2 milliárd körüli egységárral számolnak. Mellyel így az jön ki, hogy míg a darabszámot tekintve csak a várt beszerzések 11,7 százalékát adják majd ezen egységek, addig az árcédula vonatkozásában majd negyedét, 24,5 százalékát.

Hogy jön ki a 13 egység? Jelenleg Oroszország, Kína és India épít nukleáris meghajtású ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárókat. Az oroszok a 8 egység erősre tervezett Borej-osztály első 2 tagját már vízre tették, további egy áll építés, egy pedig – a beharangozott építés helyett egyelőre még csak annak előkészítés alatt. Kína második generációs SSBN osztályával, a Type 094-osztállyal foglalatoskodik, melyet kiépülése esetén 5 egység méretűre tippelnek. Jelenlegi információk szerint 2 egység készült el. India a kisebb méretű, de saját fejlesztésű Arihant-osztályával lép be a máig elitnek nevezhető SSN/SSBN klubba. Ezen osztály első egysége tengeri tesztek alatt áll, további 3 áll építés alatt. A Forecast International építés alatt álló/megrendelt 13 SSBN-es becslése tehát nagyjából így állhatott össze: 6 Borej, 3 Type 094, 4 Arihant.

Mindemellett meg kell említeni a mocorgó briteket és a még jobban mocorgó amerikaiakat: bár csak a következő évtizedre, annak sem az első felére időzítve, de mindkét esetben folyamatban a jelenlegi SSBN osztály utódlásának kérdése.

A Jurij Dolgorukij egyik, 2010 augusztus elejei tesztútján

A Jurij Dolgorukij egyik, 2010 augusztus elejei tesztútján | Forrás: Szevmash ,

A piac szegmentálása szempontjából a következő szelet – és a pénzösszeget tekintve legzsírosabb falat – az SSN-eké, vagyis a nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáróké. Ezekből is épül majd “néhány” az elkövetkező években – gondoljunk csak a vadul kiépítés alatt álló Virginia- és Astute-osztályokra. De ott vannak még az oroszok a hosszú évek kényszerű szünetét túlélt, megvalósulni kezdő Jaszeny-osztállyal, a kínaiak a Type 093 / Shang-osztállyal, illetve ha minden igaz, akkor az utóbbi javított változatának tekinthető Type 095-tel. A franciáktól az évtized vége felé várhatóak az első Barracuda-k megjelenése, illetve francia segítséggel talán a braziloknak is összejöhet valami Scorpene alapokon.

A Jaszeny-osztályú Szevereodvinszk 2010 júniusában került vízbe

A Project 885 / Jaszen-osztály első tagja, a Szeverodvinszk 2010. júniusában, 17 évvel az 1993-as gerincfektetése után merülhetett vízbe. Volt egy kis gazdasági összeomlás, na… | Forrás: Szevmash ,

A mennyiségeket tekintve elmondható, hogy míg a Virginia-, Astute- és a Barracuda-osztályok meglehetősen biztosnak vehető mennyiségeket vetítenek előre, addig az orosz és főleg a kínai SSN-ek kapcsán nagyobb a kérdőjel. Forecast International-ék konkrétan 27 SSN pénzelésével számolnak az évtizedre, mellyel ezen tengeralattjáró típus mennyiségileg a torta 24 százalékát, költség szempontjából 45,7 százalékát kaparinthatja meg. Bő 48 milliárd dollárral kalkulálnak egyébként, mely nagyjából 1,8 milliárdos egységárat hoz ki. (Megjegyezzük nagyjából ennyire szorították le a legpotensebbnek tekinthető Virginia-k aktuális árát az amerikaiak.)

USS Hawaii (SSN 776)

A Virginia-osztály harmadik egyége, a USS Hawaii (SSN 776). Vajon vannak problémák a gumiborításával? Forrás ,

Ezzel el is érkeztünk abba a szegmensbe, ahol már exportól is szó lehet, nevezetesen a hagyományos, diesel/elektromos meghajtású acélfarkasok birodalmába, mely egész biztosan a legsokszínűbb. Már akkor is, ha csak tengeralattjárós képességeik alapján csoportosítjuk a résztvevőket.

