Kína és Tajvan viszonyának alakulása az elmúlt és az elkövetkező évtized egyik legfontosabb geopolitikai kérdése. Mostanság olybá tűnik, hogy békésen rendeződnek majd az ellentétek, ez azonban nem hátráltatja egyik fél fegyverkezését sem.
Ha pedig az egyik fegyverkezik, a másiknak is kell. Így kezdődik az adok-kapok, ami általában nem vezet jóra, reméljük most nem így lesz. De miért is beszélünk most erről?
Nos azért, mert amint azt a tavalyi utolsó Hírhalomban mi is hírül adtuk, az Egyesült Államok 1,1 milliárd dollár értékben engedélyezte Tajvan számára négy Patriot indítóegység megvásárlását a Raytheon vállalattól. Ez pedig nagyon nem volt az ínyére a Kínaiaknak.
Nem sokkal a szerződés aláírása után több olyan nyilatkozatot is tettek kínai minisztériumi szóvivők, melyek fenyegetésként értékelték az üzletet, és kilátásba helyezték a javuló kínai-amerikai kapcsolatok megszüntetését, sőt, egyesek újra meglebegtették, hogy ha minden kötél szakad, újra visszatérnek ahhoz az állásponthoz, hogy a szigetet erőszakkal foglalják vissza. Bizony-bizony nagyon rossz néven vették, hogy Washington hosszú idő után ismét hajlandó volt fegyvereket eladni Tajvannak, még ha azok védekezésre szolgálnak is.
Patriot PAC-3 ,
A dolgot csak tetézi, hogy a Patriot-eladáson fellelkesülve Tajpej szeretne nyolc használt Oliver Hazard Perry-osztályú fregattra is szert tenni. Ez még önmagában nem bírna akkor jelentőséggel Kína számára, csakhogy a hajók fegyverzetében megtalálható lenne az Aegis rakétavédelmi rendszer, mely a földi telepítésű Patriothoz képest sokkal mozgékonyabb alapokon nyugodna.
Annak ellenére, hogy a Tajvan számára eladott és eladandó fegyverek kizárólag a sziget védelmét szolgálják (mondjuk Kína megtámadása sosem szerepelt Tajpej terveiben…), a Nagy Sárkány „visszavágott”. Hétfőn sort kerítettek egy rakétakísérleti tesztre, mely során egy mindeddig ismeretlen típusú, hazai fejlesztésű légvédelmi rakétával sikeresen lelőtték a célt, egy közepes hatótávolságú támadó rakétát.
Jiang Yu, a kínai külügyminisztérium szóvivője kijelentette: a teszt kizárólag védelmi célokat szolgált, ami összhangban van a jelenlegi, védekező jellegű politikájukkal. Ezt a kijelentést erősíti meg az is, hogy a próbalövés Hillary Clinton amerikai külügyminiszter szerint sem fogható fel válaszlépésként a PAC-3 eladásra.
A Pentagon tájékoztatása szerint Peking nem tájékoztatta őket előre a tesztről. Maureen Schumann őrnagy, külügyi szóvivő elmondása alapján a felderítés észlelte az esetet. „A rendszerek két egymástól földrajzilag távol eső helyről is jeleztek rakétaindítást Kína területén, majd nem sokkal később az űrben telepített szenzorok robbanást észleltek az atmoszférában. Azonnal felkértük a kínaiakat, hogy tájékoztassanak minket a kísérlet részleteiről, céljairól és hosszú távú terveikről.”
Sz-300PMU2 komplexum elemei ,
Az amerikai katonai szakértők egybehangzó véleménye alapján a teszt jelentősége abban rejlik, hogy a kínai technika odáig fejlődött, hogy egy ilyen volumenű rendszer kifejlesztésére is képesek, ami elsőre úgy tűnik, működik is. Egyébként nagyon valószínű, hogy maga a rakéta egy orosz eredetű légvédelmi rakéta továbbfejlesztett változata lesz.
Egy 2009-es Pentagon-jelentés szerint Kína légvédelmi arzenálja 2006-óta nyolc zászlóalj SA-20-as (az S-300PMU-1 és 2 NATO-kódja) rakétával bővült, melynek helyi jelzése HQ-18. A 195 km-es hatótávolságú fegyver elsősorban repülőgépek ellen használatos, de korlátozottan képes lehet támadó rakéták megsemmisítésére is. Lehetséges, hogy a kínaiak továbbfejlesztették az SA-20-asokat, de az is elképzelhető, hogy az alap rendszert próbálták most ki.
A Tajvan és Kína között az 1949-es polgárháború óta fennálló feszültség ellenére az ellentétek még nem szűntek meg, melynek ékes példája a kontinensről a sziget irányába tekintő, nagyjából 1300 darab kínai támadó rakéta.
