Kína lassan átadja az utolsó J-7BGI példányait annak a 12 gépes megrendelésnek, melyet a bangladesi légierőnek szállít. Ennek megtörténte után több mint valószínű, hogy bő negyven év után végleg leállnak a J-7 gyártásával.
A J-7 a szovjet MiG-21 licenc változata. Az első Kínai példány 1965-ben került le a gyártósorról, de az országban bekövetkezett politikai felfordulás (Kulturális Forradalom) miatt a tényleges sorozatgyártás a hetvenes években kezdett felfutni. Az eredeti J-7-ből kifejlesztett alváltozatok száma szinte megszámlálhatatlan. Míg az első példányok messze elmaradtak képességek terén az eredeti szovjet MiG-21-esektől a későbbi példányok már megelőzték azokat.
A mostani J-7 esek egyik legnagyobb jellegzetessége a dupla delta szárny, de a Banglades számára készített példányokat ellátták sisakcélzóval és LS-6 GPS vezérelte siklóbombákkal.
LS-6 GPS vezérelt siklóbomba ,
Érdemes megjegyezni, hogy a Kínában ma rendelkezésre álló negyven vadászrepülő ezred fele – azaz húsz alakulat – repüli még mindig az öreg MiG-21-es kínai másolatát, a J-7-est! Erről bővebben korábbi, „MiG-21-es klónok jó erőben” című írásunkban lehet olvasni.
A 42. hadosztály a legnagyobb felhasználója az öreg J-7H változatnak. Két ezrede a vietnami határ térségében települ. ,
—–
Szerző: Mackensen
Néha elgondolkodom rajta, hogy a szovjet légierő nem járt volna-e jobban, ha MiG-23 helyett inkább ők is a 21 -est fejlesztik tovább, ahogy a kínaiak, erősebb hajtómű, megnövelt üzemanyagtartájok, esetleg a komolyabb elfogóvadász változatokon a beömlőnyílások átalakítása Q-5 szerűen, meg ilyesmi.
23bn, meg 27 helyett meg Szu-17 mehetett volna.
Nagyon szeretem ezeket a repülő virsliket :-D
Ezt a kínai JDAM-ez mi vezeti célra? Kínának is ki van építve a műholdas rendszer hozzá?
kb 65 % levedeltség
elvileg 2020- ra lesz meg a teljes rendszer és teljesen kínai ….
Kicsit hiányolom hogy a darabszám még saccolva sincs……
Értem én hogy 40 ezred de mennyi gép?
Ja látom már : „szinte megszámlálhatatlan.. ” :D
Ha a nagy sebességű vadász, vadászbombázó és felderítő J7, J8, J10, Q5, JH-7 és Szu-27 klónokkal repülő alakulatokat összeadjuk, akkor jelenleg 73 darab nagy sebességű ezreddel rendelkezik a PLAAF. Ezt szorozd meg 25-30 géppel átlagosan.
Ezek közül 28 ezred repüli a MiG-21-est. Tavaly aktív állományba helyezték a harckiképző ezredeket is, ami megdobta az alakulatok mennyiségét.
Plusz a haditengerészet.
Szia Mackensen,
elég részletes gyártási és hadrendi adataim vannak. Melyikre gondolsz?
Szia savaz.
„A belinkelt másik HTKA cikkben azt írják, hogy 1 ezred az csak 16 gép plusz a kétülésesek, azaz valójában inkább század.”
Így van. Én írtam. Az elmúlt években további infókkal gazdagodtam. Itt írtam le ezeket:
https://htka.hu/2012/01/14/repuloter-atszervezesek-a-plaaf-nal/
A régi J7, Q5-ös alakulatoknál valamivel több gép van. Mint a linkelt cikkben említett J10, J11-eseknél.
A J7, J7I, J7B, J7H változatoknál mindig csak egy-egy fegyver felfüggesztőt használtak a PLAAF-nál, függetlenül attól hogy a késői szériáknál meg volt a lehetőség a kettő-kettőre. Mindez az aktív alakulatokra vonatkozik. A protok és az export gépek más tészta.
A J7C/D/E/G-től használják a dupla felfüggesztőt a PLAAF-nál.
Akkor némi gyártási szám:
A Shenjangi és a Csengdui üzemek gyártási adatai (ami nem export) publikusak. A kínai haderőnemek számára az alábbi mennyiségeket gyártották:
Shenjang
1967-70 39 db J-7 (ebből 12 db-ot átadtak Albániának)
Csengdu-Shenjang
1970 5 db proto J-7I
Csengdu
1970-7x 34 db J-7I nem átvéve, későbbi sorsuk ismeretlen
1978-81 153 db J-7I (ebből a 80s évek elején 40-es átadtak Észak-Koreának)
1980-85 375 db J-7II(B)
1985-93 221 db J-7H
1993-01 263 db J-7E
majd a J-7G. Ebből eredetileg négy ezred volt, így becsülhető a számuk.
(A J-7C/D és a FT-7 külön téma.)
A J7B-k még nagy mennyiségben állnak hadrendben. Illetve (J7C kivételével) minden később gyártott változat.
Valaki felvilágosíthatna a katonai GPS-sel kapcsolatban. Hogyan oldják meg, hogy az ellenség/kínai konkurencia ne tudja használni a jeleket?
Amikor még geodéziával (is) kerestem a kenyeremet, elég sokat használtunk professzionális mérőeszközöket GPS-sel kiegészítve. Mind a Navstar, mind pedig a Glonass-holdak jeleit felhasználtuk. A pontosság attól függött, hány hold jeleit tudjuk fogni. Emellett persze kellett a FŐMI-től vásárolt pontosító jel mobilhálózaton keresztül. Lényeg, hogy (igazoltan) fél méteren belüli pontossággal mértünk.
Másik kérdésem: honnan vannak meg pl. az amerikaiaknak a 3D-s tereppontok és az ebből felépített térképek? Radaros technikával tapogatták le az egyes országokat? Gondolom a kínaiaknál nem úgy van, hogy bemegyek a földhivatalba, és kicsengetve az árát CAD-állományokat viszek haza.