Úgy tűnik kérdéses az első szovjet nukleáris meghajtású tengeralattjáró, a K-3 sorsa.
A K-3, azaz a Leninszkij Komszomol ,
A Project 627/627A avagy NATO elnevezés szerint November-osztály első egységeként a K-3 1958 – 1988 szolgálta a Szovjetuniót az Északi Flotta kötelékében. Bázisául az Északi Flotta legjelentősebb bázisa, Zapadnaja Lica szolgált.
Zapadnaja Lica ,
A K-3 1988-as kivonása után 2004-ben merült fel az ötlet, hogy az amerikai Nautilus-hoz hasonlóan egy úszó múzeummá alakítsák. A tervek szerint a legendás Aurora mellett lesz (lett volna?) elhelyezve. A K-3 múzeumhajóvá alakításának költségeit mintegy 11 millió Euróra becsülték.
Ugyanakkor a Murmanskiy Vestnik napilap értesülései szerint a K-3 avagy Leninszkij Komszomol anyagi megfontolásokból múzeumhajó helyett ócskavasként végezheti. Mindemellett azért megjegyzendő, hogy a 2009-es költségvetésben állítólag nincs pénzmag elkülönítve a Szovjetunió egykori büszkeségének feldarabolására, szóval még nem biztos.
A K-3 gerince 1955 szeptemberében lett lefektetve és 1957 augusztusában már a vízben lubickolt. 1958. július 1-től pedig már az Északi Flottát erősítette. Ennek immáron lassan 51 éve. Tehát az 50 éves jubileumot már lekésték a múzeummal.
1962 júliusában a K-3 lett az első szovjet tengeralattjáró, mely elérte az Északi Sarkot. Majdnem 4 éves lemaradással az amerikaiak mögött és túl az első reaktor incidensén. 1962 júniusában ugyanis egy tűzeset és a hűtőrendszer meghibásodása során a reaktorok komolyan megsérültek. A K-3 Szeverodvinszkba vontatása után úgy döntöttek, hogy nem deaktiválják a reaktort. Ehelyett a tengeralattjáró reaktor szekcióját kivágták, majd helyére új blokkot helyeztek két új reaktorral. A kivágott reaktorokat – az egyiket a hasadóanyaggal együtt – a Kara-tengerbe szórták.
Az első generációs szovjet nukleáris meghajtású tengeralattjáró osztály, a Project 627/627A avagy November 14 megépült egysége közül egyébként több, konkrétan 5 egység esetében is előjöttek reaktorproblémák. (K-3, K-8, K-11, K-27, K-159)