Az amerikai haderő sajtórészlege rendszeres le szokott közölni nem átlagos családegyesüléseket – gondolni kell itt főleg a szárazföldi erőkre, azon belül is Irakra vagy Afganisztánra. Visszaemlékezve szerepelt már többféle variáció: házastársak, apa – fiú, anya -fiú egy helyen szolgál, vagy épp váltja egymást, stb. Ezekből nem szoktunk mazsolázni, mert a magyar olvasónak ez tulajdonképpen nem túl érdekes. Most azonban teszünk egy kivételt! :)
Egyrészt a felállás szokatlan volta miatt, másrészt mert van benne egy nem kicsi „Ennek mekkora esélye volt már!” elem.
A kis történet egy amerikai házaspárról szól, akik ugyan 2009 májusa óta házasok, ám a szolgálatból adódóan mégis csak ezen idő mintegy felében volt lehetőségük együtt lenni. Fél év távollét után azonban nemrégiben, még ha csak egy rövidke időre is, de sikerült összefutniuk valahol Pakisztán felett.
Jeff McLean a Haditengerészet hadnagya és a VFA-106 egyik F/A-18 Super Hornetjének kabinjában ülve keresi a betevőt, míg felesége, Christine Todd a Légierő századosaként KC-135 Stratotankert kommandíroz.
A McLean házaspár mindkét tagja továbbviszi családja repülős vonalát ,
A történetnek ezen hír apropójául szolgáló vonala idén májusban kezdődött, mikor is Christine McLean Angliából a Délnyugat-Ázsiai régióba lett vezényelve. Mivel férje január óta a térségben tartózkodó USS Dwight D. Eisenhower repülőgép-hordozó fedélzetéről járt arrafelé bevetésekre, mindketten bíztak benne, hogy – szó szerint – összeakadnak majd valahol.
A hetek azonban csak teltek és bár a pár igyekezett a szerény lehetőségekhez képest összekoordinálni a repüléseiket, csak nem sikerült összeakadniuk. Ahogy Jeff McLean fogalmazott az otthoni Milwaukee Journal Sentinel-nak elküldött emailjében, a Légierő és a Haditengerészet vasmadarainak itatása céljából naponta felszálló, mintegy 50 Stratotanker mellett „túl nehéz volt összetalálkozni a levegőben”.
És bár már nem is számítottak rá, végül a legeslegutolsó pillanatban mégiscsak sikerült! Minderre június végefelé került sor, mikor is Jeff utolsó afganisztáni bevetéséről elindult vissza a hajó felé, menetközben pár tonna kerozint vételezve.
A dolog érdekessége, hogy bár tudták, hogy mindketten nagyjából egy időben lesznek ugyanabban a légtérben a korábbi hetekre alapozva nem nagyon bíztak, hogy sikerül összefutniuk,k így vélhetően a férjet igencsak kellemes meglepetésként érte, mikor a tankolásra bejelentkezéskor felesége hangját hallotta viszont.
„Mikor végeztem az utolsó afganisztáni bevetésemmel a nap már épp lemenőben volt; frekvenciát váltottam, hogy bejelentkezzem a tankeremhez és Christine volt az!” – írta Jeff McLean az otthoni napilapnak küldött emailben.
És bár a fény és légköri viszonyok nem voltak adottak egy ideális tankoláshoz Jeff McLean bevallása szerint a kiküldetés fénypontjaként élte meg.
„Miután átadott mintegy 10 000 fontnyi üzemanyagot a pilótafülke mellé repültem. Felkapcsolta a kabin világítását és integetett; láthattam, azonban az én gépemben meglehetősen sötét volt, így nem vagyok benne biztos, hogy láthatta, amint integetek neki. … 500 csomós sebességgel végig együtt repülhettünk ki az ország légteréből egészen az Arab-tenger felé, ahol nekem a hajó, neki pedig a bázisa felé kellett fordulnia. Távozóban begyújtottam az utánégetőt, ami remélem pöpec látvány volt a sötétben. Egy abszolút tökéletes repülés volt.”
Zárjuk amivel kezdtük: ilyen is van, még ha bőven nem is mindennapos… :)
