Haditechnika torzítások nélkül
Szintén indiához és a Dhruv helikopterhez fűződik az a hír, hogy a típus január közepétől ismét a levegőbe emelkedhet. A repülési tilalmat azután vezették be, hogy novemberben a géptípus egy vadonatúj példánya lezuhant Indiában, Karimnagar mellett, a farokrotor meghibásodása miatt.
A lépés összesen 46 Dhruv helikoptert érint. A gyártó cég, a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) elvégezte a szükséges vizsgálatokat a minden példány farokrotorján. A probléma oka az elégtelen minőségű svájci kompozitanyag felhasználása volt. Az ebből az anyagból elkészített rotorlapátokkal felszerelt 20 gép közül még csak az első repült, majd zuhant le.
A baleset (mely a típus történetébe a második volt, hiszen 2004. októberében egy nepáli dhruv zuhant le, szintén a farokrotor hibája miatt) a HAL szerint egyben a Dhruv ütközésálló kialakítását is bebizonyította, hiszen 5000 láb magasból pottyant le a gép. A rotor leszakadása után a pilóta a robotpilótarendszer segítségével tette földre a gépet. Az ütközéskor nem lyukadt ki az üzemanyagtartály és a cég illetékesei szerint nem keletkezett nagyobb kár a gép szerkezetében sem.
A Dhruv-flotta az 1990-es évek eleje óta 12 ezer repült órát gyűjtött össze.
traucsacska.blogspot.com
Miután 80 darab saját fejlesztésű Advanced Light Helicopters (ALH) könnyű támogató helikoptert rendelt az Indiai Légierő a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) cégtől, újabb bevásárlásra készülődnek.
A cél a Tejas, leánykori nevén Light Combat Aircraft (LCA), azaz egy könnyű támadó repülőgéptípus. Egyes sajtóértesülések szerint az IAF és a HAL közötti tárgyalások már a végső fázisban vannak. A többfeladatos, negyedik generációsnak tartott //Mondjuk ez érdekes: mitől 4. generácós? A nyilvánosságra került információk szerint a gép teljesen hagyományos építésű, túlnyomórészt hagyományos anyagokból készített könnyű repülőgép. Semmi szupercirkálás, semmi nehezen felderíthetőség.// repülőgépből 20-at akrnak venni. A gépeket 2008-tól szállítaná le a gyártó, a repülőgépek első sorozata 2006. közepén készülne el. A hadrendbe állítást megelőző vizsgálatokat így már 2007-ben le lehetne folytatni.
Az LCA eredetileg az elavult MiG-21 Fishbed különböző változatait volt hivatott leváltani, mely ex-szovjet gépek a mai napig az IAF gerincét jelentik.
A fejlesztések 1983-ban kezdődtek meg, míg az első tervrajzok már 1990-ben elkészültek. Az első repülésre azonban egészen 1995-ig várni kellett – ekkor rugaszkodott el először a talajtól a Technology Demonstrator-1 (TD-1) gép.
A legutóbbi repülést a Prototype Vehicle-II (PV-II) nevet viselő példány hajtotta végre, 2005. december 1-én. Eddig körülbelül 350 tesztrepülés volt, míg a kritikusok szerint már eddig is túl sok időt vett igénybe a program. Többen viszont arra emlékeztetnek, hogy egy „negyedik generációs” repülőgép kifejlesztése a semmiből bizony sok időt vesz igénybe.
Ehhez jön még a deltaszárnyas kialakítás, a az alumínium-lítium ötvözetek, a karbonszálas kompozitanyagok és a titánium felhasználása is.
Az ár viszont a jelek szerint meggyőző lesz: a hírek Rs100 crores-os árról szónak, ezzel a repülőgép a legolcsóbb, „negyedik generációs” repülőgép lesz. A helyi források a Tejas-t a MiG-29 Fulcrum, a Mirage 2000 és az F-16 Falcon vetélytársának tartják, melyek Rs135 és Rs250 crores közötti áron érhetek el. A Védelmi Minisztérium szerint Chile, Malajzia és Thaiföld is érdeklődését fejezte ki a típussal kapcsolatban.
traucsacska.blogspot.com
![]("staff/news/radar-scope.jpg")
Tagadhatatlan, hogy a Pentagon kutatóintézete, a DARPA az évek folyamán már előrukolt néhány meglepő "termékkel". Nincs ez másképp most sem: ezúttal egy olyan kis hordozható kütyüt fejlesztettek ki, mely segítségével a katonák minden további nélkül "átláthatnak" akár 30 cm vastagságú betonfalon is, akárcsak a jó öreg Superman. Ha minden a tervek szerint megy, akkor tavasz környékén meg is kezdődhet az Irakban állomásozó csapatok felszerelése.
