HTKA – Haditechnikai Kerekasztal

Egy rövid bemutatót írtam az ingyenes FlightGear repülő-szimulátor játékról, érdemes megnézni, tehát kattints ide!

Olvasóink közül minden bizonnyal mindenki látott már olyan filmet, ahol lakatokat durrantottak le a zárról. Odamegy a fószer a kis pisztolyával, bumm bele a lakat testébe, és az már esik is le.

Talán meglepő, de ha ezt mi magunk akarnánk megcsinálni, akkor bizony zárt ajtó mögött maradnánk… Hacsak nem egy shotgunnal esünk neki. A lakat testére történő lövéssel nem megyünk semmire derül ki ebből a képekkel illusztrált tesztből, amit –> itt <-- olvashatunk. (Figyelem: nem azt bizonygatják, hogy nem lőhető le a lakat, hanem azt, hogy úgy nem, ahogy a filmesek csinálják!)

A lakatokat a következőkkel nyúzták többek közt: 9mm-es JHP, .45 ACP, egy .44-es Magnum, egy M1A2 gépkarabély és egy shotgun…

[center]
Egy kis kedvcsináló… :) Ezt a magnum csinálta amúgy…[/center]

Pontos időpot nem került nyilvánosságra, ám már biztos, hogy bezárásra kerül az 1972-ben létesített katonai bázis és áthelyezésre kerülnek a bázis közelében állomásozó atomtengeralattjárók is.

A sziget északi csücskében található bázis hidegháborús maradvány, a megváltozott geopolitikai helyzet nem teszi szükségessé a létét. Ez tekinthető egy indoknak, ám a La Repubblica hírújságban megjelentek szerint az igazi ok, hogy túlságosan is védtelen egy terrortámadással szemben. (A támadók kiszúrása a nyaralók közül valóban okozhat gondot…) Emlékeztet arra, hogy 2001.9.11 után már javaslat született a bázsi felszámolására – amerikai részről.

A környezetvédők is megnyugodhatnak, hiszen távoznak a vizet szennyező tengeralattjárók is (Számos vizsgálat jutott arra, hogy a bázisul szolgáló Santo Stefano sziget környéki vizekben abnormálisan magas az urán és plutónium szennyezés. Ráadásnak 2003 októberében zátonyra is futott az egyik tengeralattjáró. És ugyan ennek nem lett a környezetre nézve komolyabb hatása, az indulatokat tovább fokozta.)

A 162 helyi lakost foglalkoztató, mintegy 3000 fős katonai bázis tehát menni fog, már csak az a kérdés mikor.

"Nincsenek terveink ezzel kapcsolatban" – idézte az Interfax hírügynökség Sergei Ivanov orosz védelmi miniszter az amerikaiak már csak volt üzbég támaszpontjával kapcsolatos szavait. Nyilatkozatában megemlítette, hogy van egy fejlesztés alatt álló légibázisuk az Üzbegisztánnal szomszédos Kirgisztánban (Kant), így nincs szükségük egy újabbra.

Üzbég nyomásra az amerikaiak a hét elejére kivonták csapataikat a Karshi-Khanabad bázisról, ahol 2001 óta tartózkodtak a terror elleni harc érdekében. A hónap elején Vladimir Putin orosz és Islam Karimov üzbég elnök aláírásával szentesítette a két ország közti szövetség létrejöttét. Korábbi értesülések szerint a Karshi-Khanabad bázisra egy kontingensnyi orosz tiszt érkezése várható a késöbbiekben.

Ismert tény, hogy Kína az 1990-es évek elejétől fogva igyekszik nagy hatótávolságú szárazföldi célpontok elleni cirkálórakéták (Land Attack Cruise Missile, LACM) kifejlesztésére. (Nyílván az ő figyelmüket sem kerülte el az amerikai Tomahawk rakéták impresszív találati pontossága az első öböl háború során: a rakéták 80% 1500-1600 km repülés után 3 méteren belüli pontossággal találta el a célt). A kínai fejlesztésekhez nagy segítséget nyújtott az orosz illetve ukrán technológia. (Mint tudjuk Ukrajna 1999-2001 között legalább 18 atomtöltet hordozására is képes, 3000 km hatósugarú Kh-55 církálórakétát exportát Kínába és Iránba, nem igazán tisztázott körülmények között. De Kína hozzájuthatott a Kh-55 kisebb hatósugaró exportváltozatához, a Kh-65SE-hez is Oroszországtól.)

