|

A Raytheon gyárthatja az SDB II-t

Az elmúlt 42 hónap során a Raytheon és a Boeing között folyt egy verseny, melynek célja az SDB II (Small Diameter Bomb – kis átmérőjű bomba) bomba fejlesztésének és gyártásának joga volt. A több száz millió dollár értékű szerződés keretében a győztes vállalat a USAF, a US Navy és a USMC (Amerikai Légierő, Haditengerészet, Tengerészgyalogság) vadászbombázói számára készítheti majd a 250 fontos (113 kg) precíziós fegyvereket. A nyertest augusztus 9-én jelentették be.

Ez pedig meglepő módon nem más, mint a Raytheon. Azért érdekes a dolog, mivel az SDB előző verzióját, a GBU-39-et a Boeing fejlesztette ki és gyártotta a USAF számára már évek óta. Most azonban úgy tűnik, a konkurencia kerekedett felül rajtuk, így az Egyesült Államok vadászbombázóinak új generációs könnyű csapásmérő fegyvere a Raytheon GBU-53/B lesz. A cég egyelőre 451 millió dollárt kap majd, melyből a fennmaradó teszteket kell elvégezniük, illetve be kell indítaniuk a gyártást úgy, hogy az első SDB II-esek 2013-ban a megrendelőhöz kerüljenek.

A GBU-53/B jelentős előrelépést jelent az elődhöz képest, ugyanis kombinált vezérlésű. Ez azt jelenti, hogy háromféleképpen is célra lehet vezetni. Rendelkezik félaktív lézeres, infravörös képalkotó és milliméteres hullámhosszú radaros vezérléssel is egyszerre, ez pedig óriási előnyt jelent az SDB II-est cipelő repülőgép számára, mivel elég egyféle bombát felfüggeszteni rá. Ennek vezérlését bevetés közben a körülmények alakulásától függően a pilóta (vagy mondjuk az F-15E Strike Eagle esetében a WSO) variálhatja.

Négy SDB egy F-15E törzse alatt (Forrás) ,

Ráadásul a GBU-53/B nemcsak statikus, vagyis álló célpontok ellen használható, hanem mozgó objektumok ellen is, mint például konvojok vagy mobil légvédelmi komplexumok. A bomba minden időjárási körülmények között használható, ráadásul már az ellenségtől messze leoldható, ami a hordozó platformként szolgáló vadászbombázó és a benne tartózkodó személyzet biztonságát növeli. Az eredeti SDB I 40 tengeri mérföld (74 kilométer) távolságból indítható volt, és a gyártó szerint az új változat még ennél is többet tud majd.

’A Raytheon egy olcsó, minden időben bevethető és pontos fegyvert biztosít a harci gépek számára, mely még biztonságukat is növeli.’ – nyilatkozta Dr. Taylor W. Lawrence, a Raytheon Missile Systems elnöke egy sajtóközleményben. ’Ez a sokoldalú fegyver, a GBU-53/B megfelel az összes követelménynek, melyet vele szemben támasztottak, és tökéletesen megfelel az 5. generációs F-35 Lightning II számára, melynek belső fegyverterébe több is befér belőle.’

A Boeing részéről természetesen nem örülnek túlzottan a Raytheon győzelmének.
’Nagyon csalódottak vagyunk, mivel a Boeing már bizonyította szaktudását az SDB I bombával, mely tökéletesen bevált. Bízunk benne, hogy a USAF minden tekintetben szabályos eljárást folytatott le, és várjuk a kiválasztási procedúra eredményének részletes indoklását.’ – mondta Debra Rub, a Boeing Weapons alelnöke.