Igazából egy hordozható radarkészülékről van szó, mely segítségével megállapítható, hogy van-e valaki a fal túloldalán. Bizonyos Edward Baranoski, a DARPA Különleges Projectek osztályáról úgy nyilatkozott, hogy ezen művelet néhány másodperc alatt elvégezhető. Nem kell mást tenni, mint a készüléket a falhoz szorítani, mely az olyan apró kis mozgást is képes jelezni, mint ami a légzéssel jár. A mintegy 30 centi vastag betonfalon átlátni képes eszköz erre nagyjából 15 méteres távolságon belül képes. A "Radar Scope" ugyan nem változtatja meg 1-1 ház megtisztításának módját, ám jelentős helyzeti előnyhöz juttathatja a behatolást végző csapatot.
Nagy előnye, hogy képes azt nyújtani, amit a nagyobb mozgásérzékelők nem: a mostoha körülmények elviselésére tervezett eszköz súlya nem éri el az 1 kg-ot. 1000 Dolláros ára pedig lehetővé teszi a nagy mennyíségben történő gyártását.
Érdemes megjegyezni, hogy a DARPA már elkezdett dolgozni egy nagyobb terven ezen technológiára alapozva. A "Visi Building" technológia a tervek szerint képes lesz több falon átlátni, lehetővé téve egész épületek átvilágítását – nyilatkozta Baranoski. Erre azonban még a DARPA szerint is várni kell néhány évet. A végső cél annak a lehetősége, hogy a vizsgálat tárgyát képző ház mellett elhaladva/elrepülve is megoldható legyen a betekintés.
![]("staff/news/hsiung-feng-2.jpg")
A Jane's Defense Weekly értesülései szerint Taiwan 3 prototípust készített új cirkálórakétájóból, mely 600+ kilométeres hatósugarával képes elérni Kína keleti partvidékét. A Hsiung Feng 2E (Bátor Szél) mobil szárazföldi indítókra lesz telepítve.
A déli Penghu szigetére vagy az északi Tungyin szigetre telepítve déli irányba képes elérni Hong Kong-ot vagy észak felé Shanghai-t. A védelmi minisztérium nem kívánta kommentálni a lap értesülését.
A hadsereg üzemeltette Chungshan kutatóintézet, a rakéta kifejlesztője igyekszik 1000 kilométeresre növelni a hatótávot, ám ehhez amerikai hajtómúkomponensekre lenne szükségük, melyet ezidáig Washington nem volt hajlandó szállítani. Az intézet egyébként egy, a Tien Kung (Égi Nyíl) légvédelmi rendszeren alapuló kis hatósugarú ballisztikus rakétán is dolgozik.
Taiwan – melynek területére több mint 700 kínai rakéta irányul – aktív védelmének alapvető részét képzik a ballisztikus és cirkáló rakéták. A Hsiung Feng 2E-ből a jelenlegi tervek szerint 2010-ig 50, majd utána még 500 darab készülne. A 200 kg-os robbantófejet 0,85 Mach sebsséggel képes cirka 12 méteres pontossággal célbajuttatni. A navigációhoz GPS vagy GLONASS rendszert használ, mely pontosítása digitális terepfelismeréssel lehetséges.
Rakétavetőkkel és kézifegyverekkel támadtak ismeretlen fegyveresek ma hajnalban egy újonnan felállított ellenőrző pontra a pakisztáni Mirámsáh város közelében lévő faluban. A támadásban az ellenőrző ponton szolgálatot teljesítő mind a 8 katona életét vesztette a támadásban. A katonák az összetűzés előtt néhány órával érkeztek meg szolgálati helyükre.
