Kevesebb, mint egy hete röppent fel a hír, mely szerint Oroszország hajlandóságot mutat arra, hogy eladja a 4++ generációs Szuhoj Szu-35 Flanker-E vadászbombázót Kínának. Nem is kellett sokat várni a Nyugat reakciójára: az Amerikai Egyesült Államokban újra felemelték hangjukat azok a csoportok, akik továbbra is az F-22 Raptor mellett állnak, és a típus további gyártását szorgalmazzák. Szerintük ugyanis az elmúlt években súlyosan lebecsülték Kína képességeit és fejlődésének ütemét, nemsokára pedig már odáig fajulhat a helyzet, hogy a pacifikus térségben az Egyesült Államok katonailag komoly hátrányba kerülhet az ázsiai nagyhatalommal szemben.
Nemrégiben több olyan védelmi elemzés is napvilágot látott, melyek szerint a Szu-35 szolgálatba állításával Kína olyan szintű lépést hajthat végre technológiai téren, ami még a jelenleginél is gyorsabb fejlődést eredményezhet, mely hosszú távon beláthatatlan következményekkel járhat. Amerikai repülési szakértők a kínai légiflotta gerincét alkotó Szu-30 és a majdan szolgálatba lépő Szu-35 típusokat egyértelműen 4++ generációsnak titulálták, s szerintük ezeket már nem sok lépés választja el az Egyesült Államok jövőbeni fő vadászbombázójától, az F-35-től.
Kína az elmúlt húsz évben olyan mértékű fejlődést produkált védelmi ipari téren, mely példa nélküli a történelemben – áll az elemzésekben. A több százas nagyságrendben rendelkezésre álló Szu-35, Szu-27, J-11 és J-10 negyedik generációs típusoknak és az egyre jobb képességű levegő-levegő rakétáknak és radaroknak köszönhetően Kína fokozatosan dolgozta és dolgozza le hátrányát technikai téren, amit meg is tehet, hiszen mára övé a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága is. Továbbá Kína a fentieken kívül rendelkezik további 1000 harmadik generációs vadászrepülőgéppel és közel 700 csapásmérővel is, melyek ugyan fejlettségüket tekintve nem érik el egy modern nyugati légierő szintjén, tetemes mennyiségük miatt azonban mégis veszélyforrásként kezelendők.
Szuhoj Szu-35 Flanker-E | Forrás: RIAN ,
Ez az állapot viszont már nem sokáig marad így az amerikai elemzők szerint. Kína évről-évre csökkenti a régi, elavult típusok számát, s ezzel párhuzamosan növeli a 4. generációs állományt. Sőt, az ázsiai ország már az 5. generáció felé kacsintgat, és talán nem is eredménytelenül.
Az interneten évek óta keringenek fotók állítólagos kínai ’lopakodó’ vadászbombázókról, azonban ezek mind számítógépes grafikák, fals felvételek voltak. Az Egyesült Államok hírszerzésének információi szerint viszont az oroszok segítségével nem is olyan sokára talán tényleg sikerülhet 5. generációs repülőgéphez jutnia Kínának, ugyanis a jelentések szerint a Szuhoj T-50 PAK-FA fejlesztését jelentős összegekkel támogatja az ázsiai nagyhatalom, ennek fejében pedig elvárja, hogy Oroszország technológiai segítséget nyújtson számára saját 5. generációs programjához – s talán a jövőben India mellett Kína is szolgálatba állíthatja majd a saját PAK-FA verzióját.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy Kína mára a világ leghatékonyabb, legsűrűbb földi légvédelmi rendszerét alakította ki, melynek áttörése bizony komoly fejfájást okozna még egy olyan modern légi armadának is, mint a USAF. S mára már nem csak az 1970-es és ’80-as évek technológiájából építkeznek ezen a téren sem, ugyanis tetemes mennyiségben áll rendelkezésre az S-300-as is. A rakétatechnológia fejlődése a levegő-levegő fegyverek területén is érzékelhető, főleg ami a látóhatáron túlról indítható eszközöket illeti. Ezek pedig, kiegészítve a szintén egyre jobb fedélzeti radarokkal, már nem elhanyagolható tényezők.
Lényeg a lényeg: a Szu-35 eladásának lehetőségével újra szóba került az amerikai felső vezetésben, hogy a 200 gép alatti (s tegyük hozzá, egyre fogyatkozó) Raptor-flotta hosszútávon nem lesz elegendő elrettentő erő, még annak ellenére sem, hogy az F-22 még mindig a világ legfejlettebb harci repülőgépe, s az is marad még legalább tíz évig. Mint ismeretes, Robert Gates védelmi miniszter 2009-ben határozott úgy, hogy a 187. legyártott példánnyal véget ér a Raptor gyártása. Ez viszont visszaüthet, ha Kína képes lesz ennél nagyobb számban 5. generációs típusok szolgálatba állítására.
Most tehát az elemzők szerint két lehetőség áll fenn: vagy fent kell tartani a Raptor gyártósorát, és további példányokat rendelni, vagy pedig (ami valószínűbb) továbbra is finanszírozni az F-35 programját, és teljesíteni az esetleges költségtúllépések által támasztott anyagi követelményeket. Ugyanis nemrég felmerült a Kongresszusban az is, hogy a csillagászati ár miatt töröljék a JSF-program egyes elemeit, és kevesebbet állítsanak belőle szolgálatba. Ez pedig tényleg komoly hiba lenne, ugyanis a Lightning II az elkövetkezendő 35-40 évben a USAF, a USMC és a US Navy első számú vadászbombázója lesz, s ha egyszer tényleg szembe kell szállni a fent emlegetett kínai armadával, akkor a legnagyobb teher erre a típusra hárul majd.