Vannak, akik képesek önerőből egyedi SSK fejlesztésre, de exportra nem (vagy még nem) építenek – ebbe a csoportba sorolandó Japán, Kína, Olaszország, illetve némi segítséggel végül is talán az ausztrálok is.

Vannak olyanok, akik fejlesztenek SSK osztályokat, amiket aztán exportálnak (is) – ide sorolandó a “klasszikus” tengeralattjárós nemzet, a németek, de a svédek, oroszok, franciák és a spanyolok is ezt a csoportot erősítik.

Type 212A

A levegőfüggetlen meghajtással (AIP) rendelkező Type 212A-osztályú tengeralattjárók vízkiszorításra bő háromszor akkorák, mint a Type 206(A) egységek. Hovatovább jó 10 méterrel hoszabbak is. | Forrás ,

Aztán van egy olyan csoport, melynek kellenek SSK-k és rendelkezik olyan iparral, hogy probléma nélkül le is gyárthassák a megvett licence alapján azokat – Dél-Korea, Törökország, Görögország és India, akikhez hozzá írhatjuk az erre törekvő Brazíliát és Pakisztánt. Megjegyzendő, hogy a dél-Koreaiak és a törökök export vonalon is versenyeznek. Szöul emellett saját fejlesztéseken is dolgozik: bár a Korean Attack Submarine (KSS) program 3. szakaszát képző fejlesztés (KSS-III) kézzelfogható eredménye csak az évtized végére várható jelenleg.

A Type 214-re a Portugálok is befizettek - a fotón az NRP Tridente

A Type 214-re a Portugálok is befizettek. A tavaly megérkezett NRP Tridente a közelmúltban azonban már némi javításra is kényszerült, állítólag a borítás sérülése miatt. | Forrás ,

És persze vannak azok, akik bevásárolnak pár tengót, de annak is örülnek, ha az üzemeltetéshez biztosítani tudják a kellő infrastruktúrát és képzést, illetve legénységet. Utóbbi nem mindenhol jött össze. Gondoljunk Dél-Afrikára, ahol a drága pénzen beszerzett tengók megfelelően képzett legénység hiányában nagyobbrészt üzemeltethetetlenek – de némi bénázás miatt a más súlycsoportban játszó ausztrálok is belefutottak ilyesmibe átmenetileg.

A fentebb emlegetett elemzés az évtizedre 71 SSK-val számol, melyek kapcsán 32,4 milliárd dollárt vizionálnak. Hogy az (immáron AIP-es, azaz levegőfüggetlen meghajtással érkező) SSK vonal adja majd a torta legnagyobb szeletét az egyértelmű – az elemzésben egyébként 64 százalékos részesedéssel számolnak. Költség szempontjából 30-31 százalékkal, amit persze az “elsöprő” mennyiségarányának megfelelően kell kezelni. Emlékszünk az átlag 946 milliós egységárra? A saccolt árakat specifikusan a D/E tengókra vetítve máris a barátságosabb és reálisabb 455-460 millió zöldhasú jön ki!

S-80

Az S-80 hosszméretét tekintve nagyjából a Scorpene AIP alváltozatával egyezik meg, egyéb méretei és vízkiszorítása azonban nagyobbak. A Scorpene-ekkel ellentétben alkalmas lesz Tomahawk robotrepülőgépek indítására is. Az első egység hadrendbe állítása 2013-ba, a másodiké 2014-ben várható, míg a harmadik egység építését 2009-ben kezdték meg. Franciaország válasza a szintén alapból AIP-es Marlin-osztály, melyről jelenleg nem sokat tudni azon kívül, hogy Pakisztánt próbálják meggyőzni vele jelenleg. | Forrás ,

Ezen kis kitérő után akkor talán térjünk is rá a hír eredeti apropóját adó két kis szösszenetre, melyek közül az egyik friss, ropogós, a másik már egy kicsit már szikkadt…

Ázsia óceánnal határos területének már majd mindegyik állama rendelkezik tengeralattjáróval, vagy épp beszerzi azokat – aminek persze Európa és az oroszok nagyon örülnek. A sorba most Banglades és az ezen lépést már a múltban is több alkalommal fontolgató Thaiföld akar belépni.