[size=7]hírszerző[/size]
![]("staff/news/jsf.jpg")
Csökkentett költségvetéssel kell beérnie a Pentagon JSF programjának az idén, mivel a tavaly februárban bejelentett 2,6 milliárd Dolláros költségvetési igénylés várhatóan némileg – 200 millió dollárral – meg lesz nyirbálva. A csökkentés magába foglalja a kutatás/fejlesztés/tesztelés költségvetésének 108 milliós csökkentését is. A Pentagon által kérelmezett 2,6 milliárd magába foglalta a 2007-es költségvetési évben vásárlandó 5 gép 200 milliós anyagi támogatását is. Ebből 30 millió lett elvonva. A végeredmény közelebb áll a Szenátus eredeti 270 millióval csökkenteni kívánt összegéhez, mint a Pentagon elképzeléséhez. Idézet a szenátusi bizottság szeptemberi nyilatkozatából:
"A programban még mindig átdolgozás alatt áll a három JSF változat (F-35A : légierő; F-35B STOVL : tengerészgyalogság, britek, olaszok; F-35C : haditengerészet) és vizsgálatok folynak a szoftverek módosításának szükségességéről is. Amíg ezek nem fejeződnek be nem érezzük szükségét a rendszerfejlesztés anyagi támogatásának jelentősebb növelését"
Nem olyan ropogós hír, ugyan, de megjegyzendő, hogy egy ideje szóbeszéd tárgya, hogy a Pentagon teljes egészében törölné az egyik változatot. Kérdés hogy melyiket? Egy biztos: a B változat biztonságban van. Miért is? Mert a tengerészgyalogságnak nincs más alternatívája, ahogy a spanyoloknak és az olaszoknak sincs. De a legfőbb partner, Anglia is ezt választotta. (Más kérdés, hogy még az a csúnya dolog is megtörténhet, hogy a jelenlegi nézeteltérések miatt Anglia kilép a programból.) Marad tehát az A és C változat.
A C változat – 60 millió USD – drágább a jelenleg 45 millió körül mozgó A változatnál. Így az A változat törlése igen lerontaná az exportlehetőségeket. Ráadásnak a C változat van leginkább lemaradva a fejlesztés terén. A C változat törlése ugyanakkor a US Navy-t hozná nehezebb helyzetbe, lévén így a rövidebb hatósugarú B változatot kéne használnia. Ergo hoszabb távokra maradna a kisebb túlélési képességekkel rendelkező Super Hornet. Nehéz döntés lesz, ha tényleg meg kell hozni…
Annyi biztos, hogy az F-35 2006-ös végleges költségvetése nemsokára publikussá válik.
Helyzetjelentés lévén meg kell említeni a Dual Engine Program helyzetét. Mi is van vele? Míly meglepő, ezt is a törlés veszélye fenyegeti.
A program keretein belül két hajtómű – hagyományos és STOVL változatban is – lenne elérhető az F-35-höz: P&W F135 és GE/Rolls Royce F136 (fejlesztés alatt). Az elképzelés működik – láthatjuk az F-16 esetében – ám a JSF esetében lehet nem lesz ilyen opció. A kérdés nem része a 2006-os költségvetésnek, ám a 2007-esnek igen (Ezt idén februárig kell beadni.) A döntés nem feltétlenül csak a GE-t érintené rosszul, hanem az egész JSF programot: Az egyetlen elsődleges partner, Anglia elégedetlen, amin a Rolls Royce kiesése nem sokat segítene. Kilépésük nagyban drágítaná a gépek árát, elbizonytalanítva a gép exportlehetőségeit, illetve a külföldi résztvevők helyzetét.
Elképzelhető, hogy az elmúlt évtized számos sikertelen próbálkozása után ezúttal mégiscsak nyugdíjazzák Washington legutóbbi háborúiban oly nagy mértékben használt kémrepülőket, az U-2-eseket. Legalábbie egy pénzügyi dokumentum alapján erre lehet következtetni. A tavaly december 23-án, a Pentagon által jóváhagyott dokumentum titkosított, így a források névtelenek. A Program Budget Decision, avagy röviden PBD, 720 értelmében az utolsó "Dragon Lady" 2011-ben kerülne nyugdíjazásra. 2007-ben 3, 2008-ban 6, 2009 és 2010-ben 7 és végül 2011-ben 10 gép kerülne kivonásra. A dokumentum nem indokolja a program beszüntetését.
Ne feledjük, hogy a meglévő U-2 flotta 1995-1999 között felújításon esett át, mely keretén belül például mindegyik új hajtóművet, kabint és érzékelőket kapott. Egy kongresszusi vizsgálat szerint így akár 2050-ig hasznos feladatkört tölthetne be. És ha valaki még mindig úgy vélné, hogy már semmire nem jók ezek a vén vasmadarak: a CIA egykori játékszere pl. a 2003-as Iraki invázió során a felderítő repülések ugyan "csak" 19%-t végezte, ám ezzel az összesen begyűjtött információk közel 60%-át illetve a harctéri felvételek 88%-át szállította! További fejlemények az idei év elején várhatóak.
