Az orosz parlament alsóháza, az Állami Duma 2011. január 13-án elfogadta az Amerikai Egyesült Államokkal kötött új START egyezményt ratifikáló jogszabály második olvasatát, amelyben meghatározták a ratifikálás feltételeit – kiemelve a szerződésből Oroszország általi kilépés eseteit, illetve az elnök azon kötelezettségét, mely szerint a stratégiai nukleáris erők fejlesztési irányaiba be kell építeni az Egyezmény rendelkezéseit. A tervezetet 349 igen 57 nem és 2 tartózkodás mellett szavazta meg a képviselő-testület.

Az Egyesült Államok Szenátusa már 2010. december 22-én ratifikálta az új egyezményt, ugyanakkor jó néhány kiegészítést, módosítást is hozzáfűzött a ratifikálásra vonatkozóan, beleértve a Washington általi világméretű rakétavédelmi rendszer kiépítésének igényét.

Az új START csak az orosz parlament mindkét házának (alsóház: Állami Duma, felsőház: Szövetségi Tanács) jóváhagyását követően fog hatályba lépni. Az alsóház várhatóan 2011. január 25-én, a harmadik és egyben utolsó olvasat elfogadásával fogja megszavazni a ratifikálásról szóló jogszabályt.

Mint ismeretes az új egyezmény az 1991. július 31-én az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió által megkötött és 1994. december 5. napján hatályba lépett, 2009 decemberében hatályát vesztett START I egyezményt váltotta fel.

Az új START egyezmény fent említett történelmi előzménye mellett kiemelést érdemel még a ratifikálás hiányában hatályba nem lépett, 1993. január 3. napján aláírt START II egyezmény, – vagy egyik közismert nevén: De-MIRV-ing Agreement – valamint a 2002. május 24. napján Moszkvában Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és George Walker Bush által aláírt SORT, röviden csak: Moscow Treaty, azaz a „moszkvai megállapodás”. Utóbbi 2003. június 3-án lépett hatályba.

Az új Egyezmény megkötése | Forrás ,

Az új START egyezményt 2010. április 8-án a cseh fővárosban írta alá a két ország vezetője.

Az új Egyezmény elődjéhez hasonlóan az aláíró államok nukleáris fegyvereinek korlátozását célozza, melynek érdekében a két nemzet nukleáris arzenáljának mértékét – a moszkvai megállapodás által rögzített, jelenlegi 2 200 darabról – 1 550 robbanófejben korlátozza.

A szerződés egyébként lehetővé teszi a fenti szám átlépését néhány száz darabbal, mivel bombázók által szállítható nukleáris fegyvereket egy darabnak számítja függetlenül attól hány fegyvert szállíthat egy bombázó valójában. A robbanófejek száma mellett a stratégiai nukleáris rakétakilövők számát a jelenlegi felére kell redukálni.

Az amerikai Szenátushoz eljuttatott dokumentumok szerint az USA-nak legalább 30 db silót, 34 db bombázót és 56 db tengeralattjáróba épített kilövőcsövet kell leszerelnie, azzal az engedménnyel, hogy az így kivont rakétákat nem kell megsemmisíteni, s a kivont bombázókat átalakíthatják „hagyományos” feladatokra.

A fenti korlátozások betartásának ellenőrzése céljából az Egyezmény a korábbi egyezmények által felállított gyakorlat helyett egy új ellenőrző módszert állít fel.

A szerződésből történő kilépés esetei között a szerződésnek az USA általi megszegése, így különösen az Oroszország biztonságát veszélyeztető rakétavédelmi rendszer USA általi egyoldalú telepítése és nem nukleáris stratégiai fegyverrendszereknek a másik fél jóváhagyása nélküli hadrendbe állítása emelhetőek ki.