21 hozzászólás “A Raytheon gyárthatja az SDB II-t”

  1. Furcsállom én ezt a három irányítási módot, és a nagy hatótávolsággal kapcsolatos ígéretet. Már 70km is nagyon nagy távolság, hogy akár félaktív lézer, akár milliméter hullámhosszon működő radar, akár infravörös képalkotással képesek legyenek egy szárazföldi célpontot befogni. Ekkora távolságra inkább GPS/INS irányítás dukálna, amit viszont nem említenek…

  2. Olcsó???
    Azt meg hogy csinálják?Mert van benne egy aktív radar egy infravörös képalkotó és egy félaktív lézeres érzékelő.Ahhoz,hogy nagy távolságról be lehessen vetni szárnyak kellenek,a mozgó célpontok megtámadásához pedig kormányfelületek.Szóval nem tudom,hogyan hozzák ki ezt olcsóra.

  3. Képtelen vagyok felfogni, hogy miétr dobálóznak ilyen irreális magasaságadatokkal. Ja, hogy 16 km-ről indítva? Vagy hogyan? A Mavericknek hajtóműve van, de mégis csak kb. 20km-re mehet el. Persze ezt is elméleti, mert a szenzora ennyit sem tesz lehetővé.

    Igazából soha nem értettem, hogy miért ennyi kiegyensúlyozott az AGM-65. Miért lett ekkora? Kisebb is elég lett volna… Vagy az akkori technika szinten a nagy átrmérő szüskéges volt és az arányok megtartása érdekében kellett ekkorának lennie?

    Nagy bombákhoz mikor lesz ilyen hármas kombinált vezérlés?

    A mozgó célpont támadása azért bombával elég cinkes, mert a lendülete elég esetleges tud lenni, ha a cél irányt vált.

  4. Vagy nézzük máskép. Az a vitrolázógép, aminek 50 körüli siklószáma van, az istenkirálycsászár gép. Egy ilyen bombának jó, ha 1:6-1:8 a siklószáma. Álló cél ellen tud kb. a jellemző 6-8 km repülési magasságból akkor 36-64 km-et attól függ, hogy milyenek a körülmények, hőmérséklet, SZÉL (!!), oldási sebesség, stb.

    Viszont a hátránya a fegyvernek, hogy lassan ér célba. Egy légvédelm rendszer ellen ez gáz, mert szép, hogy elpusztíthatja a célt, csak közben a rád indított rakéta odaérthet. Ráadásul ott, ahol komoly légvédelmi rendszer van – Sz-300 – ott te nem fogsz 6-8 km magasan grasszálni, mert a megsemmisítési zónája ott ezeknek elég tisztességes.

  5. Molni!

    Ha jól megnézed a Maverick egy kicsit hasonlít a Phoenixre, csak valamivel kisebb annál… A cég így takarékoskodott a fejlesztéseknél.
    A távolsággal kapcsolatban pedig lehet, arra gondolnak, hogy hajító bombázással lehet azt növelni.
    Az SZ-300-rendszer pedig lehet, hogy észleli az indított bombát géppel együtt és hogy rakétát is lőnek rá, de ha intenzíven süllyednek és zavarják a rendszert, valamint távolodnak, akkor talán megúszhatják…

  6. Ennek a bombának nem sok értelme van .
    Ez csak AK-val és terepjáró-val szaladgáló csoportok ellen lehet bevetni. Komoly légvédelemmel ellátott országba nem ez a fegyver a tökéletes . Csak gondolok itt az sz-300 sz-400 és a jövőbe rendszerbe álló sz-500-ra én inkább valami nagy hatótávolsággal repülő rakéta lenne a legjobb ami a hangsebesség 4x repül na az már komoly fegyver.

  7. @Molnibalage: A Maverick az 1960-as évekig tekint vissza, azért van még mindig rendszerben, mert a JCM (Joint Common Missile) program zátonyra futott, így 2009-ben újra meg kellett nyitni a Maverick gyártósorokat, amiket korábban már bezártak, lévén a legnagyobb vásárlók már a Brimstone és a JCM rakétákra vártak.

    Jelenleg úgy néz ki, hogy a JAGM (Joint Air-to-Ground Missile) program győztese válthatja a Maverick, Hellfire és TOW rakétákat, és most éppen azon spekulálnak sokan, hogy az SDB-II. sikere miatt erre a Raytheon a legesélyesebb, hiszen várhatóan annak JAGM verziója az SDB-II. esetén sikeresen használt hármas irányítórendszert fogja használni, vagy annak fejlesztett változatát.

