Az augusztus 24-27 között Denverben megrendezett, az Association for Unmanned Vehicle Systems International (AUVSI) éves kiállítását meglátogatók néhány igazán rendhagyó, ilyen-olyan fejlesztési állapotban leledző UAV-ot is megszemlélhettek. Ezek közös vonatkozásai, hogy mindegyik inkább a „vizes” fegyvernemek részéről jelentkező esetleges jövőbeni igényeket – elsősorban felderítés részbeni/teljes automatizálását – igyekeznek meglovagolni, illetve hogy ehhez részben a repülés történetének korábbi szakaszaiból, ilyen-olyan okokból akkoriban mellőzött VTOL megoldásokat vonultatnak fel.

A VTOL vonatkozás, figyelembe véve elsősorban a tengerészgyalogság és/vagy a haditengerészet érdeklődésének esetleges komolyabbra fordulását nem is meglepő, hiszen ez esetben kiemelt cél lehet vélhetően a fel és leszálláshoz szükséges terület minimalizálása. Márpedig veleszületett hátrányaik – komplikáltság, a hordozható hasznos teher csökkenése – ellenére erre a VTOL gépek igencsak ideálisak. Persze, felmerülhet a kérdés, hogy miért nem forgószárnyas vonalon gondolkodnak az érintett cégek, hiszen helikopter UAV úgyis van már. Például mert a helikopterek relatíve lassúak.

Így hát a „névtelen” kicsik és nagyok egyaránt rámozdultak ilyen-olyan mértékben a VTOL UAV/UAS kérdésre. Nem új keletű persze a jelenség, az augusztusi AUVSI kiállítás csak egy amolyan snapshot, szemezgetés a a publikus fejlesztések (egy részének) jelenlegi állásáról.

No de lássunk is akkor pár példát!

Kezdjük talán egy marylandi központú kis céggel, az American Dynamics-szel, mely az AD-150 nevezetű fejlesztése során egy, a 60-as években, a Bell X-22 kapcsán alkalmazott megoldáshoz, a forgatható csőlégcsavarhoz nyúlt vissza.

Az American Dynamics AD-150 még 2008-ban | Forrás ,

A nagyjából a General Dynamics nagysikerű Predator családjának első tagjával egy súlycsoportban lévő, teljesen autonómra tervezett AD-150 utazási sebessége 300 csomó (555 km/h), szállítókapacitása pedig 500 – 1 000 font, azaz maximálisan 450 kg körül alakulna.

A cég alapítója, Wayne Morse elmondása szerint a Tengerészgyalogság vonatkozásában fontolgatás alatt áll, hogy szükségük van-e VTOL UAV-ra és a Haditengerészet részéről is előállhat a fokozott igény.

Ezek persze nyilvánvalóan egyelőre igencsak képlékeny dolgok, ám mindenesetre az AD-150 fejlesztését Maryland állam mellett a Naval Air Systems Command is támogatja kis(ebb) mértékben: anyagi támogatásukkal vált lehetővé az AD-150 makettek – köztük a teljes méretűnek is a – szélcsatornás tesztelése. Október – november magasságában üzemelő meghajtással rendelkező modell szélcsatornás tesztelése van kilátásban a cég elmondása szerint.

Ez pedig már a Frontline Aerospace koncepciója, a V-STAR | Forrás ,

A Colorado-i székhelyű Frontline Aerospace makettja teljesen más megoldást vonultat fel: az egyébként cirka az AD-150 méreteivel rendelkező masina meghajtásáról 2 Rolls-Royce M250 erőforrás gondoskodna. A két hajtómű 1-1 csőlégcsavart hajtana meg: egyet a V alakú törzs közepén és egyet a törzs hátsó felén, a horizontális haladás biztosítása végett.

A V-STAR nevete viselő gép látványterve | Forrás ,

Forrás">

A kis cégek közül szintén egy, a nagyok által anno próbálgatott VTOL megoldáshoz nyúl vissza a kaliforniai MLB a V-BAT UAV családjuk VTOL változatának hegesztgetésekor. A Convair XFY és Lockheed XFV prototípusokon próbálgatott módszer nem igazán bizonyult életképes VTOL megoldásnak pilóta vezette gépek esetében, ám az MBL mindössze 31 kilogrammos V-BAT-jának segítségével a DARPA azt kívánja demonstrálni, hogy ilyen elven működő apró kis UAV-okkal sikeresen lehetne titokban telepíteni fegyvereket, szenzorokat ellenséges területre.

Persze a nagyok sem most jöttek le a falvédőről, őket sem kell félteni, ha látványos makettekkel és látványtervekkel, ötletekkel kell dobálózni (na meg esetleg megvalósítani). A mamutok közül a Lockheed Martin és a Northrop Grumman is rámozdult a kérdésre, és kis riválisaikhoz hasonlóan ők is beletúrtak az évtizedes projektek mappái közé.

Az anno meg nem valósult amerikai V/STOL tervek közül a Lockheed Martin és a Northrop Grumman az utóbbi által már régen bekebelezett Ryan Aeronautical-féle XV-5 Vertifan dossziéit áshatta elő ihlet merítése célzatából. Legalábbis a Lockheed Martin által nemrégiben bejelentett, csökkentett észlelhetőségű UCAV koncepció, a VARIOUS (VTOL Advanced Reconnaissance Insertion Organic Unmanned System) kapcsán visszaköszön az XV-5 megoldása.