Az orosz állam 64 darab Szuhoj által tervezett vadászbombázót vásárol az elkövetkező 5 évben, ezt az illetékesek hozták nyilvánosságra MAKSZ 2009 légibemutató és vásáron.
A gépek összértéke 60 milliárd rubel, azaz 1.6 milliárd dollár, amely 48 Szu-35-re, 4 Szu-30-asra és 12 Szu-27M-re elegendő.
Alexander Zelin, az Orosz Légierő feje elmondta, hogy legalább 3 ezred felszerelését tervezik a Szu-35-tel, további 160 példány eladásával számolnak külföldre (India, Malajzia, Algéria).
A Szu-35-ös már csak egy kisebb lépésre van az ötödik generációtól, mert számos következő generációs tulajdonsággal rendelkezik, azonban a lopakodótechnika még mindig hiányzik a palettáról.
A gép meghajtásáról két darab Szaturn 117S sugárhajtómű gondoskodik, figyelemreméltó agilitást kölcsönözve a gépnek. Az orrkúp alatt egy Irbis-E PESA rendszerű radar rejtőzik, amely 30 légicél egyidejű követésére képes, ezek közül egyszerre nyolcra biztosított a rakétarávezetés. A jobb szárny-törzs csatlakozási pontba épített 30 mm GSh-301 számára 150 darabos javadalmazás dukál, ezenkívül 12 külső fegyverzetfelfüggesztőn lehet a halálos rakományt, póttartályt, illetve felderítőkonténert elhelyezni.
Kérdem én, mi lesz akkor a Szu-34-essel? :)
tudtommal 58 darabot rendeltek, ebből 10 vagy tizenvalamennyit már leszállítottak
további megrendelések ezek szerint egyelőre nem várhatók
Ok, erre gondoltam. Akkor ennyi…
Na ez tipikusan oroszos megint. Minden évben más számokkal jönnek elő. Magyarán csak vagdalkoznak, fogalmuk sincs a jövőről, vagy a válság tényleg nagyon betet nekik. Pár hónapja vagy kb. 1 éve még arról volt szó, hogy 2020-ig 180-200 Szu-34-est gyártának. Most meg 58-at? Az vicc mennyiség, nincs értelme olyan keveset gyártani. Piszok nagy lesz úgy a gépek fajlagos ár.
Nem értem, hogy mit vacakolnak még a Szu-30 és Szu-35 gépekkel. A Szu-35 esetleg érhető, mert aerodinamikailag valószínűleg tisztább, az alapvető aerodinamikai koncepció nincs annyira megerőszakolva és avinoikája és tolóerő / tömeg aránya valszeg jobb. Na de Szu-30? Minek, ha van sokkal potensebb hatótávolságú Su-34?
Milyen érdekes, hogy csak az amerikai típusoknál jönnek egyből a fajlagos árakkal (főleg az F-22A-nál), az oroszoknál max. a kopasz darabárral…
Üdv Mindenkinek!
Igen, a gazdasági válság (amelyet valójában egy jól időzített pénzügyi vihar generált) mindenkinek betett, hol jobban, hol kevésbé.
A SZU-30 valószínűleg azért fut még, mert olcsóbb, mint a SZU-35-ös, és könnyebb vevőt találni rá – hiszen néhány ország légierejében már működik, van valamennyi tapasztalat velük, ráaádsul esély van tovább bővíteni ezeket a gépparkokat is.
A SZU-34-esek darabszáma hogy sok-e vagy kevés, ez relatív. 58 db vadászbombázó nyílván nem forgatja fel a világot, de kombinálva korszerűsített SZU-24-es és TU-22M3 és M4 típusokkal komoly csapásmérő erő gerincét alkothatják majd.
Ezeket célszerű egyéb hatalmak fejlesztései és gyártásai tükrében szemlélni, gondolok itt az USA mellett Kína és India egyéb saját fejlesztéseire, valamint a nemzetközi kooperációban készülő Eurofighter és F-35 projekekre.
Egyébként úgy látom, hogy a jövő irányait illetően a nagyhatalmak kissé képzavarba kerültek. Alapvető problémát jelent, hogy valójában most milyen jellegű konfliktusokra akarnak felkészülni, és ebben a kérdésben bőven vannak ellentmondások. (Hol van már a jó kis NATO-VSZ szembenállás, amikor minden olyan egyértelműnek látszott?)
A Szu-24 korszerűsítésével az a baj, hogy jó szovjet szokás szerint annak a gépnek az üzemideje sem egy világbajnok és a mostoha tárolás őket is megviseli / megviselte + variaszrányas. Az F-111-gyel el nem lehet mondani, hogy mit szívan az ausztrálok most már.
