A makett számomra több szempontból is újdonság volt, ugyanis ez az első modern harcjárművem, valamint az első Trumpeter makettem. A Trumpeter több változatát is kiadta a Strykernek, én az ICV-t (Infantry Carrier Vehicle) választottam.

Ezt a változatot az AFV club is kiadta, talán jobb lett volna azt beszerezni?! Ugyan az AFV makettet is beszerezhettem volna de a közel dupla akkora ár és a fotók alapján megítélt csekély különbség miatt a Trumpetert választottam. Ezzel a döntéssel már kattintottam is rá az e-shop rendelés gombjára. Nem volt más hátra mint várni. Mikor megérkezett a makett nagy izgalommal hoztam el a postáról.

A dobozt kinyitva elég vegyes érzések fogtak el: sajnos a makett elég gazdagon meg volt áldva sorjával, valamint helyenként a részletesség is felületes volt. A dobozban 8 darab világosszürke öntőkeret van + a karosszéria felső és alsó része. A keretek közül 2 a „málhát” tartalmazza, ezt tetszés szerint variálhatjuk. A gumiabroncsokat vinylből gyártották, ami némi aggodalmat keltett bennem, hogy talán abból a fajtából van ami idővel felold minden műanyagot, de egyelőre úgy néz ki szerencsém van. A gyártó mellékelt még egy tenyérnyi rézmaratást, ami nagyon hasznos a feljavításhoz. Ezen megtalálhatók a levegőszűrő rácsai, antennák, a marmonkannák tartói és szíjai.

A matrica sajnos olyan vastag mint egy külön páncélréteg, hátrány, hogy a számsort számonként kell felhelyezni, ez akkor előny ha az ember más számozású járművet akar készíteni. A matricázás és a festés segítésére színes útmutatót mellékeltek. Ezekkel a tényekkel a hátam mögött nagy izgalommal láttam neki az építések.

ÉPÍTÉS:

Az útmutató szerint az építést a differenciálművek összeállításával kell kezdeni, én azonban elsőként az alsó és felső karosszéria-darabok összeragasztásával foglalkoztam. Itt az alkatrészek meglepően jól teljesen hézagmentesen(!) illeszkedtek. Ezt követték a tető alkatrészei. A gyártó lehetővé teszi a jármű összes nyitható részének nyitását, viszont belső tér híján ezzel nem érdemes élni. A nyílászárók beragasztása után a kilincseket helyeztem el, ezt egy helyen rézre cseréltem mert a műanyag levágáskor elrepült.

Ezután beragasztottam a jármű hátsó falát. Erre kerültek rá a különböző vonószemek, és kapaszkodók. A marmonkannák tartóit – a már korábban említett – maratott lapról használtam fel. Helyükre ragasztottam az antennák tartóit, a szintén réz léghűtőrácsokat, valamint a lámpák védőkeretét. A visszapillantó tükröket a páncéltesthez hajtva helyeztem el, mert a valóságban is gyakran vannak így. Feltettem az emelőfüleket – ezek egyike véletlenül letört, helyette újat készítettem műanyag lapból.

A személyzet búvónyílásai szép részletesek, ezek összeállítását az útmutató külön pontban jelzi. Sajnos a figyelőprizmák tömör műanyagból vannak ráöntve, ezért azok élethűvé „varázsolása” nem egyszerű feladat. Mikor elkezdtem építeni a géppuska tartószerkezetét, alábbhagyott a lendület – ugyanis szerintem ez a kit leggyengébb része. Alig akar illeszkedni a két fél! A pontatlan illeszkedés ellenére ezt is sikerült összerakni.

Külön összeragasztottam még a lámpákat, az orron lévő csigát a kötél számára. Az építés folyamatát az alsó felületekkel fejeztem be. Mivel a kerekek „alapállásban” unalmasnak tűntek ezért kitérítettem őket. Ez nem ment simán, mert a gyártó félkör alakú lyukakba félkör keresztmetszetű csapokkal gyártotta a felfüggesztést – ez nehezítette meg az elforgatásukat. A kerekek szárain lévő csapokat negyedkör keresztmetszetűre csiszoltam, így már el lehetett őket fordítani. Már csak a megfelelő pozicionálás okozott gondot.