A háttérben a fő indíték minden valószínűség szerint a pilóta nélküli felderítőgépkre történő átállás meggyorsítása. Itt elsősorban a Global Hawk-ra kell gondolni perpillanat… Amíg az igen jó képességekkel bíró U-2 rendelkezésre áll, nincs akkora ösztönző erő az uav felderítők fejlesztésére. Ha összevetjük a GH és az U2 képességeit, akkor azt tapasztljuk, hogy igaz ugyan, hogy a Hawk kétszer meszebb képes repülni, és háromszor tovább képes a levegőben maradni, ám csak feleannyi érzékelőt tud szállítani mint az U-2. Ráadásként az új generátorok szolgáltatta szuper erőtartalékok néhány műszer képességeit meg is növelték. Ezen a téren még bőven van min javítani a Global Hawk esetében. A Northrop Grumman szerint egyébként a következő generációs Global Hawk hasznos teherkapacitása és elektromos generátora megközelíti majd az U-2 képességeit… Az USAF egyébként ameglévő 6 mellé további 51 beszerzését tervezi az 5000. repült órát harci körülmények között mostanában teljesítő Global Hawk-ból. Darabonként 50 millió USD-s áron.
Végszónak 1-2 apróság, amit a GH nem/egyenlőre nem tud.
-Pilóta vezette gépként az U-2 bármikor új célpont felé irányítható, a GH ezzel szemben előre felprogramozott útvonalt repül.
– A nemzetközi szabályozás értelmében biztonsági okokból pilóta nélküli gépek nem mindenhol repülhetnek
Kiváncsian várom tényleg vége-e a dalnak. Az U-2 az utóbbi másfél évtizedben számtalanszor bizonyította, hogy még mindig kivállóan alkalmas a feladatra. A fejleményekről lesz még híradás.
Ugyan a 2006-os gazdasági évre szóló költségvetésben 3,5 milliérd USD lett elkülönítve a C-17 szállítógép számára a Pentagon várhatóan azt fogja javasolni, hogy 2008-ban a 180. legyártott gép után szüntessék be a gép gyártását. (A légierő 220-at jelölt meg mint szükséges mennyíség) Mindezt annak ellenére, hogy a jelenlegi flotta meglehetősen nagy terhelése komolyan emészti a gépek élettartamának tartalékait.
A kaliforniai Long Beach-ben (ahol a Boeing C-17 gyárüzeme található) komoly lobby indult be, jelentős kedvezményeket ígérve az óriáscégnek. Többek között: az elkövetkező 5 évre 15%-os kedvezmény az energiaárakra, tárgyalások folynak a víz és a reptéri árak csökkentéséről, adókedvezmény, stb. No persze Long Beach számára nélkülözhetetlena a Boeing. A város az elmúlt 15 év során az ipari bázisának több mint 40%-t vesztette el, így az 5000 főt alkalmazó Boeing a legnagyobb munkáltató a városban. A C-17 gyártóüzem állítólag évi 1,4 milliárd Dollárt pumpál a város kasszájába. Nyilván nem lenne jó elveszteni. Ugyanakkor a Boeing az elmúlt 5 év során harmadolta a kaliforniai munkaerő állományát. Így talán már érthető ez a nagy kedvezményroham.
Egyébként potenciális szenátusi támogatás is elképzelhető (Hiszen a 2006-os védelmi budget módosításási javaslatát, mely felhatalmazza a légierőt 42 további C-17 vásárlására 89-8 arányban megszavazták.). De lobbyzik a kaliforniai kongresszusi delegáció és a United Aerospace Workers szakszervezet is. Kissé talán meglepő módon a Boeing is. Néhány elemző szerint azonban a Boeing visszafogott lobbyzása arra vezethető vissza, hogy a cég attól tart, hogy a Globemaster III további gyártása veszélybe sodorhatja a légierő új tankerbeszerzési tervezetét, amin a Boeing KC-767 vagy a KC-777 mérkőzne az Airbus/Northrop-Grumman KC-30-al.
A C-17 gyártása egyébként már több rázós helyzeten van túl, hiszen 1990-ben például Dick Cheney védelmi miniszter 210-ről 120-ra csökkentette a megrendelt gépek számát. 1993-ban a Pentagon átmenetileg 40-re redukálta a rendelést a gép árá és teljesítménye miatt. A C-17 képességeinek javítása után végül a légierő szállítókapacitásának gerincévé vállt, – részben a C-130 limitált kapacitása végett – a rendelt gépek számát pedig 180-ra emelték vissza.