Ne feledjük, azok a gépek cirka 30 évesek! A gép továbbra sem lesz mutirole, kísérete szorul kemény környezetben.
A kérdés a PAK-FA. Amíg azt be nem mutatják, nem lehet a keleti oldalt tekintve biztosat mondani.
Azt nem értem, minek költenek pénzt a Szu-27M-re és a Szu-30-ra, ráadásul ilyen potom mennyiségűre, ahelyett, hogy a PAK-FA projektbe pumpálnának összegeket, vagy tartalékolnák arra. A Szu-35 még csak-csak érthető, bár ahelyett is vehetnének inkább Szu-34-et, az említett Szu-24 és Tu-22 típusok selejtezése mellett. Szerintem hosszú távon megtérülne az az összeg, amit most azoknak a gépeknek a karbantartására költenek. Így meg az lesz, hogy pár év múlva, mikor már tarthatatlanul drága lesz őket szolgálatban tartani, és jól lezabálják a költségvetési pénzeket, selejtezik őket, és panaszkodnak, hogy nincs miből újat venni.
Ha bemutatják, még akkor is sok kérdés lesz. A berepülések megkezdésétől számítva akár évekig is elhúzódhat a fejlesztés befejezése, az USA-ban is sok évig tartott az F-22-esek ügye. Igaziból onnatól lehet egy gépet számításba venni, amikortól hadrendbe állítják. Bár mostanában már ez sem igaz – lásd a másik cikket az Eurofighterek modernizálásáról.
Engem a PAK-FA mellett nagyon érdekelne a kínai fejlesztés is (állítólag erősen hajaz az YF-23-ra) illetve India is előrukkolt modell szintjén egy újabb géppel – bár még a Tejas sem az igazi. (Nemrégiben az egyik Aranysas magaziban volt erről szó.) Egyébként nem lennék meglepve, ha a PAK-FA lenne az, indiai változatban.
Nem értem az Oroszokat. Adott egy öregedő kép park oké. Ami sokba kerül.
Adott több kifejlesztet géptípusuk. Bőség csalóka zavara.
Mikor tisztán végig gondolva max 3 géptípus elég. SzU-35, SzU-34, és esetleg Mig-35.
Ennyi és nem kell bajlódni a logisztikával a hátér rendszerekkel stb. és a karbantartással.
Üdv Hegyaljaihun!
Teljesen logikus, amit írsz, de volt egy szovjet hagyomány: mindent specializáltak. Ez azt jelenti, hogy amíg az USA eleve többfunkciós gépekben gondolkodott (anyagilag ez a legoptimálisabb megoldás), az oroszok külön feladatokra külön gépeket fejlesztettek.
Mondanom sem kell, hogy ez mekkora anyagi többletterhet jelentett a gazdaságnak már akkor is, ráadásul (akinek annak idején volt köze a hadsereghez, az ismerheti ezt) a Szovjetunió békeidőben is „hadigazdaságot” működtetett a hadseregében. Magyarul: ha volt például egy darab tankod, akkor annyi pótalkatrész javadalmazás járt hozzá, amiből szinte egy új tankot is össze lehetett volna rakni.
A katonai feladatokra szeparáltan specializált haderőnemeknek hadászatilag komoly előnye lehetne, csak a világon ezt finanszírozni hosszabb távon nem megy – ezt még az USA sem merte magának megengedni.
Az, hogy az orosz légierő kiselejtezzen minden gépet és átálljon két-három multifunkciós eszközre, szerényen számolva is egy évtized és annyi pénz, amelyet jelenleg szerintem senki sem tudna egy ilyen átalakításra elkülöníteni. Esetleg ha az oroszok tíz éven keresztül csak és kizárólag erre költenének. A gyártási kapacitás még akkor sem biztos, hogy elégséges lenne.
Adott egy szovjet örökség, amely alapján kis párhuzamos lépésekben lehet modernizálni, ami annyit jelent, hogy a régebbi típusú és az arra még érdemes gépeket részlegesen lehet „tuningolni”, az új eszközöket pedig kisebb darabszémokban fokozatosan hadrendbe állítva kombinálni a hadrafogható erőket.
Hiába az elmúlt 6-7 év árbevétele és likvid tőkéje, ha eszetlen módon esnének neki, akkor újabb seggreülés lenne a vége.
