Nemrégiben pelenkát vettek az indiai Szu-30MKI pilóták a standard hajózó overalljuk alá. No persze nem azért, mert ennyire tartanának a pakisztáni JF-17-től, hanem mert jó hosszú gyakorló bevetésre indultak, mely alatt már tarthatatlan állapotú folyékony ügyek is előállhatnak.
A gyakorlaton résztvevő pilóták által végrehajtott csapásmérés az Indiai Légierő Szu-30MKI vadászbombázói által képviselt, nagy hatósugara csapásmérő képességét volt hivatott szimbolizálni – no meg persze mindezt gyakoroltatni.
A közelmúltban 6 Szu-30MKI emelkedtek a magasba az Indiai Légierő két bázisáról, hogy egy jó 9 órás non-stop repülés részeként kicsit megszórják India legdélebbi, nagyobbrészt lakatlan szigetekből álló Andamán- és Nikobár-szigetek területén kijelölt célpontjaikat. Az indiai szubkontinens keleti illetve északi felében található Pune és Bareilly Légibázisokról elstartoló Szu-30MKI gépek pilótái az anyaföld felett átrepülve közelítették meg a szárazföldtől mintegy 1 300 km távolságban lévő szigetcsoportot. Ha nem is porzó tankkal, de már enyhén szomjasan a Bengáli-öböl felett találkoztak az Agra Légibázisról érkező Il-78 tankerekkel némi üzemanyag vételezése céljából.
Andamán- és Nikobár-szigetek nagyobb térképen való megjelenítése
A Szumátrától ÉNy-ra található, 572 apró szigetből álló szigetcsoport csak 36 szigete lakott, így akad alkalmas terep gyakorlásra, az kétségtelen.
A nyilatkozatok alapján, ezen 6 gép részvételévvel végrehajtott gyakorlatnak lesz folytatása a jövőben, sőt, extrémebb, a jelenleginél komplexebb gyakorlatokat terveznek, melyek 12 – 15 órás bevetéseket is jelenthetnek majd akár, melyekben az Andamán- és Nikobár-szigeteknek jelentősége lesz, szóval a Szuhoj pilóták barátkozhatnak a pelenka viselésével…
„A vadászok első alkalommal dobtak levegő-föld muníciót az Andamán-szigetek lakatlan területeire. Ki akarjuk használni ezen szigetek elhelyezkedését pilótáink extrém bevetésekre történő felkészítése során” – nyilatkozta az Indiai Légierő egy magas rangú illetékese.
Éjszakai bombavetést demonstrálnak az Indiai Légierő Szu-30MKI gépei
Akármi is volt az, annak annyi…
:)
Maradjunk annyiban, hogy nem lett volna jó alulról nézni a flare-t majd hallgatni a süvítést :)
Miért nem vettek kacsacsőrű változatot? (abban van budoár, noszolya és házimozi és elég hely felállni)
Amúgy szerintem a folyó ügyek intézését a vitorlázó repülők is meg tudják oldani tölcsérrel, nem kell pelenkát, ráspolyt meg jégcsákányt vinniük, mint egyes NASA zűrhajósoknak.
Mert mikor A Szu-30 gépekre aláírták a szerződést – 1998 tája – sehol nem volt még Szu-34, igen messze állt a rendszeresítéstől. Most már van, de nem exportálják sehova. A jelek szerint maguknak sem tudnak eleget gyártani…