Azoknak a járműveknek melyeknek 4 kerekük van kormányozva van egy olyan érdekességük, hogy az első sor kerék jobban elfordul mint a második sor. Mivel nem tudtam hogy hány fok az eltérés, ezért fotók alapján szemmértékkel oldottam meg. Itt viszont nem figyeltem eléggé és kiderült, hogy a bal első kerék elfordított állapotban nem fér be a helyére. Egy kis csiszolás megoldotta a helyzetet, valamint a bal első felfüggesztést hátra kellett görbítenem.

Ezután már csak hab volt a tortán, hogy a differenciálmű + féltengely alkatrészeket alig tudtam begyömöszölni a helyükre – ezeket előzőleg gun metal szinre fújtam. Ezzel a keserves műveletsorral a makettet festésre késszé építettem.

FESTÉS, KOSZOLÁS:

Szokásosan, festés előtt elvégeztem a zsírtalanító fürdőt. A makett festése viszonylag egyszerű… gondoltam én. Már sokszor hallottam, hogy az egyik legnehezebb az egyszínű festés, pont amiatt hogy egyszínű. Nekem is meggyűlt a bajom a festéssel-de nem az egyszínűség miatt.

Alapszínnek a Model Master 1591E olívazöldet választottam. Az építés elején túl optimista voltam, és a makettet „túlságosan összeragasztottam”. Ez okozott még gondot a festés folyamán, mivel fújáskor a Revell 1-es pisztolyommal úgy „eláztattam” a makettet, hogy szinte csepegett róla a festék. Miután megbékéltem a vastag festékréteg látványával folytatódhatott az építkezés.

Felragasztottam a matricákat – viszonylag gyorsan ment a matricák kis száma miatt. Egyébként a matrica nem túl jó – vastag és mellé még elég rosszul is tapad. A festés befejezése után felragasztottam a maradék alkatrészeket: lámpák, vontatószemek, stb. A felnikre ráhúztam a vinyl abroncsokat, és elkészítettem az antennákat húzott szálból.

Ezt követte a koszolás. Itt is számomra ismeretlen vizekre eveztem – kipróbáltam a pigmentport. A koszoláshoz Mig productions pigmentet használtam. A külső felületeket gulf war sand színű pigmenttel poroztam, viszont hülye fejemmel a sarazást is ezzel a színnel végeztem – ebből kifolyólag túl világos lett. Miután ez nem tetszett ecsettel ledörzsöltem (mivel vizesen hordtam fel könnyen lejött). A sarazást Revell 68-as és a már említett pigment keverékéből gyártott „masszával” készítettem újra. Itt ügyelni kell arra, hogy a pigment és a festék színe épp úgy adódik össze mint ha két festéket kevernénk, ezért nem mindegy hogy mit mibe keverünk! Ez a módszer már lényegesen jobb eredményt hozott. Ennek előnye, hogy a vizesen felhordott pigmentel szemben érintésre nem kopik le.

Miután kész volt a sarazás következett a részletek festése: fényszórók lencséi (elöl: Revell 99, hátul: Revell 36). Ezután helyükre tettem a marmonkannákat – ezeket előzőleg homokszínűre fújtam – és a kerekeket. A makett épitését a felszerelés felragasztásával fejeztem be. Ezeket 1 darab terepszínű rongydarab alapján: Revell 8(fekete), Model Master 1710E(olive drab), Revell 82(földbarna) és Revell 82+8(sötétbarna) festettem. Végezetül a kész makettet egy kisebb alapra helyeztem.

Jó élmény volt megépíteni ezt a makettet, de ha még egyszer belekezdenék, már az AFV kitjével próbálkoznék.

Megjegyzés: az alap és a zsákok elhelyezéséről már csak a képek elkészülte után döntöttem!