Northrop T-38 Talon, és a kétüléses ősök…
Jelen írásban az F-5 család első tagjával, a T-38 Talon oktatógéppel ismerkedünk meg, illetve szólunk a család egyéb kétüléses verzióiról is néhány szót. A következő részben majd az F-5 repülőgépcsalád további, együléses tagjairól esik szó. Az F-5/T-38 strapabíró konstrukció, elegáns megoldásaival magas kora ellenére még ma is aktív számos ország légierejében, elsősorban Dél-Amerikában, és a szegényebb országokban.
Az USAF az ötvenes évek elején pályázatot írt ki, egy könnyű, olcsó, többfeladatú (oktató, és elfogó) vadászgép létrehozására, amellyel a (NATO) szövetségesek légierejét is el kívánták látni. Erre jelentkezett a Northrop 1955-ben az N-156 projecttel, és ebből nőtt ki később a család első tagja, a Talon, majd a többi egy- és kétüléses változat.
Northrop N-156T prototípus
1955: Az N-156T kétüléses oktató prototípusa levegőbe emelkedik. A gép különlegessége, hogy ez az első ELEVE szuperszonikus sebességre tervezett oktatógép.
1956: 3db YT-38 nullszériás gép készül.
1959: folytatódnak a berepülések, melyekbe bekapcsolódnak az együléses változatok prototípusai, a teszteket több kísérleti hajtóművel hajtják végre.
1961 márc.: A Talon kiképzőváltozat szolgálatba lép az USAF kötelékében.
A típust „Thunderbirds” is alkalmazta
A Talon tehát az egész család őse, amelyből a szerzett tapasztalatok alapján került kialakításra az idők folyamán több egy- és kétüléses felfegyverzett változat. Ebből is kitűnik, hogy eredeti formájában a Talon fegyvertelen alapkiképzőgép, amelyen a kadétok 105 órát töltenek, és amely óraszámból meglepő módon mindössze néhány óra a hangsebesség feletti repülés. A Talon elsősorban az USAF Air Training Command (Légierő Kiképző-parancsnokság) szolgálatában állt, itt fénykorában 1187 db szolgált, és még jelenleg is aktív. A parancsnokság alárendeltségébe tartozó 479th TTW gépeit a Légierő AT-38 fegyveres gyakorlógéppé alakíttatta (ez 115 példányt érintett), amelyeket alkalmassá tettek fegyvertartók, és azokon keresztül rakéták, illetve gyakorlóbombák hordozására.
Az eredeti Talonból az USAF-on kívül még más alkalmazók is kaptak, jelesül a US NAVY állományába 17 db, és a NASA állományába 34 db Talon került. Ezen kívül még rendelkezett 12 db-bal Portugália, illetve 30 db-bal Törökország, ahol a típus rendkívül nagy életutat járt be, és ahol a család gépeit jelenleg is alkalmazzák. (Arról is volt szó, hogy a török TUSAS licencben készíti az F-5 különféle változatait.)
A 90-es években a számítások szerint, mintegy 700 db Talon lehetett aktív világszerte, ezek javarésze az USA-ban.
Egyéb kétülésesek
F-5B: A korai F-5A altípus kétüléses felfegyverzett kiképző változata.
F-5F: A későbbi Tiger II., vagyis az „E” altípus az előbbiekhez hasonló, fegyveres gyakorló, jelentősen korszerűsített kétüléses változata, erősebb hajtóművekkel, és fejlettebb elektronikával.
Kanadai gyártású CF-5B és a US NAVY agresszor F-5F repülőgépe
Adatlap
Megnevezés: Northrop T-38 Talon fegyvertelen kiképzőgép alap-és haladó szintű képzésre
Fesztáv: 7,70 m Hossz: 14,13m
Hajtómű: 2 db General Electric J85-GE5A
Max. seb.: 1,23 Mach
Hatótáv: 1770 km
Fegyverzet: Nincs, kivéve: AT -38 (rakéta, gyakorlóbomba)
Alkalmazók: USA (Air Force, Navy) Törökország, Portugália.
Az együléses családtagok
Az USAF az ötvenes évek elején egy olcsó, könnyűvadászgép fejlesztésére írt ki pályázatot, korlátozott forrásokkal rendelkező szövetségesei ellátására. A család főtervezője Welko Gasich. 1956. július 30-án megteszi első repülését az N-156C, az első prototípus. Az idők során több jelentős együléses alváltozat alakult ki az eredeti T-38 Talonból, ezeket fogjuk most röviden áttekinteni. Lássuk hát sorjában őket.
F-5A, Freedom Fighter
Az F-5B együléses változata, a legrégebbi alap-verzió. Ezzel vált ismertté a típus. Első repülését 1963 októberében tette meg, és 1964-ben állt az USAF szolgálatába. A gépet a koreai háború tapasztalatai alapján konstruálták, és a Vietnamban szerzett kezdeti impressziók is szerepet játszottak a fejlődésében. A legtöbb gép külföldre került.
