Mielőtt bárki egy alakulat bemutatására gondolna, le kell szögeznem, hogy más oldalról közelítjük meg a katonai repülés mindennapjait. Néhány érdekességet szeretnék bemutatni, ami talán segít betekintést engedni a katonai repterek életébe és a légi járművek repülésével kapcsolatos néhány sajátosságba. Mindezt tesszük teljesen legálisan, tehát nem igazi titkokról szól, még ha első ránézésre annak is tűnnek majd…

A kilencvenes évek eleje óta, erőteljes liberalizációs folyamat zajlott le az európai légtér koordináció terén. A katonai repülés hegemóniája már a múlté, a kereskedelmi légi forgalom növekedésével párhuzamosan, a civil légi irányítás rugalmasan működik együtt a hasonló katonai szervekkel, a prioritás kezd áttolódni a polgári területre… természetesen bizonyos esetekben a katonai tevékenység elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen továbbra is.

Kezdjük a katonai repülőterekkel a témát. Napjainkra háromra olvadt a katonai légi bázisok száma, a szerencsés túlélők: Kecskemét, Szolnok, Pápa. Aki civilként rajong a katonai repülésért, az már biztos elgondolkodott azon, hogy hogyan is néznek ki a gurulóutak egy repülőtéren, milyen berendezések segítik a pilóták munkáját, merre találhatóak a hangárok… hogyan működik az egész rendszer… A polgári repülésben e célból az úgynevezett AIP (Aeronautical Information Publication) kiadvány áll rendelkezésre, amely minden fontos információt tartalmaz a szakmai érdeklődők számára, a repülőterekről, illetve egy adott ország légiforgalmi sajátosságairól. A polgári repülésről szóló chicago-i egyezmény alapján, az alkalmazó országok katonai célú repülőtereiről is tájékoztatást kell adni (MILAIP), hasonlóan a civil kiadványokhoz. A Magyar Köztársaság Katonai Légiforgalmi Kiadványa a Honvédelmi Minisztérium honlapjáról érhető el.

A tájékoztatóban megtalálható információk nagy mértékben harmonizálnak az ICAO szabványokkal és ez vonatkozik a repülőtereken használt repülést támogató rendszerekre, eszközökre, eljárásokra. Pl.: Fénytechnikai rendszerek, leszállító-rendszer (ILS), navigációs eszközök (DVOR, NDB), burkolati és tájékoztató jelzések. Ez nem csoda hiszen a NATO normák szerint a katonai légi járműveknek is képesnek kell lenni az ICAO standard szerinti üzemelésre a navigáció, kommunikáció és a fónia területén is. Természetesen lehetőség van a polgári rendszerektől független üzemelésre is ha esetlegesen egy éles helyzet ezt kívánná.

A szöveges információk mellett az alábbi térképek megtekinthetőek:

* Repülőtér térkép (ADC)
* Repülőtéri akadálytérkép (AOC)
* Repülőtérkörzet térkép (AREA)
* Ornitológiai térkép (BVC)
* Repülőtéri földi mozgások térképe (GMC)
* Látvarepülési megközelítési térkép (VAC)
* Műszeres megközelítési térkép (ILS; VOR; NDB; RNAV)
* Precíziós megközelítési tereptérkép (PATC)

A tájékoztató kiadvány mellett megtaláljuk a polgári repülésben is ismert NOTAM-ot (Notice To Airmen), amely katonai repülőterek állapotáról tartalmaz rendszeresen frissülő információkat (pl, ideiglenesen lezárt/megnyitott TWY és RWY, üzemen kívüli navigációs rendszer stb).

Ha a repülések helyszínei érdekelnek minket akkor, érdemes tanulmányozni a Hungarocontrol weboldalán naponta frissülő “Napi Légtérfelhasználási tervet”. Itt információkat kapunk az időszakosan elkülönített légterek (TRA) és a veszélyes légterek aktivitásáról. Az ezeken a légtereken kívül végrehajtott katonai tevékenységről (pl NVG repülés, UAV tevéknység, katonai gyakorlat) még az eseti légtereknél találhatunk adatokat.

Reméljük ez a rövid összeállítás hozzájárul ahhoz, hogy jobban átláthatóvá váljon a magyar katonai repülés működése.

Írta: Papp Ferenc, Kerozingőzös Portál