A napokban az orosz haderő vezérkari főnökétől, Nyikolaj Makarov vezérezredestől elhangzott néhány apróság, amit most jól csokorba szedtünk. Mint a címből is sejthető a Bulava/Borej párosról és a korábban már pedzegetett Mistral vásárlásról van szó.

Kezdjük talán a Bulava-val, melynek gyártásával kapcsolatos nyilatkozatot úgy tűnik első nekifutásra kissé félreértelmezte a sajtó. Történt ugyanis, hogy Makarov egyik nyilatkozatában elhangzott, hogy eszük ágában sincs az egyelőre hányattatott sorsú Bulava-t a sikeres Sineva-val helyettesíteni. Makarov rávilágított arra az elég egyértelmű tényre, hogy a Borej-osztályt a kezdetektől a Bulava köré tervezték, így a Sineva fogadására történő áttervezésük, átépítésük igencsak költséges lenne.

„Hiszünk abban, hogy a Bulava hadrendbe áll.” – nyilatkozta a tábornok, egyben kiemelve, hogy a Bulava késése ide-oda, a Borej-osztályú egységek hadrendbe állítását nem kívánják átütemezni, marad az eredeti menetrend.

És akkor itt jött a beugratós rész…

Miközben megerősítette a korábbi álláspontot, miszerint a Bulava tervezési szakaszába nem csúszott anno hiba, hanem a rendszeresítés előtt álló SLBM gyengécske eredményeit a nem kielégítő minőségbiztosítású gyártási folyamat okozta, megemlítette, hogy éppen ezért új üzem veszi át az előállítási folyamatot.

Ezzel az az egyetlen bökkenő, hogy Oroszország csak egyetlen olyan üzemmel rendelkezik, ahol a hadsereg szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakétáihoz – beleértve a Bulava sikeres rokonát, a Topol-M-et – állítanak elő hajtóanyagot.

„A média nyilvánvalóan félreértelmezte Makarov tábornok szavait, lévén a votkinszki gépgyárból nincs hova áthelyezni a termelést” – nyilatkozta az Orosz Stratégiai Rakétaerők egykori parancsnoka Viktor Jeszin vezérezredes. „Ugyanakkor lehetséges a problémákat okozó komponensek beszállítóját lecserélni. Ezen a téren van némi mozgásterünk, de ez is behatárolt” – tette hozzá.

Hogy a következő Bulava teszt mikorra várható, azt még nem tudni, annyi bizonyos, hogy még nincs eldöntve az időpont.

És akkor most evezzünk kissé más vizekre. Korábban többször is írtunk már róla, hogy Moszkva szemezget egy francia remekkel, konkrétan a Mistral-osztályú kétéltű támadó hajókkal.

Ezen igen hasznos kategóriájú hadihajókból legnagyobb mennyiségben az Egyesült Államok tart hadrendben (Tarawa- és Wasp-osztályok, összesen 10 aktív egység), de az Egyesült Királyság (1), Dél-Korea (1) és Spanyolország (1) mellett Franciaország (A 3. épp építés alatt) is rendelkezik ilyen hadihajókkal. Ugyanakkor az orosz tengerészgyalogság arzenáljában hiánycikket képeznek a kétéltű támadó hajók. Míg korábban csak lagymatagon valószínűsített volt a dolog, most nagyon úgy néz ki, hogy Moszkva mégiscsak bevállalja az akár megaláztatásként (?) is felfogható döntést.

Moszkva vélhetően osztott-szorzott és arra a döntésre juthatott, hogy bár igen komoly presztízsveszteség NATO tagállamtól ilyen kaliberű haditechnika beszerzése, de ilyen típusú hadihajók saját erőből történő kifejlesztése és gyártása jelentősen hátráltathatná az olyannyira kívánatos, gyors léptékű haderő modernizálási folyamatot. Nyikolaj Makarov vezérezredes ezt a következőképpen igyekezett szépíteni:

„A világ egyetlen országa sem tud bármit pusztán önerőből megcsinálni … Bizonyos dolgokat meg kell vásárolni külföldi előállítóktól.”

Oroszország egyébként nem csak vásárolni szeretne egyet a 300 – 400 millió Dollár körüli taksált hadihajóból, hanem tervei szerint francia-orosz koprodukcióban továbbiakat is építene.

„Olyan szerződésen dolgozunk, ami lehetővé teszi számunkra a hajó megvásárlását illetve építését” – fogalmazott Makarov. A kérdésre, miszerint mikorra is várható ezen szerződés nyélbe ütése, csak annyit válaszolt, hogy: „Idén.”. Ezek szerint pedig továbbra is tartani kívánják magukat a korábbi értesülésekben is szereplő idei dátumhoz.

A Mistral-osztályú kétéltű támadó hajók 16 közepes/nehéz helikopter tudnak elnyelni. Fedélzetükön egyszerre 6 helikopter mozgását tudják biztosítani. A 160 főnyi legénység mellett 450 főt tudnak elhelyezni, akiknek a készletek újratöltése nélkül 45 napig zökkenőmentes az ellátása. A Mistral-ok bendőjében ezen felül akár 70 jármű – beleértve 13 Leclerc súlycsoportú harckocsit – jut hely a 4 partraszállító hajó társaságában. Ezen hagyományos kialakítású partraszállító egységek helyett légpárnások szállítására is van lehetőség. Ekkor 2 LCAC-nak van hely. Ha pedig csak harckocsikat kell célba juttatni, akár 40 Leclerc-nek is jut hely.

Az első két Mistral-ra 2001-ben köttetett meg a szerződés, melynek keretén belül a névadó egység, az FS Mistral (L9013) 2006 februárjában, míg testvérhajója, az FS Tonnerre (L9014) egy évre rá állt hadrendbe. 2009 áprilisában kezdetét vette a harmadik egység építése is és esetlegesen várható a tervezett negyedik Mistral megfinanszírozása is. A hajóosztály iránt egyébként az oroszok mellett számos nemzet fejezte ki érdeklődését, így a a franciáknak kedvező esetben a Mistral-ok különféle zászlók alatt a Földteke számos tengerén és óceánján megjelenhetnek a jövőben.