Banglades a “szikkadt hír”, hiszen annak az információnak publikálása, miszerint kis haditengerészetüknek a kor elvárásainak megfelelő minőségi és képességbeli szintre hozásának részeként 2019-re megérkezik az első tengeralattjáró, az valahogy elmaradt részünkről. Az India és Myanmar közé beékelődött állam miniszterelnök asszonya által 2010. december 31-én közzétett nyilatkozatot speciel valamikor az év elején olvastuk első alkalommal.

A tervekben elvileg 3 SSK szerepel, melyek kapcsán rendelkezésre álló információ mindösszesen az, hogy német vs. török vs. dél-koreai meccsről lesz szó.

Banglades mellett Thailföldön is úgy érzik, hogy immáron nagyon tarthatatlan, hogy már majd mindenkinek van tengeralattjárója, csak a thai tengerészeknek nem.

“Számos szomszédos országnak rendelkezésre állnak tengeralattjárók. De a thai tengerészek sohasem találkoztak még tengeralattjáróval. Még mindig hátul kullogunk tengeralattjáró vonalon.” – nyilatkozta a Bangkok Post-nak a haditengerészet álláspontját egy meg nem nevezett forrás, aki azt is elmondta, hogy a haditengerészet vezetése a kormány elé készül terjeszteni legújabb tervét, melyben 2 db tengeralattjáró rendszeresítésének kívánsága szerepel majd – az ország gazdasági helyzetét figyelembe véve ezek használtak lennének és 6-7 milliárd baht, azaz olyan 200-230 millió dollár menne el rájuk.

Egyelőre annyit tudni, hogy az elképzelés szerint Európa, valószínűleg a tengeralattjáró kivonásokra készülő Németország lenne a szállító, illetve, hogy a haditengerészet részéről egy, a megvalósíthatóságot vizsgáló bizottság került felállításra.

12 hozzászólás “A tengeralattjáró verseny és apróbb résztvevői”

  1. Bczozo wrote:
    “A Tatarstant csak megépítik rovidebb ido alatt…”

    Ez már a végleges neve a Yasen-II. egységnek? Azért fucsállom, mert van már egy aktív, Tatarstan nevű egység az Orosz Haditengerészetnél, a Caspian Flottilla állományába tartozó korvett, ő a flagship. Nem szoktak egyszerre 2 aktív hajónak ugyanazt a nevet adni, még akkor sem, ha az egyik tengó, a másik felszíni egység. Ráadásul a Kaszpi tengeri korvett nem valami öreg, lepattant roncs, tehát jó ideig még biztosan aktív szolgálatban marad…

  2. Killer Clown:

    Igen, mivel a hajóegység építését pénzzel támogatja Tatarfold kormánya.
    Régebben volt a szovjet-orosz flottában szintén Tatarstan nevu atomtengeralattjáró(támadó), csak azt már kivonták a hadrendbol.
    A kaszpi tengeri flotta zászlóshajója a Tatarstan pedig Tatárfoldon épult a Volga menti Zelenogorskban.

  3. Ez tuti? Mert én úgy tudom, hogy a 2. Jaszen, ami egyrészt igazából ha jól tudom már Jaszen-M/Project 885M /Project 885.1 a Szeverodvinszktől való sok eltérése miatt, a Tatár Köztársaség fővárosa után a Kazány nevet kapta. Pontosabban, hogy ezt nem változtatták meg. Ám fixme, ha történtek változások.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.