A Borej-osztály Oroszország legújabb nukleáris meghajtású, ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró osztálya, mellyel a korábbi Delta és Typhoon osztályokat kívánják leváltani.

Fejlesztés, leírás

1996. október 16-án Feliks Gromov admirális bejelentette, hogy lassan elkezdődhet egy új generációs orosz nukleáris meghajtású ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró fejlesztése, mely – az admirális szavaival élve – legalább 2-3-szor olyan erős lesz, mint bármely jelenleg a flottában szolgáló tengeralattjáró.

Az első 4. generációs SSBN (Jurij Dolgorukij) – hivatalosan 935-ös Tervezet / Projekt 935 – építését 1996. november 2-án kezdték el a Szevmash Állami Nukleáris Hajóépítő Központban, Szeverodviszk-ban.
Az egység építésének megkezdése alkalmából rendezett ceremóniát 1 héttel el kellett halasztani (csúszások már az építés kezdetén, rossz ómen…), mivel a rossz idő miatt több jelentős személy, közéjük értve Andrej Kokoshin védelmi miniszter-helyettest, Gromov admirálist, Jurij Luzkhov moszkvai polgármestert, nem tudott megjelenni.

Mit keresett Moszkva polgármestere egy ilyen eseményen!?

A válasz egyszerű: Moszkva városa támogatta az egész tervet! Nem véletlen, hogy az első hajó Dolgorukij herceg (Moszkva alapítója) után kapta a nevét. Vlagyimir Monomah, aki 1113 és 1125 között uralta Kijevet, az akkori Oroszország fővárosát, gyermeke volt Jurij Dolgorukij, Moszkva alapítója.
A tervezet támogatásán kívül a város kötelezettsége, hogy – amennyiben a központi kormányzat fizetésképtelenné válna – fizesse a hajóépítő munkások, illetve a jövőben a hajón szolgáló legénység bérét.

A fenti megoldásnak már hagyományai vannak Oroszországban és a Vörös Hadseregben! A hasonló egységeket „Reprezentatív fegyvernek” nevezik. Az ilyen fegyverek általában mindig a közösségi felajánlások központi költségvetés általi begyűjtése révén születtek.
E pénzösszegeket meghatározott járművek és egyéb eszközökre beszerzésére költötték. Oroszországban nem lehetetlen, hogy egy kisebb közösség, például városka, gyár, pénz gyűjt tagjai között és vásárol a városka, gyár, vagy általuk választott figura nevében egy harci járművet, például egy tankot.

Az új tengeralattjáró építésével párhuzamosan folyt az új SLBM (R-39UTTH „Bark”) fejlesztése is. A később felfüggesztették e rakéta fejlesztését és a Bulava (módosított Topol-M) rakéta fejlesztését helyezték előtérbe.
Az új rakéta miatt át kellett alakítani az épülő egységet, mely a szükséges módosítások után a Project 955 elnevezést kapta. A módosítások miatt kitolódott az első egység vízre bocsátása is, akkoriban az optimistábbak 2005-re, a pesszimistább 2007–2010 közé tették a vízre bocsátás dátumát.

Az első egység készenléti állapota, 1998-as jelentés alapján, mindössze 2-3% volt, de egy 2000 májusában kiadott jelentés a Jurij Dolgorukij készenléti szintjét 47%-ra tette.

A Borej egységek hadrendbeállítás időközben egyre égetőbb kérdéssé vált az orosz haditengerészet számára, mivel 2000-ben Oroszország – valójában – mindössze 12 aktív SSBN-vel rendelkezett, a többi egység csak névlegesen állt szolgálatba!
Az admiralitás jelentése értelmében legalább 12 db stratégiai nukleáris meghajtású tengeralattjáróra lenne szükség…

2003-ig, költségvetési problémák miatt, alig haladtak az építéssel. 2003-ban a Szevmash a program felgyorsítás érdekében külön forrásokat kapott.

2004. március 19. napja ismét jelentős a Borej-osztály életében! A Szevmash belekezdett a második egység építésébe. Az Aleksandr Nevskij-t már eleve az új SLBM hordozására tervezték, így nem kellett átépítésekkel vesztegetni az időt, no meg a pénzt.
Alexandr Nevek 1219. május 30-án Jarosláv herceg fiaként látta meg a napvilágot Pereaslavl-ban. Alekszandr-t nagy harcosként és népe megmentőjeként tartják számon.
Az oroszok Szent Alexandr Nevskij-hez intézik imáikat, ha nemzetüket jelentős szerencsétlenség éri, vagy nemzetük léte kerül veszélybe.

Egy 2005-ös jelentés alapján az első Borej egység 2006-ben merülhet először a habok közé, míg az Alexandr Nevskij-nek 2007-ig kell erre várnia. Akkoriban a harmadik egység elkészültét 2010-re tették.

2006. március 19-e ismét nagy nap volt az orosz admiralitás számára, elkezdték a harmadik egység, a Vlagyimir Monomah, építését.
Vlagyimir Monomah Oroszország középkori történelmének igen jelentős alakja, rengeteget tett az ország felvirágoztatásáért. 1113-ban Kijev felemelkedése után, a város lakossága kizárólag Monomah-t volt hajlandó elfogadni vezetőjéül. Monomah elévülhetetlen érdeme, hogy sikerült az ország jó részét egyesítette.
Egy közismert legenda szerint, Vlagyimir Monomah herceg uralmának fő jelvényét (ékkövekkel díszített prémes korona) a bizánci császártól Alexius Comnenus-tól kapta, melyet a mindenkori moszkvai uralkodó viselt. Életének 61.-k esztendejében nyerte el a nagyhercegi címet.