  8. Csak gondolok itt az sz-300 sz-400 és a jövőbe rendszerbe álló sz-500-ra én inkább valami nagy hatótávolsággal repülő rakéta lenne a legjobb ami a hangsebesség 4x repül na az már komoly fegyver.

    A probléma a fegyver mérete. Nagyon nagy lenne a tömege. Az AGM-88-ból sem csináltak „hosszított” verziót – lásd R-27E és R-27ER – pedig azért a ’80-as évek elej fenyegetésekhez képest elég kurta a lába.

    Inkább mással ellensúlyozzák a problémát. Alacsonyan repülés és felpattanó manőverel indítás, kombinált fej van már abban + GPS, stb.

    A rugalmasabb alkalmazás nyerőbbnek tűnik, mint a brutális nyers erő.

  9. @Roni

    „Ennek a bombának nem sok értelme van .
    Ez csak AK-val és terepjáró-val szaladgáló csoportok ellen lehet bevetni. Komoly légvédelemmel ellátott országba nem ez a fegyver a tökéletes . Csak gondolok itt az sz-300 sz-400 és a jövőbe rendszerbe álló sz-500-ra én inkább valami nagy hatótávolsággal repülő rakéta lenne a legjobb ami a hangsebesség 4x repül na az már komoly fegyver.”

    Az ilyen célpontok, légvédelmek leküzdéséhez mikor használnának ilyen fegyvert? Soha. Arra ott van a JASSM (370km), JASSM-ER (930km), Shadow Storm (250km+), SLAM-ER (230km+) és így tovább. A megfelelő fegyver a megfelelő feladatra.

    Szóval az SDB és SDB-II. azért igenis értelmes fegyver, a megfelelő feladatra.

  10. Az ilyen célpontok, légvédelmek leküzdéséhez mikor használnának ilyen fegyvert? Soha. Arra ott van a JASSM (370km), JASSM-ER (930km), Shadow Storm (250km+), SLAM-ER (230km+) és így tovább. A megfelelő fegyver a megfelelő feladatra.

    Ezeknen van „radargyilkos” szenzor? A légvédelem az ilyen célokat leszedi, tucatszámra kell indítani. Nem éppen olcsó multatság, bár a védekező fél részéről sem. Persze nem repülőgépeket szed le, ergo „pazarlása” folyik ilyenkor a légvédlemi rakétáknak. Arpó bibi, hogy ismerni kell a célpont helyzetét és feltenni, hogy nem megy odébb. Viszont 370 km meg 900 km szubszonikusan elég sok időt hagy erre. Persze lehet data linken is adatot küldeni, no de +100 km felett milyen szenzor mit lát és milyen értékelhető infót küld? Azon is el szoktam töprengeni, hogy az adatkapcsolat titkossága hogyan tartható fent, ha több tucat ilyen cucc van fent. Van elég „sávszél” és frekvencia ehhez?

    Ezek a fegyverek szerintem csak statikus célok ellen érnek valamit kivéve talán a SLAM-ER, ha jól emlékszem, akkor van saját radarja (?) és talán még kis IR szenzora is.

  11. Én csak azt nem értem, ha ott a milliméteres radar, akkor minek a lézer? Esetleg hogy radarral nem rendelkező, de célzókonténerrel felszerelhető gépek is indíthassák? Ez esetben nagyon a COIN hadviselésre gyúrnak a jenkik.

  12. Ezeknen van “radargyilkos” szenzor?

    JASSM(-ER): INS/GPS plusz adatlink. (ha a SAM radarja be van mérve a kisugárzás által, akkor a helyzetét az nem szokta túl sűrűn változtatni :))
    SLAM-ER: GPS + IR (radarja nincs), adatkapcsolattal bír, a SLAM-ER ATA változat képes automatikusan azonosítani az útjába kerülő földi célpontokat, és a beprogramozottakat automatikusan támadja.
    Storm Shadow: GPS/INS + végső fázisban IR, a SLAM-ER ATA-hoz hasonlóan a végső fázisban a memóriájában lévő adatok alapján igyekszik maga megtalálni a célpontját.

