|

Film-front – MiG-35

„Film-front” című sorozatunk segítségével a katonai eszközöket, használóikat, valamint azok mindennapjait és bemutatóit tárjuk néhány naponként Olvasóink elé egy-egy hosszabb, rövidebb videóanyag segítségével.

Vári Gyula őrnagy repülése óta eltelt pár nap, itt az ideje egy újabb videónak. Ezúttal is maradunk a keleti típusoknál, ám most egy kissé modernebb variáns következik. Íme:

httpv://www.youtube.com/watch?v=KG_EgwoEQdk&NR=1

Természetesen szívesen fogadunk hasonló, bemutatni kívánt videókat a [email protected] email-címre. :)

22 hozzászólás “Film-front – MiG-35”

  12. Onedin kapitány

    Megpróbálom dióhéjban összefoglalni a véleményemet.
    A történet ott kezdődik, hogy a vietnami háború hatására kifejlesztett amerikai F-15, F-16, F-18 gépekre adott válaszként némi huzavona után a szovjetek két típust adtak gyártásba a nyolcvanas években.
    A Szu-27 két nagy hajtóművel, eleve erős fegyverzettel (10 rakéta), kiváló manőverezőképességű távolsági vadászgépnek készült. A MiG-hez képest nagyobb hasznos teher hordozására méretezett sárkánya és sokkal kedvezőbb hatósugara révén ez a típus ALAPBÓL MESSZE JOBBAN MEGFELELT arra a célra, hogy többfeladatú vadászbombázóvá fejlesszék. (Lásd Szu-30MK, és Szu-35 család, Szu-33.)
    A Kuznyecov hordozóra is célszerűtlenül nagy mérete ellenére a 27-est (27K=33) választották, mert az alapváltozatnál nehezebb haditengerészeti Fulcrumnak, jól megpakolva nem találták meggyőzőnek a teljesítményét. A Szu-27K-nál jobban megvolt a kellő teljesítménytartalék.

    A MiG-29 két közepes (és elég rosszul sikerült) hajtóművel, átlagos fegyverzettel, tömegesen bevetendő, kiváló manőverezőképességű rövidtávú front-elfogó vadászgépnek készült. Igazából ízig-vérig egyfeladatú típus (csak vadászgép) és elég alkalmatlan arra, hogy multifunkciós géppé fejlesszék. Persze kellő erőfeszítéssel egy gőzmozdonyból is lehet hajót építeni, csak kérdés, megéri-e az erőfeszítést?
    Ezt a lehetséges vásárlóként számontartott légierők is látták, és ezért aránylag kevés külföldi rendelés érkezett a típusra.

    Később foglalkoztak egy harmadik típussal. Az egy hajtóműves MiG-33 azonban a betervezett RD-33 elégtelen teljesítménye miatt túl gyenge lett volna, így a fejlesztését abbahagyták. Az az érzésem, hogy kár volt az RD-33-ra alapozni, inkább a J-10-hez hasonlóan a Szu-27 Ljulka hajtóművét kellett volna elővenni- logisztikailag is az az ésszerű, ha a két fő típus (úgy mint Kínában) azonos típusú, bevált hajtóművel repül. Akkor a Szu-27 mellett az olcsóbban üzemeltethető, kedvezőbb hatósugarú és így vadászbombázónak jobban megfelelő MiG-33-ra lehetett volna alapozni és akkor a MiG-29-ből valószínűleg még 500 példány sem épül.

    Tehát a Szu-35 (ex Szu-35BM) a hordozható fegyverzet tömege és a típus hatósugara alapján sokkal inkább megfelel egy korszerű, többfeladatú harcigépet kereső országnak, mint a MiG-35 (másképp MiG-29OVT.)

    Még annyit, hogy a szovjet tervezőirodák repülőgép-elnevezési hagyománya szerint a vadászgépeknek páratlan számokat osztanak ki, így a PAK-FA végleges típusjele valószínűleg nem a valamelyik hozzászólásban említett Szu-50 lesz.

    2010. január 28. csütörtök at 22:42
  13. Phoenix

    a szovjet tervezőirodák repülőgép-elnevezési hagyománya szerint a vadászgépeknek páratlan számokat osztanak ki, így a PAK-FA végleges típusjele valószínűleg nem a valamelyik hozzászólásban említett Szu-50 lesz.

    Bár csak a Szu-27-es továbbfejlesztése, de a Szu-30 is páros számú típusjelet kapott :)

    2010. január 28. csütörtök at 22:54
  14. Onedin kapitány

    Igazad van Phoenix, de kérdés, hogy miért. Milyen feladatú gépnek tekintették eredetileg ezt a változatot? Ezt a történetet csak felületesen ismerem. Jó lenne, ha egy orosz témában járatos olvasó magyarázatot adna erre a kirívó kivételre.
    Továbbra is fenntartom, hogy végleges típusjelként a „Szu-50” elfelejthető…

    2010. január 29. péntek at 07:18
  17. molnibalage

    Akkor a Szu-24 az micsoda? :)

    A Szu-27 mint általánosan használt megnevezés az egyfeladatos vadászt takarja, mert bármi más, ami Szu-27 típusjelzsést kapott, az csak prototípus fázisig jutott. A Szu-30 gépek viszont nem és multirole gépek.

    Nem lehet a típusmegjelölésre ráhúzni a páros / páratlan szemléletet.

    2010. január 29. péntek at 09:38
  18. Onedin kapitány

    @Molnibalage

    De, de, azt hiszem rálehet…
    Krapansky állítása elég logikus.
    A Szu-24, meg a Szu-34 ne zavarjon benneteket, mert ezek nem vadászgépek, hanem frontbombázók, függetlenül attól, hogy van-e a fegyverzetükben légiharcrakéta. (A bombázógép meg alapból páros szám…)

    Korábban gondolkodva a Szuhojon, azon tanakodtam, nem-e az esetleges kiképzőgép feladatkörre, vagy az univerzális többoldalú feladatkörre mutat a jelölés. De amit Krapansky ír, az jobban stimmel.

    2010. január 29. péntek at 21:33
  19. Onedin kapitány

    Amit viszont soha nem értettem, az a Szu-25. Ez lenne a kivétel, ami erősíti a szabályt? Hiszen a bombázógépek mellett a csata és a szállítógépek számozása elvileg ugyanúgy páros.
    Esetleg valami magyarázat a Froogfootra is?

    2010. január 29. péntek at 21:40
  22. konga

    Mig-29 ov. Mig-35 az előbbi továbbfejlesztet változata ami a 29-esek átépítését lehetővé téve már 35-ös paraméterekkel rendelkezik. Ha mostanában arról olvas valaki, hogy x ország felújítja 29-esit nagy valószínűséggel 35-ös lesz. Laikus és hozzáértők számára is csak minimális a vizuálisan látható eltérés, felső kopoltyú már nincs és a felfüggesztések száma is 10 lett. Így elektronika csere, sárkány megerősítés és új hajtómű esetleg vektoros már ott van Mig-29 helyett a 35-ös ami kissé olcsóbb mint egy új komplett 35-öst venni és 10 évre nagyjavítás nélkül repülhetnek tovább.

    A Jaas-39 meg ki lehet dobni, ahogy csehek is 10 év után, és senkinek sem kellenek. Reptehcnikailag és harcászati értékük csekély még a MIG-21 es éhez is amely még ma is 50 világrekordot tart.

    2011. április 13. szerda at 17:13