„Tajvan következő generációs vadászgépként lopakodó és STOL (Short Take-Off and Landing – rövid fel-, és leszállás) képességekkel megáldott eszközt szeretne vásárolni” – írta hivatalos tájékoztatójában az ország Védelmi Minisztériuma.
Az, hogy Tajvan az F-22-esre vagy az F-35-ösre (a Raptor exporttilalma miatt inkább az utóbbira) feni a fogát elégé érdekes, mivel az ázsiai állam új F-16-osok vásárlására tett kísérletét is visszautasította az Egyesült Államok (a Kínával való békésebb kapcsolatok kiépítésének eszközeként), hátmég egy jóval fejlettebb és összetettebb technika eladását…
A Kína számára provokatív üzlet létrejötte mind pénzügyi, mind politikailag kérdéses.
A 103 oldalas tanulmány nyíltan kifejtette, hogy a gépek beszerzése a kínai nyomás csökkentésére, ellensúlyozására történne. Az iromány hosszasan taglalja a bevezetőben említett két tulajdonság szükségességét.
„Még nem vagyunk ott, hogy döntsünk a gépek beszerzéséről, történetesen az F-22-es, az F-35-ös, a Rafale, a Eurofighter Typhoon, esetleg egy a helyi repülőgépipari gyártó, az AIDC által kifejlesztett gép vásárlásáról.” – mondta Wu Chien-hsing altábornagy, a légierő vezérkari főnöke.
Ebben a kijelentésből két dolog is süt, mégpedig az alacsony radar keresztmetszettel rendelkező gépek (Rafale, Typhoon) beszerzését is elképzelhetőnek tartják, valamint valami készülődik az AIDC háza táján is.
„Kína még nem adta fel azon terveit, hogy visszaszerezze országunk területét.” – utalt arra, hogy Kína nemrégi 1300 rövid hatótávú rakétát telepített a szigetországhoz közeli partjaihoz, feltehetően nem a strandolók kényelmi eszközeként.
„Felelős hadseregfejlesztéssel képesek leszünk meghiúsítani területvisszafoglalási törekvéseiket.” – mondta Chen Chao-min védelmi miniszter.
„A STOL képesség megléte rendkívül szükséges lenne, hiszen a kínai támadás első hullámaként biztosan a reptereink kifutópályája lesz az egyik elsődleges célpont, gépeinknek képesnek kell lenniük töredéknyi pályaszakaszról is üzemelni.”
„A most alkalmazott F-16-osaink relatíve hosszú utszakaszt igényelnek a biztonságos le-, és felszálláshoz.”
A tajvaniak a ’90-es években már gondolkodtak Harrierek beszerzésén, a helyből fel-, és leszállni képes géppel a kifutópálya-gondok meg is oldódtak volna.
A lopakodó, ill. alacsony észlelhetőségű típus beszerzését az ellenség haderejében rendszeresített Sz-300-as légvédelmi rakéta-komplexumok ösztönzik, melyek nem a pontatlanságukról híresek…
Kíváncsian várjuk tehát a fejleményeket, de a fejemet tenném rá, hogy nem kapják az F-35-öst, marad a Rafale vagy a Typhoon, esetleg szükségmegoldásként a saját fejlesztés, amit az F-CK-1 „személyében” már egyszer elkövettek, de nem járt túl sok sikerrel.