De hozzátennék még valamit: az oroszok veszélyes taktikába kezdtek. A legkorszerűbb típusaikat pénzért eladják szinte bárkinek, főleg Kína, India, Brazília és az arab világ felé. Ez egyik oldalról azt jelenti, hogy több nagyhatalom minőségi ugrást hajthat végre a katonai csapásmérő erők területén, ami az USA-t a katonai kiadások további növelésére ösztönzi, hiszen a meglévő fölényük megtartása érdekében figyelni kell a többi potenciális nagyhatalmat is.
Ez analóg módon hasonló ahhoz, ahogy az USA a SZU-t a fegyverkezési versenyben gazdaságilag hazavágta, csakhogy most az USA van terítéken, és mivel az oroszok egymagukban kevesek ahhoz, hogy az amerikai nemzetgazdaságra ilyen volumenű „kényszert” gyakoroljanak, így felhasználják a fegyverkezési versenyhez párhuzamosan a feltörekvő régi/új birodalmakat is. Akik persze erre abszolút vevők.
A dolog pikantériája csupán annyi, hogy ez bizony kétélű fegyverré is válhat, és visszaüthet az USA mellett Moszkvára is.
Üdv: M
Hadi gazdaság. Hiába van tankod ha kilövik nem tudsz gyártani ujjat.
Többlet bevételt a gazdaságba kellett volna forgatni. 10-15 év nagy haszna lett volna. Akkor nem lennénének olyan gondok istenem a itthoni vegyipar nem képes a gépekhez elég szintetikus kompozitot elő állítani.
Másik dolog akkor nem az olajtól függne a hadiköltség vetés.
Oké 10-15 húzós lenne mert gyengül a hadsereg de utána. Mindenki boldog lenne.
Ilyen esetben értelme lenne eladogatni minden jó fejlesztés ezzel hadipart életbe tartva és plusz tökét biztosítva a gazdaságnak.
Gazdaság megerősödése után nem lenne gond még jobb eszközöket kifejleszteni.
Ami most folyik egy votkagőzős rémálom. India, Kína ugyan ott van most mint az oroszok.
Hegyaljaihunnak:
Igen, de a folymatban más szempontok is körejátszanak. Az orosz geostratégia az 1990-es évek közepe óta Kína-USA összecsapásban gondolkodik – erről annak idején megjelent egy külön tanulmány – ami mára egyre inkább úgy tűnik, nem is nélkülözött minden alapot.
India másik tényező, aki – bár Kínát nehezen, de valamilyen formában ellensúlyozhatja a térségben.
Az EU-t az oroszok arra használják fel, hogy megosszák a NATO-t, elég a német-orosz és olasz-orosz gázügyletekre gondolni.
Az USA pedig egyik oldalról be akarja keríteni Oroszországot, másrészről pedig állandósítani akarja a katonai jelenlétét a Közel-Kelet mellett Közép-Ázsiában is. Ez a motiváció viszont ütközik India, Kína, Oroszország és Irán regionális érdekeivel, így történhetett meg az, hogy életre kelt az SCO szervezete, melyben megfigyelői státusszal rendelkezik mára Pakisztán, India és Irán is.
Az SCO-nak az ad külön jelentőséget, hogy Közép-Ázsia mellett a Csendes-Óceáni térségben is egyre inkább képessé válhat a befolyásának kiterjesztésére. Itt megint csak ütközés látható az USA és a keleti hatalmak között.
Ha megfigyeled a stratégiai helyezkedéseket illetve a valódi geopolitikai érdekeket (amit persze nagyon nehéz, szinte lehetetlen teljesen kihámozni), ezek fényében az oroszok fejlesztési tervei elégségesnek mondhatóak, ráadásul finanszírozhatóak is – ugyanis a cél nem a világ feletti hegemónia elérése, hanem az USA visszaszorítása.
Az pedig, hogy mi a fenét is kellene kezdeni a gazdasággal (akár az orosszal), nos, per pillanat szerintem nincs a világon senki, aki tuti receptet mondhatna: sem az USA, sem az EU, de még Kína sem a tudás egyedüli birtokosa, elég, ha megnézed, hogy is néz ki a „házuk tája” mostanság.
Üdv: M
Házunk táját ne említsd mert mi félgyarmat, gyarmat vagyunk. Mi nem számítunk. Nyilas hatalom átvétel előtt volt Magyar Királyság az utolsó szabad magyar állam.
USA ami illeti ez a két háború őket is gyengíti.Baj hogy az ellenség túl gyenge volt az első fázisba. Így nem lehetett megtörni kivéreztetni.
Most meg állandósultan képes támadni.