Egy ilyen technológia kifejlesztése igen hosszadalmas és erőforrás igényes munka tele technikai buktatókkal, ám a nyilvánvaló előnyei miatt Kína teljes erőbedobással dolgozik az ügyön. Jelenleg több project is fut párhuzamosan ChangFeng (CF), HongNiao (HN), és DongHai (DH) elnevezéssel. A hatósugár tekintetében 400-1800 km környékén állhat a dolog az elemzők szerint.

A cirkálórakéták fejlesztésének egyik legkényesebb területe a cél megtalálásának módja. A kínaiak rakétája várhatóan többféle navigációs rendszerrel fog előrukkolni: inerciális navigációs rendszer, GPS és TERCOM (Terrian Comparsion ~ terület egybevetés).

A TERCOM rendszer működéséhez Kínának nagy mennyíségő és legfőképpen pontos topogfáfiai adatot kéne beszereznie. Ugyanakkor a megoldás például a Dél-kínai-tenger felett sokat nem érne, lévén arra nincs sok refernciapontként használható terület. Ennélfogva az elemzők szerint kezdetben valószínűleg a GPS lesz az elsődleges rendszer, ami esetleg kiegészülhet a TERCOM-al.

Viszont a GPS rendszer – ami ugyebár amerikai megoldás – használata kockázatokat relythet magában, lévén ez a megoldás érzékeny a civil GPS jelek zavarására. Persze a rakáta az inerciális rendszer segítségével is célba találhat, ám a korrekciós GPS jelek nélkül a pontosság csökken. Másrészt az esetben, ha az USA blokkolja a GPS jeleket a kínai régióban, még mindig ott az orosz GLONASS, vagy a hamarosan üzembe álló európai GALILEO rendszer.

[center]
Egy lehetséges új hajó elleni cirkálórakéta tesztje. A kép 2005-ben jelent meg a kínai neten.
A Tomahawk-ra némileg hajazó rakéta rendelkezik LACM-á történő átalakítás lehetőségével[/center]

A Fülöp-szigetek 2011-ig semmiképpen nem tervezi új vadászgépek beszerzését, annak ellenére sem, hogy múlt hónapban kerültek kivonásra az immár 40 éves F-5 vadászgépek utolsó példányai is. A légtér védelme így az olasz gyártmányú S211 gyakorlógépekre marad. A jet-eket a kiképzés mellett felderítésre és őrjáratotásra használja a légierő.

A kényszermegoldást azzal magyarázták, hogy előbb mindenképp az ország belső rendjét és biztonságát akarják biztosítani – a hadseregnek kommunista lázadókkal és muszlim szepataristákkal kell megküzdenie – ennél fogva a fegyveres erők teljes költségvetését felemésztő beszerzést nem engedhetik meg maguknak.

"… A vadászgépek egyszerűen túl sokba kerülnek." – nyilatkozta a légierő vezére Jose Reyes tábornok. "Ha megvesszük a gépeket, akkor a hadsereg teljes költségvetése rámegy, amit most nem engedhetünk meg. Tehát használjuk amink van, az S211 gépeket. 2011 után elkezdhetünk ismét a külsős gondokra koncentrálni. Imádkozok, hogy megtehessük. (a vadászgépek beszerzését)"

Az L-3 Communications SPAR Aerospace Limited leányvállalata a Dubai Légiparádén mutatta be a Herc 2020 repülőgép-átalakítási programját. A C130E és H modellekre kihegyezett felújítás az egész repülőgépet érinti és jelentősen megnöveli a gépek élettartamát.
A cég nem titkolt célja, hogy az új repülőgépek vásárlása helyett az elaggott Hercules-flotta felújításáról döntsenek az érintett kormányok. A Herc 2020 15-20 éves élettartam-bővítést jelent, az új repülőgép árának feléért, jelezte az L-3 SPAR képviselője. A felújítás egyben a legösszetettebb csomag, amit valaha is kialakítottak: sturkturális megerősítés (külső és középső szárnyszekció, géptörzs) a fáradásokra ügyelő és jelentő rendszer, teljes újrakábelezés, a hajtóművek műszereinek cseréje, j generációs pilótafülke (teljes Global Air Traffic Management-kompatibilitás), optimalizált megelőző karbantartási program.
Az egyes speciális feladatra felkészített Herculesek ezen kívül éjjellátó szemüveg-kompatibilis külső és belső világítást, elektrooptikai és infravörös érzékelőket, kutató-mentő felszerelést, extra üzemanyagtartályokat vagy akár tankerfelszerelést is kaphatnak.