Egy görög díszfestésű F-5A
CF-5
Speciális kanadai változata a Canadair által licencben épített CF-5A, melynek azonos licenszgyártott hajtóművei ORENDA néven készültek. A gépek el voltak látva fix beépítésű légi-utántöltő csonkokkal, korszerűbb navigációs, és rádiórendszerrel. Kétüléses változata a CF-5D volt. Az első CF-5 1968. júniusban lépett szolgálatba, összesen több, mint 250 db gép került sorállományba. A Canadair Hollandia számára NF-5-ként építette ezeket a gépeket, melyekből néhányat eladtak Norvégiának, illetve a kanadaiak saját állományukból adtak át Venezuela számára. 1987-ben a megmaradt gépeket a Bristol Aerospace korszerűsítési programja keretében CF5-2000 néven felújítják, ez 4000 óra pluszterhelés elviselését jelenti, és az CF-18-ra való lépés előtti utolsó lépcsőnek szánják. Az első pld. 1991-ben állt szolgálatba.
„Turkish Stars” tulajdonát képező ex-holland NF-5
F-5E Tiger II
Az F-5A továbbfejlesztése, az eredeti géphez képest szélesebb a törzs, 567,3 gallon (több) tüzelőanyag számára van hely –ezt a törzs meghosszabbításával érték el; finomodott az aerodinamikai kiképzése is, a belépőél hosszát megnövelték, emellett erősebb hajtóművet is kapott. A Tiger hatótávolsága ennek folytán megnőtt.
A gépeket fékezőhoroggal is ellátták (a US NAVY, és az USAF agresszor-századaiban is helyet kapott). Először 1972. augusztus 11-én szállt fel. (F: kétüléses)
Elektronikája is korszerűbb: APQ-159 több üzemmódú párhuzamos célkövetésre is alkalmas radart kapott. Több, mint 1500 db épült belőle.
F-5G, vagy F-20 Tigershark
Az F-5G jelentősen továbbfejlesztett változat, olyannyira, hogy némi hivatalos kavarodás után önálló típusszámot kapott, F-20 lett az új neve (eredetileg F-19 lett volna, de áthallás van a MiG-19 felé, ezt el akarták kerülni). A gép az F-16 vetélytársának készült, a Carter-kormányzat által megszavazott támogatásból, de alulmaradt. A Northrop nagyszámú exportra is számított. Érdekességképpen megemlíthető hogy repült német jelzésekkel is néhány alkalommal, tehát egy ottani rendelés kilátásban lehetett…a típusból (sajnos csak) 3 példány épült.
Az első gép 1982 augusztus 30-ra készült el. Mivel sem a NAVY, sem az USAF nem mutatott iránta érdeklődést (az F-16 rendszeresítése már évek óta futott) , a programot 1986. november 17-én hivatalosan is törölték. A Tigriscápa sosem került sorozatgyártásra.
Főbb eltérések:
1 db hajtómű, amely +80% tolóerőt biztosít, tovább finomított aerodinamika, lefelé is látó, korszerű, APG-67 radar, integrált digitális jelfeldolgozó rendszer (bevetési computer), HUD, ALR-40 radarbesugárzás-jelző, NATO szabvány rakétafegyverzet. A gép 53%-kal kevesebb üzemanyagot fogyasztott, és üzemeltetési költségei is jelentősen alacsonyabbak lettek volna.
F-20-asok a sivatag felett, jól láthatók a különbségek
RF-5 Tigereye
A felderítő változatot 1978-ban a párizsi repülőnapon mutatták be. Jellemzői voltak a légiutántöltő-csonk, a fékezőhorog, és a lapos orrba beépített, oldalra néző, nedves filmre dolgozó kamerák. Ez utóbbiak elhelyezése miatt a gépágyú lőszer-javadalmazása mindössze 140 db (a többi alváltozat 280 db-jával szemben). Külföldre csak Malajziába, és Szaúd-Arábiába került.
Különleges igényei, mint mindig, csak a leggazdagabbaknak lehettek. Svájc blokkolásgátlóval kérte Tiger-jeit, Szaúd-Arábia, pedig az akkor igen korszerű, Litton navigációs rendszert kérte, illetve Maverick rakétákat csapásméréshez.
Az USAF korai RF-5E repülőgépe, jól láthatók az orrba épített berendezések
Adatlapok
F-5E, együléses, könnyű taktikai vadászgép
Fesztáv: 8,13m
Hossz: 14,13m
Magasság: 4m
Hajtómű: 2 db utánégetős General Electric J85-GE21B
Max. seb.: 1,64 Mach
Hatótáv: 2480km
Üres tömeg: 4410 kg max. felszálló: 11214 kg
Fegyverzet: 2db 20mm gépágyú, 280db lőszerrel, min. 2db AIM-9 légiharc-rakéta, és 3175 kg egyéb fegyverzet
F-20 Tigershark Együléses taktikai vadászgép
Fesztáv: 8,13m Hossz: 14,13m Magasság: 4m
Hajtómű: 1db General Electric F404-GE-100 utánégetős turbofan
Max seb: 2 mach felett
Fegyverzet: 2db 20mm gépágyú, max. 8410 kg egyéb fegyverezet
Hatótáv: 3484 km
Az F-5 változatainak rendszeresítői
Ausztria (új!), Bahrein, Brazília, Chile, Dél-Korea, USA (NAVY, USAF), Etiópia, Fülöp-szk., Görögország, Hollandia, Honduras, Indonézia, Irán, Jemeni Arab Közt., Jordánia, Kanada, Kenya, Líbia (!), Malajzia, Marokkó, Mexikó, Norvégia, Spanyolország, Svájc, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Szudán, Tajvan, Thaiföld, Törökország, Tunézia, Venezuela, (eleinte csak Dél) Vietnam
Licencgyártás
AIDC: Tajvan
CASA: Spanyolország
Canadair: Kanada
Dél-Korea
