Panavia Tornado típuscsalád

Tornado IDS, a csapásmérő

Fejlesztés

1968-ban Nyugat-Németország, Hollandia, Belgium, Olaszország, és Kanada felállított egy munkacsoportot az F-104 Starfighter vadászgépek leváltására. A tervezet az MRA (Multi Role Aircraft- többfunkciós harcigép) nevet kapta, de ez később MRCA-ra (Multi Role Combat Aircraft) változott. Nem sokkal később Nagy-Britannia is csatlakozott a csapathoz, és felvázoltak egy tervezetet egy olyan gépről, mely megfelelt Németország, Olaszország és Anglia részére is.

A program célja az volt, hogy véglegesen váltsa le az F-104G típust. Mindenképpen kétüléses gépet akartak. 1969-ben Kanada és Belgium kiszállt, de a megmaradt négy nemzet megalapította a Panavia Aircraft GmbH-t. 1970-ben aztán Hollandia is távozott a projektből, így három ország folytatta a munkákat.
A cégből egyaránt 42.5% volt a részesedése Angliának és Nyugat-Németországnak, Olaszországé pedig 15%.

A termelést is megosztották, az elülső repülőgéptörzs Angliában, a középső Nyugat-Németországban, a szárnyak és a farokrész pedig Olaszországban készült. A meghajtásról is gondoskodni kellett, ezért 1970 júniusában megalapították a Turbo Union társaságot, mely a Fiat (20%), a Rolls-Royce (40%) és az MTU (40%) cégek társulásával jött létre. Az ő feladatuk volt a gép számára szánt hajtómű, az RB199 tervezése és építése.

Első körben két tervet készítettek el. Az egyik a Panavia 100, egy együléses változat, ez a Német igényeknek jobban megfelelt volna, a másik pedig a Panavia 200, ez a kétüléses variáns, melyből végül a Tornado született. Végül 1971 szeptemberében a három kormány elfogadta a végleges tervet.
Később a RAF igényt jelentett be egy vadászváltozatra, ez lett az ADV, melyet következő cikkünkben mutatunk be.

Érdekesség, hogy ez a gép volt az első, melyet elektronikus repülésvezérlő rendszerrel terveztek, szolgálatba állítás terén viszont megelőzte az F-16 Fighting Falcon.

Fegyverzet

Fegyverzetét tekintve a Tornado IDS valóban sokrétű. Beépített fegyverzetként két 27mm-es Mauser BK-27 gépágyú szolgál, csövenként 180 lőszerrel.
A törzsön és a szárnyakon lévő felfüggesztőkön összesen 9000 kg fegyverzet helyezhető el.
Légi harcra az Aim-9, Aim-132 ASRAAM és IRIS-T rakétákat használhatja.

Csapásmérésre jóval változatosabb választékkal rendelkezik. Hajók ellen AS. 34 Kormoran és BAe Sea Eagle levegő-víz rakéták, radarok kiiktatására AGM-88 HARM és ALARM, harckocsik és egyéb földi járművek ellen AGM-65 Maverick rakéta LAU-51 és LR-25 nem irányított rakéták. Ezeken kívül gyújtóbombák, a Paveway sorozatú lézervezérlésű bombák, HOBE/HOSBO siklóbombák, Storm Shadow, Taurus és Brimstone rakéták, valamint végső esetben B61 és WE.177 atomtöltetek is felszerelhetők a gépre.

Típusverziók

RAF Tornado Gr.1

A Gr.1 nevet az első Anglia számára szállított sorozat gépei viselték. A 288 megrendelt példányból az első 1979. június 5-én érkezett meg. Mivel ekkor még jócskán tartott a Hidegháború, az összes gépet felkészítették a taktikai atomfegyverek hordozására.

A gép erőssége a terepkövető radar volt, mely alacsony repülési magasságban mutatta meg, mit is tud.
Csak a RAF és a RSAF IDS gépein volt megtalálható a repülőgéptörzs jobb oldalán az LRMTS, ami egy lézeres célzókészüléket takar. E rendszer működik közre a célok befogásánál és a fegyverek rávezetésénél.
A Gr.1 gépek részt vettek az 1991-es Öböl-háborúban is, ahol főleg éjszakai feladatok során repülőtereket bombáztak.

1999 után egyre több Gr.1 gépet fejlesztettek tovább GR.4 változattá. Az utolsó ilyen változatú géptől 2003-ban vált meg a RAF.

