Orosz barátaink SS-18 és SS-27 vonalon is szolgáltak némi friss híranyaggal. Mint már korábban is ismert volt, illetve nemrégiben újbóli megerősítést kapott, az RS-12M1, azaz az SS-27 Topol-M mobil telepítésű változatának telepítése a MIRV-esített változat, az RS-24 javára leáll, így feltételezzük sejthető, hogy a siló telepítésű változat, az RS-12M2 adja a hír ezen vonatkozású apropóját.
Szergej Karakajev altábornagy, a Stratégiai Rakétaerők parancsnoka pénteken bejelentette, hogy a napokban két újabb SS-27 ICBM-mel bővült az arzenál.
A Szaratov köröli rakétamezőn jelenleg már a 6. Topol-M rakétaezred feltöltése zajlik – december 14-én ennek részeként került sor a Tatishchevo-i bázis területén 2 újabb RS-12M2 silókba helyezésére, mellyel immáron 52-silóban található meg Oroszország legújabb interkontinentális ballisztikus rakétacsaládjának ezen tagjából. Karakajev ezúttal is megismételte korábbi nyilatkozatát, miszerint 2011-2012 folyamán további siló telepítésű Topol-M-ek érkeznek majd.
Hírünk itt még nem ér véget, hiszen a Stratégiai Rakétaerők parancsnokának a szovjet rakétaarzenál egykoron legrettegettebb tagjáról, az R-36 / SS-18 Satan nehéz ICBM-ről is akadt mondanivalója.
Konkrétan az SS-18 Mod 5-ös változatáról, mely a 20 MT-ás töltet célba juttatására alkalmas Mod 6 2009-es deaktiválása óta a rakétacsalád egyetlen aktív tagja. A 10 db, egyenként 750 kT – 1 MT hatóerejű (NATO tippek szerint, az oroszok 550 kT – 750 kT értékre esküsznek) termonukleáris töltetet rejtő visszatérő egység célba juttatására alkalmas Mod 5 kapcsán régebb óta ismert, hogy 2019 magasságáig marad hadrendben.
A friss bejelentés szerint a korábban hangoztatott dátum azonban kissé módosul: Karakajev elmondása szerint nincsen komolyabb technikai akadálya annak, hogy az először 1988 nyarán készültségbe helyezett SS-18 Mod 5 2026-ig hadrendben maradhasson.
Ugyanakkor arról már nem szól a fáma, hogy a jelenleg aktív 58 R-36M2 közül mennyi is lesz a silókban tartva akár 2026-ig. Az Új START egyezmény kapcsán egyes elemzők véleménye szerint várhatóan a 20 legifjabb R-36M2 látja majd meg a szerződésben előirányzott töltet és hordozóplatform mennyiség 2017 körüli (ratifikációtól függő) elérését.
Az SS-18 legutóbbi, élettartam kitolási célzatú tesztjére 2009. december 24-én került sor. A fotó csak illusztráció, nem a konkrté indítás | Forrás ,
Silóba ? Nocsak, elfogyott a pénz ? A silók koordinátái ismertek, de ott olcsóbb tárolni ! Hiába, a háborúhoz továbbra is elsősorban pénz..pénz..pénz kell !
Puma. Pannon Puma
Nem fogyott el a pénz.Soha nem volt az cél,hogy minden ICBM mobil legyen.
dudi ! Nekem nincsnek ilyen pontos vagy közvetlen információim, annyit tudok,hogy amikor Penkovszkíj elárulta a silók helyét, a Központi Bizottság kiadta az utasítást ” a Szovjetunió rakétáit kerekekre kell helyezni ” !
El is indult a program – SS-20 kerekes földi szállítókra, nagyobbak meg vasúti szállítókra ! Persze nem hagyták üresen a hatalmas költséggel megépült siókat sem, de azokban a legnagyobb rakétákat helyezték el.
Puma. Pannon Puma
Szerintem egy rakétasilót helyét nem nagyon lehet eltitkolni a műholdak korában azok elől akik tényleg számítanak.
Nekem úgy rémlik, hogy a jenki silók helyei pl. nem voltak titkosak – csak publikusan nem voltak nagy dobra verve. Mondjuk a szovjeteken felül ha más nem is de, a farmerek biztos tudták pontosan hol vetették el őket :) Sőt, a Cheyenne Mountain kibelezése sem volt titkos. Csak az, hogy mekkora nuke-ot bír ki a NORAD fészek a tervezett paraméterei alapján. „Telitalálatot” meg az akkori szovjet ICBM-ek nem nagyon tudtak volna produkálni a jenki várakozások szerint.
Aztán persze pontosabbá váltak a szovjet rakéták is, ami a Peacekeeper telepítésének tervezésekor már oltári fejfájást okozott a jenkiknek. A Minuteman, majd a Peackeeper mezők túlélési esélyei az SS-18-al szemben erősen megkérdőjelezettek voltak már akkoriban. Az igen pontos Peacekeeper elsődleges feladata pont az SS-18-asok kifüstölése lett volna.
No de a lényeg, hogy bár a mobil telepítés értelemszerűen nagyságrenddel nagyobb védelmet biztosít, azért 1-1 siló és/vagy vezérlőközpont kiásása/feltörése nem annyira egyszerű azért, hiszen kellően pontos találatot követel meg, lévén eleve közeli atomcsapás túlélésére lettek tervezve anno.
Múltkor olvastam egy amerikai tanulmányt az amerikai nukleáris fegyverek ideális célpontjairól Oroszországban. Magyarán, hogy mit hova kéne lőni, hogy minimális polgári áldozata és maximális stratégiai hatása legyen a történetnek – most nem tudom belinkelni mert nem találom.
Abból kiderül, hogy az összes siló pontos helye ismert. Ez tényleg nem nagy kunszt, ma már te is megkeresheted őket – kb.
A mobil indítású rakéták helyzete érdekes, mert megsemmisítésük nem egyszerű, de koránt sem lehetetlen. A feltételezett műveleti területek ismeretében pár töltetet kell oda eljuttatni, mert elég annyi, hogy a robbanás lökéshulláma felborítsa azokat a MAZ-okat. A lényeg, hogy ez mégiscsak több rakétát igényel, így le lehet fogni az ellenség -USA- rakétáiból többet mint egy silóval. (Egyébként egy silóra 2-3 visszatérő egység kell…) Ugyanakkor a silóban telepített rakétákat gyorsabban el is lehet indítani, míg a mobil indítóban lévőknél a változó indítási hely rontja a pontosságot. Utóbbi pedig azt jelenti, hogy nem lehet nagy pontosságot megkövetelő célpontra tüzelni.