    Persze lehet data linken is adatot küldeni, no de +100 km felett milyen szenzor mit lát és milyen értékelhető infót küld?

    Ahhoz, hogy 300-400km-ről SAM-et indíts a kereső lokátort nagy magasságból akár 600-800km-ről is „látni” lehet radarbesugárzás alapján….

  13. JASSM(-ER): INS/GPS plusz adatlink. (ha a SAM radarja be van mérve a kisugárzás által, akkor a helyzetét az nem szokta túl sűrűn változtatni :))

    A HARM indítások során a HTS pod sem volt képes a 300 km-es JASSM elméleti max. hatótávjának 10%-ról olyan pontos sem mérést csinálni, hogy a kikapcsolt radarra rámenjen a HARM. Ezek után ez az alkalmazás valahogy – már bocs, de komolytalannak tűnik. Eltelt tíz év, de azért csodák nincsenek és főleg nem ekkora távolságból.

    Az S-300 rendszer égháttéreben egy JASSM-ot akár 100-120 km-ről is meglát valószínűleg. A mai rendszerek 2-3 perc alatt menetkészek. Szépen odébbmegy amíg a közelben levő társa – ugyebár átlapolás lehet – fedezi őt (+vadászok is lehetnek odafent) és onnantól fogva feldughatod magadnak az indítási koordinátáidat. Ráadásul nem csak statik radaros légvédelem van. A Tor és haszonszőrű ellen mit kezd egy ilyen? Véleményem szerint a nagy büdös semmit. Marad a HARM…

    SLAM-ER: GPS + IR (radarja nincs), adatkapcsolattal bír, a SLAM-ER ATA változat képes automatikusan azonosítani az útjába kerülő földi célpontokat, és a beprogramozottakat automatikusan támadja.

    Na, ez már egy fokkal életképesebb, de azért én bizalmatlan vagyok a képfelismeréssel kapcsolatban. Láttuk az izraeli videót az IR kép mimikálásáról. Annyi álcélt generálhatsz, hogy ehaj…

    Az itt felsoroltakhoz képest az új kombinált HARM minden téren világbajnok, a hatótávot leszámítva. Ha elindították, akkor garantáltan nincs időd odébmenni és leszedni is nehezebb a SAM-nek.

    Ahhoz, hogy 300-400km-ről SAM-et indíts a kereső lokátort nagy magasságból akár 600-800km-ről is “látni” lehet radarbesugárzás alapján….

    És milyen pontossággal? Lásd a mérési pontosságot fent. Ha szögmásodperces pontossággal mérsz – ezt szerintem a sci fi kategória – akkor is elég tisztességes nagyságú területet kapsz. Ha ezen belül van más sugárzó cél is, akkor gáz van.

    Nem vágom, hogy miért ilyen hurráoptimisták. Kicsit azt látom ezeknél az újgenerációs szupernagyhatótávolságúnak titulált rendszereknél, hogy abba a hibába esnek, mint a „felejtsük el a dogfigtot” időszakban. Egyszerűen nem látom reálisak ezeket a gigantikus indítási távolságokat.

  14. A HARM indítások során a HTS pod sem volt képes a 300 km-es JASSM elméleti max. hatótávjának 10%-ról olyan pontos sem mérést csinálni, hogy a kikapcsolt radarra rámenjen a HARM. Ezek után ez az alkalmazás valahogy – már bocs, de komolytalannak tűnik. Eltelt tíz év, de azért csodák nincsenek és főleg nem ekkora távolságból.

