A kínai fejlesztésű vadászbombázó, a JH-7 gyártásának újraindításáról szóló hírek közben felmerült, hogy mivel az ázsiai ország nincs megelégedve a jelenleg a gépben muzsikáló erőforrással, ezért a készleten lévő régi angol Rolls-Royce Spey, vagy a modernebb francia SNECMA M53-ast vásárolják meg a típus számára.
A hír hallatára a JH-7 főterezője, Chen Yijian nagy valószínűleg elhűlt, majd elvörösödött a méregtől. Nyilatkozata szerint az eddig gyártott gépekben használt WS-9 Qinling (a Rolls Royce Spey Mk202-es helyi gyártású variánsa) továbbfejlesztett változata, a WS-15 Qinling-2 igenis jobb, mint a franciák hajtóműve.
A modernizált verziót 1998-ban kezdték fejleszteni, és igyekeztek kiküszöbölni minden olyan hibát, ami a WS-9 üzemeltetése során felmerült. A megbízhatóság növelése mellett az új, modernebb anyagok használata több változást eredményezett. A legfontosabb, hogy nőtt a hajtómű üzemideje, növelhették az égéstér hőmérsékletét, így a tolóerő is növekedett. Azt sem szabad kihagyni, hogy a modernebb anyagoknak köszönhetően az erőforrás tömege csökkent. A WS-15 első, sikeres tesztjét 2008 októberében hajtották végre.
A modernebb anyagok és kohászati eljárások valószínűleg közeli rokonságban állnak a Szu-30MKK-hoz vásárolt, licenszben gyártott Al-31F sugárhajtómű előállítása során alkalmazottakkal.
JH-7A géppár felszálláshoz készülődik
A francia M53-as és az angol Spey (valamint a kínai továbbfejlesztések) eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A gall erőforrást szuperszonikus sebességre és nagy magasságra tervezték, ezzel szemben az angol hajtómű kis magasságon igen jól muzsikál, nagy magasságban viszont sokat veszít az erejéből. Egy olyan, elsősorban földfelszíni és tengeri célok megsemmisítésére optimalizált vadászbombázó számára, mint a JH-7 tehát valóban a WS-15 lehet a jobb választás.