A Brit Királyi Légierő megjelentetett egy tanulmányt az általuk 2030 körül előreláthatólag alkalmazott repülőeszközökről.

A kutatás kimutatta, hogy a jövőbeli hadseregeknek is szükségük van légierőre. A RAF célja, hogy egy költséghatékony, de a fenyegetéseket teljes mértékben elhárítani képes légi flottát tartson fenn a jövőben, ezt a mainál jóval modernebb és praktikusabb módon.

A BAe Systems cég Corax elnevezésű UAV-je

A Királyi Légierő flottája az egyre inkább teret hódító pilóta nélküli repülőeszközökre épülne, de mellettük hadrendben tartanák a hagyományos, pilóták által vezetett típusokat is.

A repülő robotoknak is sokféle fajtája létezik, ezek közül a tartós konstrukciójú, hosszú őrjáratozási időtartammal rendelkező, nagy magasságban repülő UCAV-ekre (unmanned combat air vehicle – pilóta nélküli harci légijármű) támaszkodna a RAF, melyek a mai „lopakodók” borításánál is alacsonyabb észlelhetőségű, következő generációs anyagokból épülnének. A tervek szerint fegyverrendszerükben napi rutinná fejlődne az irányított energiájú lézerfegyverek alkalmazása.

A brit Védelmi Minisztérium és a BAe Systems közösen dolgozik egy Taranis elnevezésű technológiai demonstrátoron, mely a következő generációs „lopakodó” dizájn és borítás kikísérletezését szolgálja. Munkájuk folyamán a radarkeresztmetszet csökkentése mellett a „lopakodó” technikájú gépek előállítási költségének a redukálódását is szeretnék elérni.

A Taranis UCAV

A légierő második fontos pillére az emberi pilóták által vezetett harcigépek lennének, ezek közül a most üzemeltetett Eurofighter Typhoon, valamint a közeljövőben hadrendbe álló F-35 Lightning II különböző verziói alkotnák a légi armada másik szekcióját.

Szintén a Taranis UCAV egy másik rajzon

A harmadik pillérre, a stratégiai légiszállítási kapacitást ellátó gépekre nem tér ki a tanulmány, de nagy valószínűséggel a C-17 Glogemaster III-asokból, a C-130J Super Herculesekből és az Airbus A400M-ekből áll majd a szállítórepülőgép-flotta gerince a közeljövőben.