    Én az opciókat vetettem fel, a lehetséges nagy hatótávolságú csapásmérés terén. Emlékeztetőleg: Roni volt kiakadva a miatt, hogy az Sz-400 már sokszáz km-ről is képes (elvileg) lelőni az indító gépet. No én erre kontráztam, hogy az ilyen távolságból való csapásmérésnek is van (elvi) lehetősége.

    A radarok pozícióját nem egyszerű bemérni, de végül is kellő kreativítással nem lehetetten. Hirtelen példa: kémműhold gyors kiértékelés, vagy egy kellően nagy számú beépített sejt, akik műholdas telefonon (vagy adott esetben sima mobil telefonon) elküldik az általuk meglátott SAM koordinátáit.

    Az S-300 rendszer égháttéreben egy JASSM-ot akár 100-120 km-ről is meglát valószínűleg.

    Őőőő… a JASSM csökkentett RCS-el bír, radarkeresztmetszete szemből olyan 10cm lehet sejtésem szerint. Ha az Sz-300 ezt meglátja 100km-ről, akkor az biza szép teljesítmény, de egyben azt jelenti, hogy az F-35A export változata sem mehet sokkal közelebb hozzá…

    A Tor és haszonszőrű ellen mit kezd egy ilyen?

    Khhmm… Miért vetne be valaki egy 200+ km hatótávolságú eszközt egy 12km effektív hatótávolsággal bíró SAM ellen?

    Na, ez már egy fokkal életképesebb, de azért én bizalmatlan vagyok a képfelismeréssel kapcsolatban. Láttuk az izraeli videót az IR kép mimikálásáról. Annyi álcélt generálhatsz, hogy ehaj…

    Plusz ha még az IR álcázásra is ráfeküdsz… Ettől még persze ez is egy opció (ha kellően óvatlan a célpont).

    Az itt felsoroltakhoz képest az új kombinált HARM minden téren világbajnok, a hatótávot leszámítva. Ha elindították, akkor garantáltan nincs időd odébmenni és leszedni is nehezebb a SAM-nek.

    Ismét két fontos megjegyzés: nem feltétlen anti-radar eszköznek van tekintve a felsorolt csapásmérő erő, hanem akár nagy hatótávolságú SAM által védett légtérben lévő statikus (a legtöbb esetben egyben mobil) célpontok elleni csapásmérésre képes eszközök. Másodszor itt ismét a hatótávolság volt a téma, ha most 300-400km-ekkel dobálódzunk, akkor a HARM ~100km-es effektív hatótávolsága sem elég…

    És milyen pontossággal? Lásd a mérési pontosságot fent. Ha szögmásodperces pontossággal mérsz – ezt szerintem a sci fi kategória – akkor is elég tisztességes nagyságú területet kapsz. Ha ezen belül van más sugárzó cél is, akkor gáz van.

    Én nem csak a HTS konténert nézném, hanem minél több forrásból vizsgálni a beérkező adatokat, így három(, négy, öt, sok) szögeléssel meghatározni a célpont koordinátáit.

    Egyszerűen nem látom reálisak ezeket a gigantikus indítási távolságokat.

    A fenti fegyverek jellemzően bunkerek, HQ-k, stratégiai fontosságú épületek, repterek és hasonlók ellen készültek. Én egy olyan opciós alkalmazási területet vetettem fel, amire szintén lehet használni adott esetben…

  15. Roni volt kiakadva a miatt, hogy az Sz-400 már sokszáz km-ről is képes (elvileg) lelőni az indító gépet. No én erre kontráztam, hogy az ilyen távolságból való csapásmérésnek is van (elvi) lehetősége.

    Akkor ezúton üzenem neki, hogy felejtse már el ezt a marhaságot. Közepes magasságon repülő cél ellen a 100km-es hatótávolságot ha karcolgatja a rendszer, mert az 1800 m/s körüli égésvégi sebességet úgy tünteti el a légellenállás, hogy azt öröm nézni… Ballisztikus rakéták ellen az indítási távolság lehet ekkora és vadászgépek ellen talán 100-150, de akkor feltételezni kell, hogy a balga vadászgép nyílegyenesen repül. Ez nem éppen jellemző…

    Hirtelen példa: kémműhold gyors kiértékelés, vagy egy kellően nagy számú beépített sejt, akik műholdas telefonon (vagy adott esetben sima mobil telefonon) elküldik az általuk meglátott SAM koordinátáit.

