A BAE Systems által gyártott Mantis UAV végrehajtotta első repülését. A maga 20 méteres szárnyfesztávolságával a Mantis az eddigi legnagyobb Angliában gyártott pilóta nélküli légi jármű. A BAE Systems a brit Védelmi Minisztérium megrendelésére fejlesztette ki az UAV-t, melyet az amerikai MQ-9 Reaper alternatívájának szánnak.
A nagyközönség először a 2008-as farnboroughi légi bemutatón láthatta az akkor még „Spiral 1” névre hallgató tervet. A gép első repülését még az idei év első felében szerették volna megejteni, de a program kisebb csúszást szenvedett, így arra csak most kerülhetett sor.
A sors furcsa fintora, hogy a Mantis első repülésére nem Angliában hajtotta végre, hanem egy másik „szigetországban”. A nagy esemény színtere ugyanis a dél-ausztráliai Woomera városának közelében volt.
„Ezen program sikeressége nagyban elősegíti az angol pilóta nélkül repülőgép-gyártás fejlődését, ugyanis megmutatja a világnak, hogy képesek vagyunk csúcskategóriás UAV-ket építeni.” – nyilatkozta Simon Bollom altábornagy, a Védelmi Minisztérium védelmi beszerzésekért felelős részlegének vezetője.
A Mantis építésében a BAE Systems mellett részt vett több más vállalat is. A hajtóműveket és azok vezérlőrendszerét a Rolls-Royce, a kommunikációs rendszert a QinetiQ, az elektromos rendszert és az elsődleges repülésirányító rendszert a GE Aviation, az elektromos fékrendszert a Meggitt, a bevetéstervező rendszert pedig a Selex Galileo szállította.
Chris Allam, a BAE Systems pilóta nélküli gépekért felelős részlegének igazgatója így nyilatkozott: „Hatalmas teljesítmény volt az egész csapattól, hogy a Mantis mindössze 19 hónap alatt eljutott a tervezőasztaltól a repülésig. A BAE Systems, a Védelmi Minisztérium és a többi beszállító mind megérdemli a dicséretet. A siker megerősítette bennünk a hitet, hogy képesek vagyunk nagy dolgokat alkotni.”
A Mantis meghajtásáról két Rolls-Royce gyártmányú turboprop hajtómű gondoskodik, melyek a szárnyak és a függőleges vezérsík között helyezkednek el. Maximális felszálló tömege mintegy 9 tonna, maximális repülési magassága 16 800 méter. A félszárnyak alatti felfüggesztési pontokon fegyverzetet is hordozhat.
A géppel szemben támasztott követelmények között van a gyors áttelepíthetőség, ennek megfelelően könnyen szétszerelhető és berakodható egy szállító repülőgépbe, majd a célterületen szintén egyszerűen összerakható és felkészíthető a feladatra. A Mantist igazi igáslónak tervezték: a bevetésekre többféle felderítő rendszert és/vagy fegyverzetet vihet magával, ennek megfelelően könnyen reagálhat az eseményekre.
A Mantis irányítórendszerét a lehető legbiztonságosabbra tervezték. Ennek köszönhetően sokkal egyszerűbb kezelése, és kisebb az emberi hibázás kockázata. Ez azért fontos, mert kisebb a gép elvesztésének veszélye a kezelőszemélyzet hibája miatt, ugyanis egy ilyen UAV még annak ellenére sem olcsó, hogy az ember vezette gépeknél jelentősen kevesebbe kerül.
Csak nekem tűnik úgy az egész gép, mintha a pilótafülke helyére pakolták volna az elektronikát?
Így gondolom könnyebb volt megtervezni, nem kellett új ötletekkel előállni.
Biztos nem is UAV, hanem titokban ott csücsül benne a pilóta, csak nem merik bevallani:)