RAF Tornado Gr.1B

Ez a verzió a Gr.1-ből jött létre, és fő feladata a hajók elleni harc. Ezért fő fegyverzete a Sea Eagle rakéta, mellyel nagy pontossággal támadhatja a felszíni célokat. A gépekkel a Blackburn Buccaneert váltották fel.

RAF Tornado Gr.4

Már 1984-ben elkezdődtek a tervek a RAF berkeiben egy, a Tornado Gr.1 hiányosságait kiküszöbölő, de jó tulajdonságait megtartó MLU (Mid-Life Update) korszerűsítési programról. 1994-is nem hagytak jóvá semmilyen hasonló tervezetet, ám ekkor felülvizsgálták annak a lehetőségét, hogy a Tornado-t hogyan alkalmazhatnák közepes magasságú csapásmérőként. Nem sokkal ezután aláírták a szerződést a BAE Systems céggel 142 Gr.1 gép Gr.4-é való modernizálásáról. A munkálatok 1996-ban kezdődtek, és 2003-ban értek véget.

Az akkoriban már jó húsz éves gépek bizony alaposan megérettek a korszerűsítésre, így rengeteg új műszert „pakoltak be” a Gr.4-be. Helyet kapott az új FLIR, és a nagy látószögű HUD is. A pilótafülke műszereit jelentősen modernizálták, és javítottak az éjjellátó képességeken is. Nagy újdonságnak számított továbbá a GPS rendszer beszerelése a gépekbe.

Ezeken kívül a repülési elektronika és a fegyverrendszer ráncfelvarrása is megtörtént, így megengedhetővé vált több új fegyver integrációja is. Ezek a Brimstone és Storm Shadow rakéták és a RAPTOR felderítőberendezés.

RAF Tornado Gr.1A és Gr.4A

A Gr.1A a Gr.1 felderítő változata volt, mely a szaúdi légierőben is alkalmazásra került. A Gr.1-el modernizálásával egy időben a Gr.1A-kból Gr.4A lett.

A Gr.4A felszereléséhez tartozik a TIRRS (Tornado Infra-Red Reconnaissance System) infravörös felderítőrendszer a gép oldalsó és hátsó részén. A 27mm-es gépágyút elhagyták. A legtöbb felderítő rendszertől eltérő módon a felvételeket 35mm-es filmen tárolják.

Luftwaffe IDS változatok

A Német Légierő, a Luftwaffe állományába 212 Tornado IDS érkezett, melyek majdnem teljesen megegyeznek a RAF által használtakkal. Az Eurofighter Typhoon típus szolgálatba állításával azonban számuk 2015-re 85 darabra csökken.

Marineflieger IDS

A Német Haditengerészet 112 IDS-t kapott, melyeket 1982-től használt. 2004 végén az utolsó Tornado egységet is feloszlatták, helyüket a Luftwaffe gépei vették át.

Aeronautica Militare IDS

Olaszország részére 100 gépet szállítottak, közülük 2004 júliusában még 57 volt szolgálatban. 2002-ben Olaszország elkezdett egy továbbfejlesztési programot, melynek során a gépeket alkalmassá tették JDAM rendszerű bombák, Paveway III lézervezérlésű bombák és MBDA Storm Shadow robotrepülőgépek bevetésére, és a fedélzeti rendszereket is jelentősen modernizálták.

A váltótípus, az F-35 rendszerbe állításáig azonban az olasz kormány további korszerűsítésre kényszerül, mivel a 109 rendszerbe állítandó Lightning II megérkezéséig még sokat kell várni.

Adatok

Személyzet: 2 fő
Hossz: 16,62 m
Szárnyfesztáv: 13,91 m 25°-os kitérítésnél, 8,6 m 67°-os kitérítésnél
Magasság: 5,95 m
Szárnyfelület: 26,6 m²
Üres tömeg: 13,890 kg
Maximális tömeg: 28,000 kg
Hajtómű: két Turbo-Union RB199-34R Mk 103
Maximális sebesség: Mach 2,34
Hatótávolság: 1390 km, négy külső póttartállyal 3890 km
Szolgálati csúcsmagasság: 15,240 m
Emelkedési sebesség: 76,7 m/s
Tolóerő/tömeg arány: 0.55

Képek

Felhasznált irodalom

– David Donald-Jon Lake: Katonai Repülőgépek Enciklopédiája, Alexandra kiadó, 2002.
– http://en.wikipedia.org/wiki/Panavia_Tornado