2006 elején napvilágot látott jelentés szerint az első egység vízre bocsátásáig 2008-ig kell várni [előző évben született jelentéshez képest már két év csúszással kalkuláltak].
Vlagyimir Masorin admirális elmondása szerint akkoriban a haditengerészet még nem döntötte el pontosan hány Borej-osztályú egységet fognak építeni, de azt leszögezte, hogy 4 és 6 között az új évezred első évtizedében vízre bocsátott hajók száma. Az admirális kiemelte, hogy valamennyi egység 12 db Bulava rakétát fog szállítani, melyek hatótávolsága 8 000 kilométer.
Megemlítendő, hogy a Bulava sorozatos kudarcai folytán, egyes szakértők az R-29RMU Sineva rakéták telepítését javasolták, melyek már amúgy is aktív szolgálatban állnak a Delta-IV egységeken.

Végül az első egység 2007. április 15.-re készült el, de az átadási ceremónia ellenére, ahol sok magas rendfokozatú katonai is képviseltette magát, a hajót csupán 2008 februárjában bocsátották vízre! A későbbi vízre bocsátás nem volt véletlen, mivel a ceremónia idejében a hajó készenléti állapota mindössze 87% volt!

Mint már említettem eredetileg 2002-re tervezték az első egység szolgálatba állítását, így elkezdődhetett volna a Typhoon-k leváltása, de későbbre kellet halasztani, egyrészt költségvetési megszorítások, másrészt az új SLBM (Bulava) – mely a kiöregedett R-39 (NATO: SS-N-20) rakétát váltja – problémái miatt.
Megjegyzésképpen, az új hajó tervezett 2002-ben történő szolgálatba állítás mellett az új hajó 2004-re érte volna el a bevethetőség kezdő időpontját.

A csúszások ellenére a hajó jelentőségét tovább növeli, hogy a Szovjetunió szétesése óta az első vízre bocsátott orosz ballisztikus rakétahordozó.
A fenti „kisebb” csúszás miatt az eredetileg tervezett évente szolgálatba állított új tengeralattjáró is csupán álom maradt. Könnyen belátható, hogy képtelenség lenne teljesíteni az eredeti elvárásokat, így 2010-ig egészen biztosan 9-12 aktív rakétahordozó tengeralattjáróval (800 – 1 000 db robbanófej) kell csak számolni az orosz vezetésnek – jó lehet a START I és II Egyezmények 1 750 – 1 900 db robbanófejet engedélyeznek.

Jelenleg további két egységet építenek (az Aleksandr Nevskij / Alexander Nevsky és a Vlagyimir Monomah / Vladimir Monomakh), valamint ez év végén tervezik elkezdeni a 4. egység (Szent Nicholas / Saint Nicholas) építését.
Az elkövetkező évtized végéig bizonyosan, összes 12 darab Borej-osztályú tengeralattjárót terveznek hadrendbe állítani. A 2007-es jelentés értelmében a 2. egység 2009-re, míg a 3. 2011-re fog elkészülni.

2008. november 21-én beindították a Jurij Dolgorukij reaktorát és 2009. június 19-én elindulhatott első tengeri próbaútjára, még rakéták nélkül.

A Borej-osztályt dicsérik kialakítás miatt. Az osztály – a tervezők szerint – olyan tulajdonságokkal bír (többek között: szinte zajtalan mozgás és a szonárok általi nehéz érzékelhetőség), melyek minden jelenlegi szolgálatban álló tengeralattjáró fölé emelik e hajókat.
Egyetlen egység 890 millió dollárba kerül.

Egységek

Jurij Dolgorukij

Építés kezdete: 1996. november 2
Vízre bocsátás: 2008. február 13
Szolgálatba állítás: 2009 vége

Aleksandr Nevskij

Építés kezdete: 2004. március 19
Vízre bocsátás: várhatóan 2010
Szolgálatba állítás: várhatóan 2011

Vlagyimir Monomah

Építés kezdete: 2006. március 19
Vízre bocsátás: nincs ismert dátum
Szolgálatba állítás: nincs ismert dátum

Szent Nicholas

Építés kezdete: várhatólag 2009. december 22.
Vízre bocsátás: nincs ismert dátum
Szolgálatba állítás: nincs ismert dátum

Specifikációk

Építő: Szevmash
Tervező: Rubin Tervezőiroda
Építés alatt: 2 db
Tervezett: 12 db
Elkészült: 1 db
Vízkiszorítás: 14 720 t (felszínen); 24 000 t (alámerülve)
Hossz: 170 m
Szélesség: 13,5 m
Merülés: 10 m
Meghajtás: 1 × ОК-650В reaktor; 1 × AEU turbina; 1 propeller
Sebesség: 46 km/h
Legénység: 130 fő
Fegyverzet: 16 Bulava SLBM; 6 db 533 mm-es torpedóvető

Felhasznált irodalom

http://en.wikipedia.org/wiki/Borei_class_submarine (2009. 10. 18)

http://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/935.htm (2009. 10. 18)