traucsacska.blogspot.com

Megérkezett az Amerikai Haditengerészet utolsó újjáépített Sea King helikoptere a kijelölt századhoz. A kutató-mentő feladatú SH-3-as a Patuxent River Haditengerészeti Légitámaszponton teljesít majd szolgálatot, a már leszállított három társával együtt. A gép annak a 60 gépnek az utolsó példánya, melyet az IMP Aerospace épített újjá. .A jelentős átpofozásnak köszönhetően a Sea King gyakorlatilag vadonatúj gépként került vissza a Haditengerészethez. A ‘kopterek így újabb hat évet, pontosabban 2000 repült órányi élettartamot kaptak.

traucsacska.blogspot.com

Alig kapták meg, máris továbbfejlesztik az új Falconokat az Egyesül Arab Emirátusban.
Csupán hat hónappal a beérkezésük után a Lockheed Martin F-16E/F Block 60-as vadászbombázókra jelentős képességnövelő felújítás vár. A 80 gépes flotta első Falconjai idén májusban érkeztek meg az Emirátusokba. Ezek csak a Block 50+ változattal megegyező képességgel rendelkeznek és a Standard 1 jelzést kapták. A Standard 2 képességű gép első prototípusa már repül, míg a Standard 3-as még a tervezőasztalon alakul.
A Standard 2-es gépek előre tekintő infravörös felderítő és célravezető rendszert, integrált elektronikai hadviselési rendszert, az APG-80-as aktív fázisvezérelt fedélzeti radar újabb üzemmódokat kap, míg a vezetékes irányítórendszerbe is több robotpilóta üzemmód költözik.
Az átalakítás 2006. elejére lesz sorozatérett.
A Standard 2 és 3 is elsősorban szoftverek módosítását jelenti, bár a Standard 3-as még további eszközöket és fegyvereket is kap.
Az Emirátus összesen 6,4 milliárd dollárt fizetett a gépekért. A Lockheed Martin természetesen további vevőknek is propagálja a Block 60-as típust. Leginkább Indiának, ahol a megrendelő igényeinek tisztázása után két, eltérő tudásszintű ajánlatot is tesznek. Az „okosabb” Falcon a Block 60-as változatra épül.

traucsacska.blogspot.com

Az Amerikai Légierő szerint a Boeing C-17 Globemaster III-as nehéz szállító repülőgépek tulajdonképpen remekül átalakíthatóak bombázó repülőgépeknek. Ehhez a GPS-vezérlésű JDAM bombák nyújtanak segítséget, melyeket gyakorlatilag bármiylen magasságból ki lehet oldani, ugyanolyan pontos fegyver marad. Ez viszotn azt is jeleti, hogy a kényelmes utazómagasságon ballagó C-17-es, kívül maradva a földi légvédelem fenyegetésén (persze itt a könnyű légvédelemől, tehát a rövid hatótávolságú rakétákról és a gépágyúkról van szó) képes csapást mérni a földi célpontokra.
Az elmélet egyszerű: ha már a szállítógépekből ejtőernyős palettákon úgyis kidobálnak mindenfélét, miért ne lehetne okos bombákat rakni az okos palettákra és azokat kihajigálni a hátsó rámpán? Ez az ötlet azonban eddig a hagyományosabb támadógépekhez szokott tábornokoknál kicsapta a biztosítékot, így az elgondolás ezidáig pihent.
A generálisok azonban a hírek szerint már érdekesebbnek találják a C-17-es átalakítását repülő repülőgéphordozónak. Az elképzelés szerint a Globemaster III-as Dominator pilóta nélküli csapásmérő robotrepülőgépeket hordozna azokon a bizonyos intelligens palettákon. A Dominatorok képesek 2 vagy több rakétát, illetve megfelelő felderítő és célravezető rendszereket hordozni. A kisgépek 12-24 órán keresztül maradhatnak a levegőben, majd ezután önmegsemmisítő szerkezet vagy egy kínálkozó célpontra zuhanás vet véget üzemidejének.
Van azonban a dologban néhány bökkenő: bár a Légierő immáron két esztendeje dolgozik a Dominator-projekten, semmi nem garantálja, hogy akár egyetlen darab is megépül belőle. Egyszer használatos fegyvernek egy kicsit drága lenne, hiszen a repülési karakterisztikájában a Predatorra hajazó gép több mint négy millió dollárba kerülne darabonként.
Az elképzelés szerint a sokmilliós robotgépeket cipelő C-17-es a lehető legközelebb merészkedne a forró zónához, majd kipakolná a Dominatorokat, gépenként 20-at vagy még többet. Ez ugyan egy igen jelentős csapásmérő erő lenne, de módfelett drága is, hiszen kisebb fejszámolással kideríthető, a húsz gép egymaga több mint nyolcvan millió dollárt jelentene. Akárhogy nézzük, ez minimum két F-16C Block 60-as ára. Bevetésenként és C-17-esenként.

traucsacskja.blogspot.com