Az Amerikai Egyesült Államok Légierejének vezetése tíz évvel ezelőtt még úgy gondolta, hogy évtizedünkre a USAF arzenáljának két fő talpköve a Lockheed Martin két 5. generációs vadászbombázója, az F-22 Raptor és az F-35 Lightning II lesznek, és rövid úton kiszorítják az első vonalból az F-15 és F-16 típusokat. Ez az álom azonban szertefoszlott, mikor a Raptor megrendelés-állományát 187-re csökkentették, és kiderült, hogy a JSF sem lesz olyan olcsó, mint gondolták, ráadásul rengeteget késik is. Így tehát több olyan modernizációs program is elkezdődött az USA-ban, melyekről korábban álmodni sem mertek.
Az egyik ilyen például az a 900 millió dolláros szerződés, melyet a Raytheon vállalattal kötöttek, és melynek során 176 Boeing F-15C Eagle kap APG-63(V)3 aktív elektronikus sugáreltérítésű fedélzeti lokátort. De ugyanitt említhető az F-16-flotta hasonló modernizációs programja, melyért a Raytheon és a Northrop Grumman verseng, előbbi a RACR, utóbbi a SABR AESA-radarokkal. Azonban, mint azt mindenki tudja, egy repülőgépet nem elég belülről továbbfejleszteni, sárkányszerkezetének élettartama egyszer véget ér.
Éppen ezért a USAF vezetése kiadta az ukázt: meg kell vizsgálni, hogy az F-16-flotta szerkezetileg milyen szinten áll, és milyen mértékű strukturális megerősítésre van szükség ahhoz, hogy meg lehessen hosszabbítani az élettartamukat! A munkát természetesen a Lockheed Martin végzi majd, ehhez egy Block 50-es verziójú Fighting Falcont kaptak a légierő állományából. A program három évig tart majd, ezen idő alatt a gépet többféle fáradási tesztnek vetik majd alá, földön és levegőben egyaránt. Az intenzív igénybevételnek köszönhetően a cég szerint az F-16-os sárkánya akkora terhelést kap majd, mintha 24 000 órát töltött volna a levegőben.
A USAF az elkövetkező 15 évben a jelenlegi leltárjelentések szerint a kívánt harci repülőgép-mennyiségnél 10%-kal kevesebbet lesz csak képes felvonultatni, köszönhetően a költségcsökkentéseknek. Éppen ezért a felső vezetés nagyon-nagyon komolyan fontolgatja, hogy körülbelül 300 F-16-os élettartamát növelik meg, mégpedig egészen elképesztő módon: 12 000 repült órára szeretnék kitolni, ami 50%-os növekedést jelent. Ehhez viszont az is kell, hogy a még szolgálatban álló, kicsit több mint 1130 különféle változatú Fighting Falcon állapotát pontosan felmérjék.
Bill McHenry, az F-16-program üzletfejlesztési igazgatója szerint a USAF azon álma, mely szerint rövid időn belül száműzi állományából a 4. generációs vadászbombázókat, mára már teljességgel valószínűtlennek minősül.
’Csak egy nagyon-nagyon hosszú folyamat végén érhetünk majd el oda, hogy csak 5. generációs harcigépek alkossák az állományt.’ – mondta. ’Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a jelenlegi elsővonalas típusok még évekig megőrizzék fejlettségüket.’
Mint azt McHenry is megerősítette, már évek óta látható volt, hogy valamilyen módon ki kell tölteni azt az űrt, ami a kiöregedő 4. generációs típusok és a szolgálatban még nem, vagy csak alacsony számban álló 5. generációsok között keletkezik majd. Ugyebár az nyilvánvaló volt, hogy új gyártású F-16 és F-15 repülőgépek vásárlására nincs esély, így csak a nagyfokú modernizáció maradt. Ez a becslések szerint 80-85%-kal lesz olcsóbb, bár az ár attól is függ, hogy milyen mértékű külső és belső modifikációkra van szükség.
