Bevezető
Az MGM-134A Midgetman, hivatalosan: Kisméretű Interkontinentális Ballisztikus Rakéta (Small Intercontinental Ballistic Missile, SICBM), az Amerikai Egyesült Államok által fejlesztett interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) volt, mellyel a Légierő a silótelepítésű LGM-30 Minuteman és (2005-ig) az LGM-118 Peacekeeper rakétákat kívánta kiegészíteni.
E rakéta fejlesztésével, mely 1986 és 1992 között zajlott, egy olyan kis tömegű, nagy mobilitású ICBM-t kívántak létrehozni, mely egész biztosan átvészelné egy esetleges nukleáris támadás első hullámát.
A Légierő országszerte szétszórtan, mobil kilövőkön kívánta elhelyezni e rakétákat a minél nagyobb túlélési esély és minél nehezebb megsemmisíthetőség érdekében.
Fejlesztés
Az amerikaiak gyorsan felismerték, hogy a szovjet rakéták pontosságának drasztikus növekedése, különös tekintettel a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakétákra (SLBM) komoly veszélyt jelent a nemzet fölalatti, megerősített silóira.
Fennállt a veszélye annak, hogy a szovjetek tengeralattjáróikról jelentős számú rakéta kilövésével megsemmisíthetik az amerikai ICBM-k többségét, még azok kilövése előtt.
Ugyanakkor a fix silókkal szemben egy mobil kilövőre telepített ICBM jóval nehezebb célpontot jelentene. A fenti veszély mellett a szovjetek SS-24 (vasúti kocsikba telepített) és SS-25 (mobil kilövőre telepített) típusú ICBM-ire is megfelelő választ kellett adni.
A Scowcroft Bizottság (teljes nevén: Stratégiai Erők Bizottsága, elnöke: Brent Scowcroft tábornok) Ronald Reagan elnök megbízásából 1983. április 6-án kiadott jelentésében, egyéb kérdések mellett, javasolta egy új, könnyített rakéta fejlesztését, amely mindössze egyetlen visszatérőegységet szállítana.
A rendszer kritériumainak meghatározását célzó vizsgáltatok 1984-ben kezdődtek, s miután Reagan 1986 decemberében jóváhagyta egy kisméretű, alacsony tömegű ICBM fejlesztését, a Martin Marietta zöld lámpát kapott a Midgetman rakéta fejlesztésére.
Az elképzelés szerint az új rakétákat mobil kilövőkre kellene telepíteni, melyeket szétszórnák a nemzet egész területén. A kilövők ellenséges támadás veszélye esetén kigördülnének a nemzet úthálózatára, avagy elhagyva az aszfaltozott utakat, terepen könnyen elkerülhetnék az ellenséges rakétákat.
A rakéta első kilövésére – miután az 1988-ban elrendelt költségvetési csökkentés következtében kis híján törölték az egész programot – 1989 májusában került sor, mely csak részben volt sikeres (az indítást követő 70 másodperccel a rakéta letért pályájáról és megsemmisült a Csendes-óceán fölött).
Első teljesen sikeres tesztre 1991. április 18-ig kellett várni, amikor a rakétát hideg kilövési módszer (a rakétát nagy nyomású sűrített levegő segítségével kilökik a konténeréből, majd csak ezután gyújtják be az első fokozat motorját) alkalmazásával indították egy kilövési tubusból a Légierő Vandenberg bázisán.
A sikeres teszt is kevésnek bizonyult a program megmentésére, a hidegháború lezárultával kialakult viszonyok közepette már nem volt szükség egy ilyen rakétára, 1992 januárjában George H.W. Bush elnök töröltette a teljes programot.
A rakéta egyébként háromfokozatú, szilárd hajtóanyaggal hajtott, hideg kilövési módszerrel indított ballisztikus rakéta volt, melynek hatótávolság 11 000 km volt. A rakéta egyetlen Mark-21 típusú visszatérőegységet szállított, amely egy 475 kT hatóerejű W87-1 termonukleáris robbanófejet rejtett magában. A rakéta körkörös szórása csupán 90 m volt!
Midgetman kilövő
A rakéta mellett a rakétát szállító sugárzás ellen megerősített mobil kilövő prototípusát is megépítették, s későbbi teljes értékű tesztek céljából.
A Boeing Aerospace and Electronics and Loral Defense Systems Division által fejlesztett és gyártott kilövő 108 tonnával mérlegelt, csúcssebessége műúton 88 km/h volt, de a terep sem okozott komolyabb problémát számára.
A kilövő beáshatta megát a földbe, növelve a nukleáris robbanással szembeni védelmét. Meghajtását egy 1 200 LE-s Rolls-Royce Perkins dízelmotor biztosította.
A prototípust 1988 decemberében szállították le a Légierő számára, mellyel egészen 1991-ig folyamatosan teszteltek a Légierő montanai Malmstrom bázisán.
Specifikációk
Típus: ICBM
Telepített darabszám: 0, prototípus csupán
Tervező: Martin Marietta
Tömeg: 13,6 t
Hossz: 14 m
Átmérő: 1,17 m
Visszatérőegység / robbanófej: Mark-21 / W87-1
Hatóerő: 475 kT
Üzemanyag: szilárd
Hatótávolság: 11 000 km
Irányítási rendszer: Inerciális
Körkörös szórás: 90 m
Kilövési platform: Megerősített Mobil Kilövő (Hard Mobil Launcher)
Felhasznált irodalom
Képek
Lezárás dátuma: 2010. július
.jpg){kind=link}
