A Scorpene-osztályt koprodukcióban kifejlesztő és exportra gyártó francia DCNS és a spanyol Navantia viszonya Spanyolország döntése miatt már évek óta nem rózsás, azonban hosszas folyamat után a szakítás ténye csak mostantól tekinthető véglegesnek: a DCNS kapcsolódó, november 12-i sajtóbejelentésében immáron tényként közli a Scorpene tengeralattjárók kapcsán az együttműködés megszűnését.
„A DCNS és a Navantia véget vetett a tengeralattjáró kapcsán történő együttműködésük feletti nézeteltéréseknek. … A Scorpene tengeralattjárók építése és értékesítése mostantól a DCNS joga. Hasonlóképp az S80-as tengeralattjárókat a Navantia építi és propagálja majd. … Egyik fél sem tesz további megjegyzéseket az ügyben.” – áll tehát a DCNS által kiadott anyagban.
A francia és spanyol fél viszonya akkor kezdett megromlani, mikor is a spanyolok 2004-ben visszamondták azt az előző évben köttetett, mintegy 1,7 milliárd eurós szerződést, melynek értelmében a kiöregedő Agosta-osztályú tengeralattjáróikat 4 db, AIP kiépítésű Scorpene-nal váltották volna. Madrid azonban úgy döntött, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér és inkább a Scorpene-ra alapozó, ám továbbfejlesztett, ráadásul a francia helyett amerikai eredetű harci rendszerrel (a Lockheed Martin a technológiai partner a fejlesztésében) rendelkező saját fejlesztést állítanak hadrendbe.
Az S-80 hosszméretét tekintve nagyjából a Scorpene AIP alváltozatával egyezik meg, egyéb méretei és vízkiszorítása azonban nagyobbak. A Scorpene-ekkel ellentétben alkalmas lesz Tomahawk robotrepülőgépek indítására is. Az első egység hadrendbe állítása 2013-ba, a másodiké 2014-ben várható, míg a harmadik egység építését 2009-ben kezdték meg. Franciaország válasza a szintén alapból AIP-es Marlin-osztály, melyről jelenleg nem sokat tudni azon kívül, hogy Pakisztánt próbálják meggyőzni vele jelenleg. | Forrás ,
Az S-80 már pusztán a fejlesztésével is nézeteltéréseket szított, azonban mikor a spanyolok az S-80-ast exportra is felajánlották – a Scorpene ellenében – az végleg betette a kaput a franciáknál, hiszen a Navantia az S-80 mellett akkor még nyakig benne volt a Scoprene program exportjában is.
Nem csodálkoznék ha hirtelen bejelentenék mostanság hogy NAVANTIA új partnert talált a tengó fejlesztéshez még pedig a ASC (Australian Submarine Corporation) személyében.
A Navantiával igen jó a kapcsolat. Ők építik a Hobat class AWD-t és a CAnberra class LHD-t is ( felépítmény rendszertelepítés nállunk többek között a Newcastle-i magyar vonatkozású Forgacs cégnél ) Mind két ország de különösen Ausztrália hozzá fér a high tech USA technológiához és egy laza 12 db rendeléssel meg tudja dobni a projektet.
Sosem értettem igazán, hogy lehet egy tengeralattjárót „szépnek” látni, de ez a hajó(makett) a vitrinben határozottan formás. Az jutott eszembe, hogy a tengeralattjárókat mért festik ilyen olajzöldes-barnás színűre? 100-150m mélyen nyílván mindegy, de a felszínen tartózkodva azért nappal eléggé elüt az ég (vagy felhők) színét tükröző vízfelszín színétől, ami viszont földrajzi helytől és éghajlattól függően más és más árnyalatú, de általában kékes-szürkés. Nem lenne előnyösebb egy ilyen „álcázó” festés? Vagy ez valami speckó hanghullám elnyelő burkolat lehet? Esetleg a felszínen tartózkodó tengó esetében amúgy is a radaros észlelés lehet az elsődleges veszélyforrás, és nem a vizuális? Vagy egyszerűen nappal nem tartózkodnak a felszínen normál körülmények között, ha csak nincs valami rendkívüli helyzet?
D/E tengó járőrben ( még békében is )csak a kikötőb való ki-be hajózáskor illetve egyébb spec gyakorlatoknál van. Nem szoktak felmerülve „utazni”
A fejlődő országok kivételek.
Ja mondjuk ha nem tud elkerülni mondjuk idő hiánya miatt egy olyan szorost ahol csak felmerülve tud átkelni akkor még ott de azt is szigorúan este.