    A legvalószínűbb talán az utóbbi. Ma már tényleg pillanatok kérdése az egész. Személyi GPS-szel saját helyzet belő. Aztán irányszög pl. lézeres vagy optikai távmérővel + némi számolgatással már meg is van a cél.

    Khhmm… Miért vetne be valaki egy 200+ km hatótávolságú eszközt egy 12km effektív hatótávolsággal bíró SAM ellen?

    Tényleg fene jó kérdés. :)
    Én nem a távolságon akadtam fent. Ha a Tor mozog, akkor édesmindegy, hogy 30 vagy 300 km-re van. Mozgó célt kapott már el egyáltalán HARM? Volt már indítva olyanra? Egyáltalán képes a mobil eszközök hullámsávjában dolgozni?

    A HARM effektív hatótávolsága inkább 30-50 km.

    Én nem csak a HTS konténert nézném, hanem minél több forrásból vizsgálni a beérkező adatokat, így három(, négy, öt, sok) szögeléssel meghatározni a célpont koordinátáit.

    Ilyen távon az sem sokat segí sőt, szerencsétlen esetben olyan szóráskép is adódhat, hogy a mérések egy cél kettőnek hoznak ki.

    A fenti fegyverek jellemzően bunkerek, HQ-k, stratégiai fontosságú épületek, repterek és hasonlók ellen készültek.

    Amen. :)

  16. molni

    Nem feltétlen kell arrébb menni,ha észleli a felderítőlokátor az ellene indított eszközt(legyen az rakéta,bomba,robotrepülő,cirkáló rakéta szóval bármi)mert ezekkel a rendszerekkel párhuzamosan (Patriot,S-300/400)alkalmaznak légvédelmi gépágyúkat is a rendszer védelme érdekében.Egy modern légvédelmi gépágyú(LOra-G,Panchir,Tonguska stb.)képes arra,hogy elpusztítson rakétát,bombát,robotrepülőt,cirkálórakétát stb. arról nem is beszélve,hogy erre képes az S-300/400 vagy akár a Patriot is.Az önvédelemnek viszont az a hátránya,hogy kevesebb repülőt tudsz(vagy egyet sem hisz ilyenkor te vagy a legfontosabb nem nem pedig az általad védett terület/objektum)támadni miközben magadat véded.

  17. Közepes magasságon repülő cél ellen a 100km-es hatótávolságot ha karcolgatja a rendszer, mert az 1800 m/s körüli égésvégi sebességet úgy tünteti el a légellenállás, hogy azt öröm nézni… Ballisztikus rakéták ellen az indítási távolság lehet ekkora és vadászgépek ellen talán 100-150, de akkor feltételezni kell, hogy a balga vadászgép nyílegyenesen repül. Ez nem éppen jellemző…

    Félig értek csak egyett, mert azért tegyük hozzá, hogy egy 12-13km magasan repülő cél ellen reálisnak tűnik a 300km-es hatótávolság. Ne feled, hogy egy ukrán Sz-200V „sikeresen” leküzdötte a Siberia Airlines 1812-est mintegy 320km-ről…

    Mozgó célt kapott már el egyáltalán HARM? Volt már indítva olyanra? Egyáltalán képes a mobil eszközök hullámsávjában dolgozni?

    Nem hiszem, hogy a mobil indítóállás befogása problémát jelentene, persze nyilván jelent némi nehézséget az elpusztítás terén.

    A HARM effektív hatótávolsága inkább 30-50 km.

    Elvi szinten lehetséges a 150km is, ha jól tudom, de persze ez inkább tényleg csak elméleti szint.

    http://www.designation-systems.net/dusrm/m-88.html