Nos, a Pentagon pár nappal ezelőtti (november 24) nyilatkozata szerint megszületett a végső döntés amitől sokan tartottak. A Lockheed Martin ötödik generációs vadászbombázójának vezérlését végző szoftver zárt forráskódú marad, abba az Egyesült Államokon kívül senki nem tekinthet bele.
A dolog nem új keletű, hiszen 2006 magasságában a JSF programban az Egyesült Államok egyetlen ún. „Tier One”, azaz legmagasabb szintű partnerje, a fejlesztésbe mintegy 2 milliárd Dollárt befektetett Anglia a programból való kilépéssel fenyegetőzött, ha az Egyesült Államok visszatartja a gép forráskódját, így megfosztva őket a típus szuverén üzemeletetésének lehetőségétől.
Ugyanakkor úgy tűnik azóta ezt többek között a britek torkán is lenyomta Washington. Jon Schreiber, a program nemzetközi ügyeiért felelős vezetője 24-én úgy nyilatkozott a Reuters-nek, hogy a gép digitális agyát vezérlő szoftverhez más ország nem férhet hozzá. Hozzátéve, hogy ez ugyan nem túlságosan népszerű fordulat a program társfejlesztői és finanszírozói – Anglia, Olaszország, Hollandia, Törökország, Kanada, Ausztrália, Dánia, Norvégia – körében, de végül mindegyikük áldását adta a dologra.
Érdekességképpen megjegyezzük, hogy Washington ezzel egyébként már a második fityiszt mutatta Izraelnek, hiszen az izraeli elektronika integrálását sem engedélyezték a gépbe.
Egyébként miért is olyan érzékeny kérdés ez a forráskód? Ennek megválaszolásához először válaszoljuk meg mi is egy modern harci gép lelke.
Mert mi is egy modern harci gép? Számunkra jelenleg fontos megközelítés szerint 1-2 nagy teljesítményű hajtóműre eszkábált számítógépek összességeként tekinthetünk rá, hiszen attól mert úgymond nem „Tovább-Tovább-OK” zajlik a pilótafülkében, attól még számítógéppel kommunikálnak a hajózók, annak mondják meg hogyan repüljön az alattuk lévő vas, kikbe „harapjon bele”, az dolgozza fel a radar jeleit, stb., stb. Számítógépei nélkül hovatovább egy igencsak drága sétarepülő.
Ott figyel a dán zászló is, ám a felségjelzés már nem fog? Egyelőre nagyon úgy tűnik… ,
A harci gép számítógépeinek vezérlésére természetesen kell vezérlő szoftver is. Ha valamilyen új képességet akarnak integrálni a gépbe, akkor általában szükséges ezen szoftver módosítása is. Hogy ez elvégezhető legyen, természetesen szükség van a forráskódra is. Na és itt estek pofára a leendő, nem amerikai F-35 üzemeltetők.
Ugyanis Washington ahelyett, hogy kockáztatná a gép szoftverösszetevőinek rossz kezekbe kerülését, avagy konkurens előállását, a forráskódot – azaz az ember által olvasható, megérthető kódot – megtartja magának, a többiek csak az abból lefordított, futtatható szoftvert – a számítógépnek szánt kódot – kapják meg. Ezzel természetesen egy teljes értékű rendszert kapnak, csakhogy nem tudnak belenézni, nem tudják pontos belső működését megismerni, belepiszkálni.
Pontosan! Ez egyben azt is jelenti, hogy az igényelt extra módosításokat majd az amerikaiak pénzért elvégzik. A tervek szerint a USAF fel fog állítani egy dedikált szolgáltatást az F-35 üzemeltetőknek, melynek keretében azok ugyanolyan gyorsan és nem is drágábban kaphatják meg a spéci igényeik szerint testre szabott szoftverváltozatot, mintha rendelkeznének a forráskóddal és saját programozóikat állítanák rá a témára.
Schreiber elmondása szerint vélhetően a floridai Eglin Légibázissal, mint főhadiszállással felálló központ lesz a felelős az F-35 szoftverének továbbfejlesztéséért és a frissítések szétosztásáért:
„A szoftvermódosítások ott lesznek implementálva, majd megküldve mindenkinek, akik a típust repülik” – nyilatkozta, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok integrálta az összes vevő igényeit a 8 millió sorosnak megnevezett forráskódba, biztosítva a frissítések lehetőségét a forráskód ismerete nélkül is.
„Egyikük sem örül neki felhőtlenül, de elégedettek és megértik.” – hangzott még el többek között Schreiber szájából az interjú során.
